Húszas éveikben járó fiatalok! Vannak köztetek olyanok, akik az elérhetetlennek tűnő ingatlan miatt esélyt sem láttok a gyermekvállalásra?

3 éve vettük meg a lakásunkat Budapest agglomerációjában, minimális önerővel. Mérnök páros vagyunk, de azért valljuk be a pályakezdő mérnök fizetésektől sem kell falnak menni, márpedig én 25-26 évesen voltam pályakezdő és 2-3 év után kezdett "normalizálódni" a fizetésem. :) A férjem sem volt sokkal jobb helyzetben pálya elhagyóként/módosítóként és abszolút pénzügyi analfabétaként. 30 éves létére minden fillér kifolyt a kezéből, szóval az alapjaink nem voltak jók, viszont onnantól kezdve hogy összekerültünk, nagyon durván elkezdtünk spórolni.

12 milliót kellett felvennünk a 16 milliós lakáshoz. Még azért van tartozásunk, de mostmár nem panaszkodom. Egyrészt, mert a lakásunk már sokkal többet ér, másrészt mert mindketten két állásban dolgozunk és ennek megfelelően is keresünk, nyilván átlagon felül.

Ránk nézve nem lett volna komoly gond, ha most kéne lakást vennünk, kb. ugyanannyi hitellel megtettük volna, ha időarányosan nézem a helyzetet, csak kicsit később.

A mostani fiatalokat/pályakezdőket nem irigylem. Azért a semmiből letenni egy 20-25 milliós ingatlan önerejét, illetékét, bebútorozni, stb. nem egyszerű. Nekünk sem volt egyszerű néhány éve, de a szüleimnek sem volt egyszerű, sőt a nagyszüleimnek sem.

Akármennyire sem leszek népszerű, én is azt gondolom, hogy a babaváró egy igenis jó támogatás a babát tervezőknek és sajnos a saját lehetőségek táján kell nézelődni. A sírással nem jutunk előrébb.

18, én leírtam a saját esetünket, minden család másképp dönt és él. Nem írtam, hogy 100%-ban itthonról dolgoznánk, a legtöbb helyen elvárják, hogy kéthetente egy napot felmenj, az teljesen rendben is van, még jót is tesz. Dolgoztunk így pár évig és most is szoktunk ilyen ajánlatokat kapni, szóval anynira nem ritka.

Szó sincs szilikáttégláról, régi hagymományos kistégla. 8 milliót költöttünk rá mire szerkezetkész lett, ebben benne van a teljes tetőcsere és korszerű padlófűtés is. Igen, nekünk sem volt kapcsolatrendszerünk és borzasztó kényelmetlen és fárasztó volt majd egy évig mindent magunknak csinálni és szervezni, de ha valamit el szeretnél érni az életben, azért tenni kell. Nem vol reális az elképzelésünk, hogy mindent magunknak csinálunk, meg is csúsztunk, kimerültek is voltunk, de sikerült és büszkék vagyunk rá nagyon.

Egyébként 19-el egyetértek, kicsiben kell kezdeni, nem lehet mindent egyszerre. Ha nem találjuk emg ezt a házat és nincs a támogatás, mi is lakással kezdtünk volna, ráért volna később is a ház.

Viszont én nem látom, hogy csak egy szűk réteg tudja ezeket kihasználni. Legalábbis a környezetemben aki akart, annak lett háza/lakása. Lehet, hogy kellett kompromisszumot kötni, lehet hogy egy kicsit kényelmetlen volt átmenetileg, de megoldották. Az ember szájába nem nagyon szokott berepülni csak úgy a sült galamb, aki erre vár, annak semmilyen támogatás sem lesz elég és jó, mert nem tud vele élni.

Nézd vagy tanulsz valami piacképes szakmát/ nyelvet, vagy költözöl vagy megelégedsz egy kicsi/lerobbant valamivel és azt újítgatod.

Úgy nem fog menni hogy nincs érettségi se,piacképpes szakma se, nem költözöl sehova de azért járjon ugyanaz mint egy orvos/ informatikus házaspárnak.

23: nem gondolom, hogy több, mint 10 év megfeszített kemény munka után várnánk a sült galambot a szankba. Hétfőtől péntekig átlag 10 órákat dolgozunk, hétvégén pedig vállalkozás beindítással foglalkozunk vagy fejlesztjük magunkat, ezért nem tudunk a két kezünkkel felújítani egy házat, mert egyrészt nem éri meg (más bevételtől elesünk így) másrészt nem értünk hozzá,nem tudjuk jó minőségben megcsinálni.

Amire rá akarok világítani, az az, hogy mennyire abnormálisan elszálltak az ingatlanárak az utóbbi években. 21-es a legjobb példa, nekik elsősorban szerencséjük volt, hiszen megfelelő időben megfelelő tőkével lépni tudtak. Biztos sokat dolgoztak érte, nem is vitatom, de a szerencse óriási faktor ebben. Én pont az ellenkezőjét tapasztalatom, aki mostanában akar ingatlant venni, vakarhatja a fejét, mert egyszerűen elértéktelenedik a kemény munkával összerakott önerője és tényleg ott tartunk, hogy 25 millió forint arra elég, hogy egy felújítandó romhalmazt vegyél, ami sokszor azzal egyenlő, hogy rulettezel, mert annyi rejtett hibája lehet egy régi épületnek. És igenis frusztrál, hogy hiaba dolgozunk, hiába takarékoskodunk, nem elég. Ebből a pénzből és a babaváróból jelenleg egy jobb panellakast tudnánk venni, ami röhejes. Akkor inkább maradunk meg tovább a 35 négyzetméteres lakásunkban és max ideszülöm a gyereket.

Egyébként úgy beszéltek erről a babaváróról, mintha ingyen pénz lenne. Az egy hitel, és csak akkor engedik el az egészet, ha 3 gyereket vállaltok, de akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad, hogy egy átlagember egyszerűen nem tud akkor lakást/házat venni jelenleg a legtöbb helyen, ahol öt ember normálisan elfér.

Ha nem hármat vállalok, csak egyet vagy kettőt, akkor kb. semmit nem engednek el, hát ennyi erővel a banktól is vehettem volna fel alacsony kamatú hitelt és akkor ugyanott vagyok, csak ahhoz nem kell még teljesítenem is a gyerekszámot, hogy ne fenyegessen büntetőkamat és az az árakat sem nyomta volna fel. ÚGy csinál itt mindenki, mintha a babaváró 10 millióját nem kéne visszafizetni.

26: köszönöm a kisarkítást, nem kacsalábon forgó kastélyt keresünk, és nem önmagában a panel a probléma, hanem a panel értékállósága.

Részemről be is fejeztem a vitát, azzal nem lehet mit kezdeni, ha valaki nem akarja megérteni a másik álláspontját. Jó, hogy van támogatás, jó az alapgondolat, az viszont nagyon nem volt jó, hogy az építőipart hagyták elszállni, hogy vadkapitalizmus működjön.

25, nem feltétlen rátok értettem, inkább általánosságban. Sokszor hallom, hogy ilyen meg olyan igénye van valakinek, de tenni már nem akar érte semmit, de az igényekből leadni sem.

Viszont, ha ez így van ahogy írtad, akkor türelmetlenek vagytok.

A fejlesztitek magatokat, indul a vállalkozásotok, akkor még pár év és lesz annyi pénzetek, hogy nem kell logisztikázni a támogatásokkal. Feltéve, ha mentek a pénz után, és a tudásotoknak megfelelően kéritek a béreteket is.

Egyébként csak halkan megjegyzem, hogy mi sem értettünk semmihez, de: youtube tutorial. :) Igen, napi 8-10 óra munka után, az összes szabadságunkat, hévégénket, ünnepnapunkat beáldozva. Ez az amire sokan nem hajlandóak és széttárják a kezüket. Pedig minden lehetséges, ha nekiállsz.

Abban egyetértek, hogy elszálltak az ingatlanárak, de azért nem gondolnám, hogy lehetetlen lenne saját ingatlahoz jutni.

"ha valakinek derogál a jóállapotú panel akkor persze várjon a lottó ötösre, így is lehet élni."

Hát nem tudom, egy jó állapotú 2+1 szobás panel mifelénk - megyeszékhely - kb. 25 millió forint. De akkor azon még újítani kell mindenképp.

Mondjuk ilyenek:

[link]

[link]

Na, most erre két gyerek esetén adnak kemény 1,5 millió forintot, ezt mondjuk pont kiteszi az illetéket. A másik 25 milliót és a bútorozást és az esetleges felújítást honnan szedi össze egy fiatal, huszonéves pár?

Azért 25 millió forint az havonta bő 200 ezer forint megtakarítást/törlesztőt jelentene 10 éven keresztül, ráadásul gyerekek mellett. Hát basszus, sokan nem keresnek itt ennyit a városban....