Lemondtak a fiatalok a saját lakásról?

36# Én értem amit mondasz, én viszont erre mondom, hogy nem akarásnak nyögés a vége... Nem muszáj pont így, példát kértél, írtam egy általános példát. Ha egy szülő tartós ápolásra szorul és erre csak én vagyok, ott a napi 8 órás munkával is gond van, én abszolút nem erre asszociáltam, hanem anyagi támogatásra. Nyilván az sem mindegy mekkora összeg. Ezek hiányában kár elveszni a részletekben, én nem tettem.

Ha tartósan ápolni kell valakit, az egy szomorú élethelyzet, amiből tényleg nehéz kikecmeregni, de szerencsére talán nem általános tömegesen.

Attól pedig, hogy most éppen egyedül van, tervezhet úgy, hogy egyszer lehet belecsöppen valaki az életébe és bérelhet addig is szobát. Az a gond, hogy én csak egy 4-5 éves tervet vetítettem előre, ami ahogy írtam is, egyedül duplázódik nyilván. De te leragadtál abban, hogy MOST mivan és mit miért NEM lehet. Nem azt kell keresni mit miért nem lehet, hanem meg kell keresni, hogy NEKED, a te életformád, igényeid, helyzeted mellett hogy lehet... Leülni, tervezni előre kihozni számokban hogy lesz ebből valami, majd hinni és mindent beleadva tolni a szekeret. Ha változik valami, akkor pedig leülni és újratervezni. Azt is lehet mondani, hogy tojok bele, életem végéig albizom, aztán jólvan. Ezzel sincs semmi gond, csak ne menjen mellé a picsogás, ha megsem próbáltad átgondolni a realitásaidat. Sokszor egyáltalán nincs olyan távol, mint ahogy azt az ember gondolná.

40# Nézz körbe kicsit. Lehet nem egy budai villát kapsz 40 millióért, de egy külsőbb kerületi panelt simán.

29 évesen vettem egy 31 nm lakást az X. kerben áron alul 1. emelet. Le volt pusztulva mostmár már tűrhető.

De a földszinten lakó cigány család le húzza az egész lakó közösséget.

Csak hát önkormányzati nem lehet velük mint tenni.

El fogom én is adni de legalább addig sem kell albérletet fizetni.

Exem azét dobott ki mert nem voltam hajlandó albizni mert gyűjtöttem.

Kapcsolat nuku de lett lakás vmit valamiért.