Jehova tanúi komolyan gondolják ezt a történetet a lengyel ateista professzorral?

Erre a kritikára légy szíves olvasd el újra figyelmesebben ezt a rövid bekezdést:

"Épp a bibliai tanításokhoz való ily szoros ragaszkodásból következik, hogy az emberi vezetők bálványozása és az irántuk érzett hódolat — amely olyannyira jellemzi napjaink szektáit — nem található meg Jehova Tanúi körében. Elutasítják a papság-laikusok megkülönböztetés fogalmát. A The Encyclopedia of Religion helyesen állapítja meg Jehova Tanúiról: „A papi-osztály és a megkülönböztető címek tiltott dolgok.”"

Aki kicsit is ismeri a Tanúkat, az pontosan tudja, hogy ez így van! Ebből következik, hogy amit idéztél Jézustól, azok egyházi vezetők címei, rangjai, melyen az emberek szólítják őket, mint "főméltóságukat".

De a Vezető Terület nem vallási cím, rang, hanem a bibliai minta szerinti szervezeti egység jogi elnevezése. A tagjait nem szólítják semmilyen vallásos vezetőnek (mint pld. atya, stb), hanem a rendes nevükön és legfeljebb hozzáteszik, hogy testvér. Tehát pl. János testvér.

És még mielőtt durván rögzülne az a téveszme, hogy Jehova Tanúi szekta, itt szeretném közölni, hogy a Tanúk semmilyen értelemben sem azok! Már a létrejöttük sem más egyházból kiszakadt csoportként született, mint amit ma értenek sokan a szekta az alatt.

Valójában éppen a "KOMOLY" egyházak azok, melyek így jöttek létre és messze eltávolodtak az eredeti krisztusi tanoktól. Ezért kérdezte egyszer Popper Péter egy rádióbeszélgetésben, hogy melyik a legnagyobb szekta a világon? Meg is válaszolta: a katolikus egyház!

"Elutasítják a papság-laikusok megkülönböztetés fogalmát."

Miért, ha a papságot helyettesítő emberkéket vénnek hívjátok, az nem megkülönböztetés? Téged is hívhatunk vénnek? Hiszen nálatok nincs különbség.

Elég egyértelmű volt a krisztusi idézet, senkit se hívjatok vezetőnek, ezzel szemben nektek van egy vezető testületnek nevezett valami, amit vezető vének alkotnak. Innentől fogva minden más mellébeszélés és szerecsenmosdatás.

A saját elveitekkel mentek szembe, bár tudom ez semmi ahhoz képest, hogy néhány évente változik a tanítás, mert jön egy új megvilágosodás.

""Elutasítják a papság-laikusok megkülönböztetés fogalmát."

Miért, ha a papságot helyettesítő emberkéket vénnek hívjátok, az nem megkülönböztetés?"

Értelmezed te egyáltalán azt, amire rákérdezel? Vagy csak felületesen támadsz, alapvetőn előítéletből, 'a Tanúknak semmiképpen nem lehet igazuk' -alapon?

Én papság-laikusok megkülönböztetésről beszéltem, a Tanúknál nincs vén-laikus viszony!

A Wikipédia alapján: "A római katolikus egyház szervezete szerint laikus az a keresztény, aki nem tagja a klérusnak (tehát nem diakónus, áldozópap vagy püspök).

Jelentésbővülés nyomán laikusnak nevezik valamely tudományra vagy szakmára vonatkozólag azt, aki abban járatlan, abba beavatva nincs, ahhoz nem ért... Az első keresztények között nem voltak még laikusok és klerikusok..."

A véni tisztség teljes mértékben bibliai minta, a görög presbiter szóból származik

A görög filozófia alattomos hatása az apostolok halálát követően a hitehagyás egyik kulcstényezője volt. A halhatatlan lélekről szóló görög tanítás burkoltan magában foglalta a lélek különböző „rendeltetési helyeinek” szükségességét: az eget, a pokoltüzet, a purgatóriumot, a Paradicsomot, a limbust.* E tanítások manipulálása révén a papi osztály könnyen alárendeltségben és a másvilágtól való félelemben tarthatta híveit, s ajándékokat és adományokat préselhetett ki belőlük. Ebből adódik az a kérdés: Hogyan alakult ki a kereszténység különálló papi osztálya? (János 8:44; 1Timótheus 4:1, 2).

A hitehagyás egy másik ismertetőjele az volt, hogy az emberek visszahúzódtak a minden keresztényre vonatkozó általános szolgálattól — amit korábban Jézus és az apostolok tanítottak —, s azt a kereszténységben kialakult papi osztály és hierarchia privilégiumává tették (Máté 5:14–16; Róma 10:13–15; 1Péter 3:15). Az I. században, Jézus halála után apostolai más, szellemileg képesített jeruzsálemi keresztény vénekkel együtt irányították és látták el tanáccsal a keresztény gyülekezetet. Egyikük sem tartotta magát feljebbvalónak a másiknál (Galata 2:9).

A bibliai beszámolóból kiderül, hogy egy nyílt eszmecsere után „az apostolok és a vének [pre·sbyʹte·roi] az egész gyülekezettel együtt jónak látták, hogy választott férfiakat küldjenek maguk közül Antiókhiába Pállal és Barnabással együtt, . . . és saját kezűleg ezt írták: ’Az apostolok és a vének, testvéreitek, azoknak a testvéreknek, akik a szíriai Antiókhiában, és Ciliciában vannak, akik a nemzetekből valók: Üdvözlet!’” Az apostolok és a vének nyilvánvalóan mértékadó vezető képviseletként szolgáltak a szétszórt keresztény gyülekezetek számára (Cselekedetek 15:22, 23).

Nos, jóllehet ez a jeruzsálemi vezető csoport volt a korai keresztény elrendezés a minden keresztényre kiterjedő felügyeletet illetően, de vajon milyen irányítási rendszer jellemezte az egyes helyi gyülekezeteket? Pálnak Timótheushoz írott leveléből kiderül, hogy a gyülekezetekben felvigyázók (görögül: e·piʹsko·pos, amiből a „püspök” szó származik) szolgáltak, akik szellemi értelemben vének (pre·sbyʹte·roi) voltak, olyan férfiak, akik életmódjuk és szellemiségük által képessé váltak keresztény társaik tanítására (1Timótheus 3:1–7; 5:17). Az I. században ezek a férfiak nem alkottak különálló papi osztályt. Nem viseltek semmiféle megkülönböztető öltözetet. Szellemiségük volt a megkülönböztető jegy. Minden gyülekezetben a vének testületének (a felvigyázóknak) kezében volt a vezetés, nem pedig — miként egy monarchiában — egyetlen embernél (Cselekedetek 20:17; Filippi 1:1).

A "görög filozófia alattomos hatása" kezdetű bekezdésben a csillagozott részhez egy kis kiegészítő:

"A „halhatatlan lélek”, a „pokoltűz”, a „purgatórium” és a „limbus” kifejezések és tanítás sehol sem találhatók meg a Biblia eredeti héber és görög szövegében. Ezzel szemben a „feltámadás”-t jelentő görög szó (a·naʹsta·sis) 42-szer fordul elő."

Csak egy bizonyos idő után alakult át az e·piʹsko·pos* (felvigyázó, felügyelő) szó „püspök”-ké, amely azt a papot jelentette, aki az egyházmegyéjébe tartozó többi pap fölött gyakorolt felügyeletet. Egy spanyol jezsuita, Bernardino Llorca ezt írja: „Kezdetben alig tettek különbséget a püspökök és a presbiterek között, csak a szavak jelentésére fordítottak figyelmet: a püspök a felügyelő, a presbiter pedig az idősebb férfi megfelelője volt . . . De lassacskán egyre nyilvánvalóbbá vált a különbség: a püspök szóval azokra a jelentősebb felügyelőkre kezdtek utalni, akik a legfelsőbb papi hatalmat birtokolták, és joguk volt papi méltóságot adományozni” (Historia de la Iglesia Católica). A püspökök tulajdonképpen egyfajta monarchikus rendszer szerint kezdtek működni, különösen a IV. század elejétől. Létrejött egy hierarchia, vagyis kialakult a papság uralkodó osztálya; idővel pedig sokan a legfőbb püspöknek és pápának ismerték el a római püspököt, aki Péter utódjának tartotta magát.

A püspöki hivatal ma tekintéllyel és hatalommal, s rendszerint jó fizetéssel jár együtt a kereszténység különböző egyházaiban. Gyakran úgy tekintenek a püspökökre, mint a nemzet uralkodó osztályának elitjére. De a magas rangjukra büszke püspökök és a Krisztusnak alárendelt korai keresztény gyülekezet egyszerű szervezetének vénei vagy felvigyázói között hatalmas a különbség. És mit mondjunk arról a szakadékról, ami Péter és az ő úgynevezett utódai között húzódik, akik a Vatikán fényűző pompájától körülvéve uralkodnak? (Lukács 9:58; 1Péter 5:1–3).

Keresztényiség, szemben a kereszténységgel

Porphüriosz, a Tíruszból származó harmadik századi filozófus, a keresztényiség ellenfele felvetette a kérdést, amely szerint „nem Jézus maga, hanem inkább a követői a felelősek a keresztény vallás sajátos formájáért. Porphüriosz (és Julianus [IV. századi római császár, a keresztényiség ellenfele]) az Újtestamentum alapján rámutatott, hogy Jézus nem nevezte magát Istennek, és nem saját magáról, hanem az egyetlen Istenről, mindenki Istenéről prédikált. A követői voltak azok, akik eltértek az ő tanításától és új utat vezettek be, a sajátjukat, amelyen Jézus (nem pedig az egyetlen Isten) volt az imádat és tisztelet tárgya . . . [Porphüriosz] rátapintott egy, a keresztény gondolkodók számára kényes kérdésre: Vajon a keresztény hit Jézus prédikálásán vagy a halála utáni nemzedékek idejében a tanítványok által kiagyalt elképzeléseken alapszik?” (The Christians as the Romans Saw Them).

"... néhány évente változik a tanítás, mert jön egy új megvilágosodás."

Milyen tanítás? Apróbb kiigazítások, de az alapok már a kezdettől ugyanazok!

Ezen kívül nagyon érdekes az, ahogyan örökös ellentmondásba keveredtek a saját érveitekkel, hiszen a szekták egyik jellemzője a megkérdőjelezhetetlenség, a tekintélyuralmi rendszer, ahol az egyszemélyes karizmatikus vezető "igazságai" állandóak. De ti ostoba módon azt támadjátok, hogy a Tanúk alázatosan változtatják, vagyis kiigazítják a tévedéseiket, ha kell! Akkor ez szektás vonás? Nem, ez sem az!

Ha Porphüriosz újplatonista filozófus nézeteivel akarod magad igazolni, akkor az azt jelenti, hogy te is elveted az Újszövetség 23 könyvét és csak a 4 evangéliumot fogadod el? Lényegében ezt írtad (egyébként a muzulmánok is ezt az érvet hozzák fel Krisztus istenségével szemben).

Érdekes, hogy pont Porphüriosz-t hoztad fel, mert úgy tudtam, hogy szektátok elég sokat belelát Dániel könyvébe, amit a jelenben beteljesülő próféciaként értelmeztek. Porphüriosz szerint Dániel megtörtént eseményeket mesél el, nem próféciákat írt.

Van egy olyan érzésem, hogy többnyire ti sem vagytok tisztában azzal amivel érvelni próbáltok. Hiszen egy épeszű keresztény se érvelne Porphüriosz nézeteivel.

"Milyen tanítás? Apróbb kiigazítások, de az alapok már a kezdettől ugyanazok!"

Akkor az lényegtelen apróbb tanítás, hogy egyedül az Atya imádható? Mert egy időben azt hirdettétek, hogy Jézust lehet az Atyával együtt imádni, ugyanabban az imádatban részesíteni. Még egy másik kérdésnél írt hozzászólásban azt is kikerestem, hogy ez évre pontosan mikor változott meg.

Hogy ki az ostoba és ki nem, arról lehetne vitatkozni, de inkább csak erre reagálok:

"Ezen kívül nagyon érdekes az, ahogyan örökös ellentmondásba keveredtek a saját érveitekkel, hiszen a szekták egyik jellemzője a megkérdőjelezhetetlenség"

S ez így igaz. Amikor jön egy új "világosság", akkor azt nem lehet megkérdőjelezni. Ha valaki a régi világosságnál marad, akkor azt kiközösítitek.