Miért fáj az egy bérbeadónak, ha a bérlője oda szül?

25-ös. Nem feltétlenül igaz, hogy nyugdíjas társasházba nem illik gyerekes család. Egyfelől az idősek közt sok a nagyothalló. Nekem az egyik régi szomszédom sosem hallotta a gyerekeket, csak ha már nagyon sírtak. Cserébe üvölteti a tévét is, ami ugyan nekünk zavaró, de hát élni és élni hagyni.

A többi idős szomszéd meg el volt ájulva a gyerekektől. A többségnek van gyereke/unokája. Szeretik a gyerekeket, tudják hogy a gyerek olykor zajjal jár. Ilyen szempontból szerintem pont a gyerektelen fiatalok és a középkorúak a nehéz esetek. Utóbbi épp megkönnyebbült, hogy kirepültek a gyerekei.

Az meg hogy homeoffice-nál zavaró... Férjem is itthon dolgozik. Marhára zavaró, hogy az alattunk lakó kamasz unokája üvöltő zene mellett, vihogva szórakozik a barátaival, de ez van. Tudomásul kell venni, hogy egy társasház nem iroda, hanem elsősorban élettér.

Mi olyat tud tönkretenni egy gyerek, hogy akkora érvágás legyen (főleg mondjuk bútorzatlan lakásban).

A mi gyerekünk is összekente pl a falat (mondjuk gyerektelen barátaimnál meg egy házibulin hányta össze az egyik vendég, öcsém összevérezte a tapétát, amikor véletlenül durván elvágta a kezét). Kifestettük, mintha mi sem történt volna. Amúgy 10-11 évet laktunk ott. Ha nem festettünk volna a magunk igénye miatt, a tulajnak akkor is aktuális lett volna ennyi év után. Másban miben tud kárt tenni? Az ablakkeretet nem fogja szétverni vagy megrágni. De a parkettát sem szedi fel.

Látom neked is jól megy a látatlanban jóslás meg a személyeskedés, kar hogy egyik sem talált. :)

Először is: egy gyerek akarva-akaratlanul igen is tud meglehetősen nagy károkat tenni egy ingatlanban, van aki pedig nem szeretne plusz kockázatot vállalni ezzel, plusz azzal hogy például a gyerekkel takarózva nem akarnak elmenni vagy épp ingyen akarnak élősködni (lásd az itt levő egyik kérdést is).

Normális ember igyekszik vigyázni a lakásra, ahol él, egy gyerek viszont 1 perc alatt megcsinálja a bajt, bármennyire próbálsz rá figyelni. Vele nem tudod egyből megértetni, hogy nem szabad ezt, nem szabad azt. Az pedig nem az “élet” velejárója, hogy pl tojok a gyerekemre és az összefirkálja a falat, vagy lekaparja a tapétát, ahogy az sem, hogy összeirkálja a százezres kanapét. De az sem, hogy egész nap visongatva fel-alá rohangál és motorozik a lakásban, megőrjítve ezzel a szomszédokat. Igen, ez mind megtörtént eset. Aztán megy a csodálkozás, hogy “de miért nem jöhet gyerek”. Hát ezért.

Semmi köze témának ahhoz, hogy szeretem-nem szeretem a gyerekeket, a lakáskiadás ugyanis nem jótékonysági intézmény és nem fogom pusztán a szeretetem miatt a több tízmilliós lakásomat kiadni olyanoknak, akik a saját és mások negatív tapasztalatai alapján is potenciális “károkozók” lehetnek, ami után én kell felújítgassak, az én időm és pénzem megy el vele.

Ez az egyik. A másik: mi a jó francra lenne irigy bárki?! A gyerekedre? Hu azta, mintha nem tudna bármelyik hülye is gyereket szülni, mintha ez valami érdem lenne. Nem, nincs különösebb bajom a gyerekekkel, sajátot viszont nem akarok, ahogy a férjem sem, akivel már 10 éve élünk boldog házasságban, szóval a szánalmas személyeskedésed a közelében sincs a valóságnak. És nem, nem is akarok senkit, aki gyereket csinál nekem, anélkül is pont ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más.

Barátnőmnek pl 2 gyereke is van, mégsem hajlandó kiadni gyerekesnek a lakását, sőt, tulajdonképpen pont emiatt nem hajlandó kiadni, hisz tudja mivel jár egy gyerek és milyen károkat tud esetlegesen okozni.

Ja és itt jegyezném meg: nem attól lesz az ember értékes vagy valamirevaló, ha talál valakit, hajlandó neki gyereket csinálni! 🤦🏻‍♀️🤦🏻‍♀️ Ennél szánalmasabbat se hallottam még.

Minden ember önmagában értékes a maga módján, nem kell ehhez sem gyerek, sem senki mas.

Te viszont végtelenül rosszindulatú és buta vagy, amin egyetlen gyerek sem segít!

Kérdező, ez biznisz. Nekem konkrétan több millió forintom bánta, hogy gyerekesnek adtam ki a lakást, nem beszélve arról, hogy Magyarországon megbízható kivitelezőt találni sem egyszerű. Ha választhatok, hogy egy igényes, a lakásra vigyázni tudó felnőttnek vagy egy gyerekes családnak adom inkább ki, akkor az előzőt választom. A bérleti díjat megkapom tőle is, és mivel egyedül van, sokkal kevesebb kárt csinál a lakásban és kevésbé is amortizálja azt. Nekem ez az elsődleges. Nem szociális juttatás a bérlakás, hanem szolgáltatás. Annak szolgáltatok, akivel potenciálisan a legkevesebb problémám van. Ebből adódóan a lakásomba nem hozhat gyermeket és nem szülhet senki. És mivel kicsi garzonom van, eleve csak egyedülálló jöhet szóba, lehetőség szerint középkorú vagy idősebb. Akinek ez nem felel meg, az nem szerződik velem.

Ez ilyen egyszerű.