Tényleg csak a magyarok ennyire fixáltak a saját ingatlan megszerzésére?

Két évig éltem az USA-ban. Ha olyan lenne a bérlakás rendszer itthon, mint amiben ott éltünk, még el is gondolkoznék, hogy örökre albérletben maradok.

Drága, de két fizetésből simán ki lehetett fizetni. Hatalmas lakások (konkrétan 75 nm alattit nem igen találtuk). Komplett lakóparkok vannak cégek tulajdonában, akik a zömét kiadják. A közös terek: közösségi ház/szoba benti játékokkal, pingpong, billiárd, stb. Akár bárral, bérelhető családi eseményekre, stb. Úszómedence, 3-4 sütögető hely gázgrillel, kerti bútorokkal. Komoly szabályokkal. Gyönyörűen karbantartott területek. Semmi igénye az embernek családi házra ilyen környezetben. Ha valami elromlik, másnap ott van a karbantartó brigád, a hűtő-fűtő berendezést évente kétszer jöttek tisztítani kérés nélkül. Minden lakócserénél alap a festés és az új padlószőnyeg. A tulaj tojik rá mit csinálsz otthon, nem érzelmi, hanem üzleti alapon kezeli a lakásait. Ha valamit tönkretettél fizetsz és ez teljesen normális. Össze sem lehet hasonlítani az itteni helyzettel. Itthon inkább sajátot vettünk, nem is volt kérdés.

El sem olvasom az eddigi kommenteket inkább, hanem egyből a kérdésre reagálok. Elsőként, komolyan honnan szedtétek ezt a szót, hogy "fixált". Mintha valami beteges hajlama lenne az embereknek, ez egy gusztustalan pejoratív értelemben használt szó, semmi több.

Másrészt, nevetséges, hogy ezt a "nYugAton miNdenKi bÉreL" mantrát mennyire sikerült (persze sok más hülyeséggel együtt) az emberek fejébe belenyomni. Az meg se fordult a fejedben, hogy minden ingatlannak van tulajdonosa ott is akitől valakik bérbe veszik? Vagy ebbe ennyire nehezen sikerül belegondolni? Abba se sikerül belegondolni, hogy ott is pontosan ugyanaz az ügyeskedő módi zajlik, mint itt, hogy hitelre megveszik a lákást és kiadják annak reményében, hogy a bérleti díj mellett még "marad is". Szumma szummárum a lényeg az, hogy közvetlenül a bank zsebét tömik ott is az emberek a kamat formájában.

Akármennyire is el akarják az emberekkel itthon hitetni, hogy ott másféle tendenciák mennek, meg kell nyugtassalak, hogy nem.

Ott pedig a média segítségével más dolgokkal gázlángolják az embereket untalan. Úgyhogy pont le lehetne szállni erről az agyon rágott témáról.

"Tényleg csak a magyarok ennyire fixáltak a saját ingatlan megszerzésére?"

Ezt csak azok látják így, akiknek nincs sajátjuk. Ezek csak többnyire a kifogásokat keresik, tenni nem igen szoktak érte. És sokan még azt is elhitetik magukkal, hogy egy életen át fizetett albérlettel jobban járnak, mint egy sajáttal!

Én azokat az idős embereket nem értem,ismerek több ilyet is

( rokonságban is van sajnos)

70+ évesek több mint 40+éve önkormányzati/tanácsi lakásban élnek,mindig is mélyen piaci ár alatt bérelték azt.

Aktív korukban alapvetően jó fizetést kaptak.

Se kutyájuk,se macskájuk.

Saját ingatlanuk nincs.

Mit csináltak ezek az emberek aktív korukban?

Ez valahol bizalmi dolog is szerintem. Nálunk mindenki szeret mindenkit átverni, lehúzni, így bár sokan albiznak, de főleg kényszerből, mert saját tulajdonra nincs pénzük, nem pedig azért mert olyan jó meg olyan nagy szabadságot ad.

Kevés olyan bérbeadó van, ahol nincs valami simlisség, az egyik csak készpénzt fogad el, a másik húzza a száját ha közjegyző elé mennél vagy csak beleírnál valamit a sablon szerződésszövegébe, a harmadik hisztizik ha meg kell javíttatnia valamit a lakásba, ami az ő dolga lenne. Egy egész életen át senki nem akar kiszolgáltatott lenni (persze a lakáshitel is az).

"Egy egész életen át senki nem akar kiszolgáltatott lenni (persze a lakáshitel is az)."

De a hitelnél, amíg szorgosan fizeti az egyén a törlesztőt, senki sem fogja piszkálni a banktól. Nem is akar kitenni ok nélkül. Ha pedig hirtelen probléma a törlesztő néhány hónapon keresztül, ha előre jelzed nagyon segítőkészek. Nekik sem érdekük a végrehajtás. A bank nem jár a nyakadra ellenőrizgetni.

Az albérletben meg semmi garancia, arra, hogy, ha lejár az éves szerződés, nem kell költözni.

Ez nem kelet-európai dolog, hanem egyszerűen a szabályozás és annak betartatásának teljes hiánya, amiből kifolyólag hatalmas bizonytalanság itthon albérletben élni, mert szinte teljesen ki vagy szolgáltatva a bérbeadó kénye-kedvének.

Csak pár példa:

- Egy közeli ismerősömék kettő hete (!) rugóznak a bérbeadóval egy nyavalyás internet bekötésen, ugyanis be kellene húzni az optikát a lakásba, ami nyílván fúrással jár, nem optikán pedig már semmilyen szolgáltató sem szolgáltat a házban. Remélem nem kell ecsetelnem, hogy ez mennyire abszurd helyzet és manapság mennyire nélkülözhetetlen az internet, mindkét lakót egyenesen a munkában akadályozza a hiánya. Ezt az ember saját lakás esetén kb. azonnal intézhetné, nem kéne felesleges köröket futni azért, ami úgyis megtörténik, akár beleegyezik a tulajdonos, akár nem. (Hogy gondolja, hogy valaki kifizet havi 200 ezer forintot egy lakásért, ahol nincs se tv se internet szolgáltatás?)

- Én anno a klíma beszerelésen rugóztam a tulajdonossal. Nyáron még kánikula nélkül is 28-30 fok volt a lakásban, lényegében élhetetlen volt, de semmilyen megoldásba nem akart belemenni, még úgy se, hogy kifizetem én az egész beszerelés költségének a felét.

- Ha elromlik a 10+ éves, múzeális, gyakorlatilag nulla forintot érő mosógép, akkor megy a tili-toli, hogy biztosan én rontottam el. Hát naná, biztos én, a 6. vagy isten tudja hányadik használója használtam teljesen el. :)

- Ha valaki összeköltözne a párjával, már egyből megy a szájhúzás, meg 30-40-50%-okat akar emelni a bérleti díjon a bérbeadó, mert hát miért ne. Persze ilyenkor nyilván felmondasz és béreltek jóval olcsóbban egy másik lakást, mint a felajánlott "kompenzációval" kiegészített lakbér... vagy beköltözik az új lakó és megy a sumákolás.

- Ha gyereket akarnál, akkor te vagy maga a sátán és húzz azonnal az albérletből.

- Ha állatot akarnál, akkor te szintén te vagy maga a sátán.

- Ha felfúrnál egy polcot a falra, akkor egy egész statikus kupaktanácsnak kell megvitatnia a dolgot, nehogy összedőljön emiatt a lakás.

- Magyarországon lényegében ismeretlen az asszimmertikus felmondási idők gondolata is. A bérleti szerződések 99,99%-a határozott idejű, ha pedig esetleg átvált határozatlanra, akkor is csak 1 hónapnyi felmondási idővel számol. Hadd ne mondjam el, hogy ez mennyire nevetségesen kevés. Volt olyan ismerősöm, akinek két HETES (!!!) felmondási ideje volt és úgy akarták kirakni az albérletből (mondjuk nem tudom minek írta így alá).

És ez csak egy töredéke a jellemző, javarészt mondvacsinált problémák sorának. Pont ezért van az, hogy a magyar csak kényszerből bérel, hosszú távon nem tervez vele, mert tervezhetetlen és ez javarészt nem rajta múlik.

Az átlag kiadó pedig úgy tekint a lakására, mintha egy hotelszoba lenne, ahol semmi mást ne csináljon lehetőleg a bérlő, csak aludjon, vendéget ne fogadjon, párja ne legyen. Továbbá a szerződés csak a bérlőt köti, a bérbeadónak semmilyen költsége nem lehet, a kauciót hiánytalanul Szűz Máriának se adná vissza, akármennyire tökéletes állapotban kapja vissza a lakást.

Persze akinek nem inge, ne vegye magára, továbbá szörnyű bérlők is vannak. Röviden: hiányzik a szabályozás, ami miatt hiányzik a bizalom, a bizalom hiánya meg frusztrációval és fontoskodással jár együtt, ami meg elveszi teljesen a bérelt lakások biztonság érzetét.