Húszas éveikben járó fiatalok! Vannak köztetek olyanok, akik az elérhetetlennek tűnő ingatlan miatt esélyt sem láttok a gyermekvállalásra?

21 vagyok.

Azért a szerencse faktor két élű dolog. Egyrészt hatalmas hazárdírozás volt az, ahogy beleugrottunk akkor a lakásvásárlásba, másrészt már akkor is javában tartott a felfelé ívelés az ingatlan árakban, így mindennek éreztük magunkat, csak szerencsésnek nem.

Amikor mi voltunk soron, akkor én is mondhattam azt, hogy mennyire szerencsés az, aki néhány évvel ezelőtt tudott ingatlanhoz jutni. Nem tudhatod, hogy ha most veszel ingatlant, akkor 3-5-10 év múlva hogyan tekintesz majd vissza erre az akciódra és ez örök érvényű igazság, vagyis a mostani helyzetből kell a lehető legjobbat kihozni.

Szívesen élnék 120 nm-en egy családi házban, de erre nem volt és momentán nincs is lehetőségünk. Majd ha lesz maximum kb. annyi hitellel, mint amennyi anno a lakásunkhoz kellett, akkor költözünk. Addig pedig összehúzzuk magunkat a gyerekeinkkel együtt. Nekünk ez az első lépcsőfok. Sosem terveztünk ide örökre. Sokan ezt a létrázást szeretnék azonnal megkerülni, ami bizony épeszű keretek között nem megy.

Azzal, hogy azóta nőtt az ingatlanunk értéke, nagyjából semmire nem mentünk, hiszen ezt be fogjuk forgatni majd a családi házunkba, amiért arányosan többet fogunk fizetni vélhetően. Az ingatlanárak növekedésén az nyert maximum, aki befektetésként vett anno lakást.

A babaváróról pedig az a véleményem, hogy persze... nem ingyen pénz, de még is az. Ha csak 3,5-4 milliót takarítottam meg hosszútávon azzal, hogy nem kellett érdemi kamatot fizetnem, már jól jártam. Vagy nem? Ez az a támogatási forma, amit én érintett korosztályként valóban jó dolognak tartok.

A 3 gyerekes 10+15-ös CSOK-ot meggondolatlan marhaságnak tartom, ez tény, ami ráadásul normál esetben nem is a fiatal, gyerekvállalás előtt álló párokat célozza meg.

". Ha csak 3,5-4 milliót takarítottam meg hosszútávon azzal, hogy nem kellett érdemi kamatot fizetnem, már jól jártam. Vagy nem? "

Ezzel akkor jártál volna jól te vagy én, vagy bárki, ha közben pont ezek a támogatások nem lőtték volna ki az ingatlanárakat.

A szomszéd 2016-ban építkezett, miután bejött ez a CSOK-os dolog, ők akkor 22 millióból felépítették a házukat (három gyereket vállaltak, tehát kb. a telek árát tették hozzá önerőből, ami akkor 2-3 millió volt).

Most ugyanitt alig 5 évvel később 8 millió egy telek önmagában és 45-50 millió egy ugyanakkor újépítésű ház telekkel, amire igényelni lehetne az általuk is felvett 20 milliót. Oké, igénylem, és akkor még kell másik 25 millió forint. Ha elengednek hármat, akkor csak 22 millió.

De akkor hármat kell vállalnom, akkor is, ha nem akarok. Mert ha kettő vállalok, akkor nem 20 milliót kapok, csak 2,5 milliót, szóval nemhogy spóroltam volna ezzel az egész dologgal, hanem még valahonnan össze kellene szednem tizenpármilliót, amit 5 éve nem kellett volna.

De te most a CSOK-ról beszélsz, amire én is azt mondtam, amit.

Én pedig a babaváróról beszélek, amiben szerintem nagyon pozitív, hogy szabad felhasználású, így nem egy az egyben az ingatlanpiacon landol kötelező érvényűen. Sokan éltek vele a környezetünkben, akik zömében felújításra, babaszoba kialakításra, autó vásárlásra, vagy befektetésre vették fel. Nyilván egy része ennek is ingatlanokban nyugszik, de nem teljes mértékben. Én ennek látom a gyakorlati hasznát.

Az sem mindegy, hogy a 10 millió hitelemet, ami hiányzik a lakásomhoz piaci alapon veszem fel, vagy kvázi kamatmentesen kapom meg. Nekem 20 éves futamidőre vonatkoztatva 3,5-4 millió forint pénz. Ha nem is sok, de pénz. :)

30: Magyarországon általános, hogy az emberek saját ingatlanba születnek, nektek is bizonyára van, most se a híd alól írsz...

Annak az ingatlannak az árát mért nem kalkulálod be?

Mert ha az a terved, hogy azt otthagyod parlagon és továbbra is fenntartod, fűtöd, felújítod 5-20 évente, NEM HASZNOSÍTOD, miközben egy másikat veszel, akkor már meg is van, miért "nincs pénzed ingatlanra".

35-ös, te miről beszélsz?

A gyerekek nem saját lakásba születnek, hanem a szüleikébe, azzal hogy számolhatnának?

Te is tudod, hogy a szülők 95%-a inkább beledöglik a nagy ház fenntartásába, de nem adja el azért, hogy kisebbe költözzön és a különbözettel segítse a gyerek lakáshoz jutását.

Vagy mire gondolsz?

36, 37:

Nem értem ezt a visszakérdezést!

Mit nem értetek a kérdésemből?

Én nem tudom, ti milyen családokat ismertek, de én a sajátjaimat, az ismerőseimét 5 évtizeden át és az itteni fórumozókénak 95%-át is beleértve olyanokat ismerek, akik ha egyedül vagy ketten élnek, akkor annak megfelelően egy- illetve kétfős ingatlanokat szereznek, de ha gyerekeik vannak, akkor nagyobbat, létszámarányosan.

Amikor jön +1, +2 fő, akkor váltanak nagyobb ingatlanra, amikor csökken a létszám, akkor váltanak kisebbre - fenntartani se tudnak üres lakrészeket, nagyon drága.

Tehát ha egy család épített/vett egy 130 nm-es házat két felnőttnek és 2 gyereknek, a gyerekeknek van egy külön emelet, saját szoba, akkor amikor kiköltöznek a gyerekek, az ott üresen marad.

Ha az a ház és mondjuk 50 milliót , akkor a szülők elmennek egy 20-30 milliósba, ami 2 fős, tehát mondjuk 50-70 nm, nem maradnak a 4 fős, pénznyelő házban.

(De mivel több generáció van saját ingatlannal - nagyszülők, dédszülők - rendszerint, és vétek otthagyni lepusztulni, mikor pénz van benne, tehát nem feltétlen 2 generáció közt kell legyen időben az ingatlan értékének mozgása.)

Nekem simán így lett saját, de ismerek olyanokat, akik egyszerűen hátrahagyják a kiüresedett ingatlant, arra továbbra is költenek (fűtésszezonok, pár évente felújítások), és panaszkodnak, hogy nem tudnak ingatlant venni.

Ezekben az esetekben kérdem, mért nem kalkulálnak a meglévővel?

Őnáluk akkor kirakják a gyerekeik 2,5-3 évtizeden át összegyűlt cuccait az utcára és beköltöznek a szülők a gyerekek szobáiba IS, és ezenúl kétszer akkora élettérre tartanak igényt?

Vagy hogy van nálatok?

38-as, szerintem te direkt trollkodsz.

Az itteni fórumozó fiatalok 95%-a pont azon panaszkodik folyton, hogy egy fillért nem kapnak a szülőktől és nem tudják, hogy szerezzenek lakást. Nem tudom, te hol olvasol itt erről a jelenségről, amiről írsz.

Én meg 30 évesen egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan embert ismerek a valóságban, aki kisebb lakásba költözött volna, miután elköltöztek a gyerekei. A velem egykorú barátaim/ismerőseim szülei továbbra is ugyanabban a házban laknak, mint eddig, senkinek a szülője nem adta el, hogy a különbözetből a gyereket segítse. De, egy volt osztálytarsamé igen, azt tudom. És kábé ennyi.

És igen, nálunk is minden nagy szülötte, szülő és felmenő a nagy házakban él, üres szobák között és eszükben sincs eladni akkor sem, ha nem bírják karbantartani.

De szerintem te is tudod, hogy ez az általános, csak teszed az agyad...

39:

Nem, ez nekem ismeretlen terület, pesti belvárosi vagyok 6 generáció óta.

"És igen, nálunk is minden nagy szülötte, szülő és felmenő a nagy házakban él, üres szobák között és eszükben sincs eladni akkor sem, ha nem bírják karbantartani."

Pont ezt kérdezem, hogy ahol ilyen döntések vannak, annak mi az oka.

Szóval ismétlem a kérdést:

"egyszerűen hátrahagyják a kiüresedett ingatlant, arra továbbra is költenek (fűtésszezonok, pár évente felújítások), és panaszkodnak, hogy nem tudnak ingatlant venni.

Ezekben az esetekben kérdem, mért nem kalkulálnak a meglévővel?"

Mert ugye azt tudod, hogy akitől lakást bérelnek, azoknak még ekkora vagyonuk sincs, hanem - mint pl. mi is - lecserélgették a nagyobbakat 1 személyes lakásokra - és abból adogatnak ki bérlőknek.

Itt mindenkinek csak bérelt ingatlana volt 1989-ig, 3 embernek utaltak ki egy lakást, ami bérlakás volt, innen indult mindenki, 30 év alatt nem tudott nagy vagyoni különbség kialakulni, tehát aki kiad, annak nem több van, hanem másképp gazdálkodik vele.

30-35 nm-es lakásaink vannak, az egyikben 3-man is laknak a családból.

Szóval nekem elképzelhetetlen gazdagság egy akkora nagy ház, amekkora van is ezek szerint azoknak, akinek állítólag nincs miből ingatlant venni... (??)

(Életemben nem jártam még 90 nm-nél nagyobb ingatlanban, abban mi 7-en laktunk.)