Mit gondoltok erről? Intelligensebbek az ateisták/agnosztikusok?

Attól nem lesz valaki intelligensebb, hogy hisz vagy nem hisz valamiben. Ezen nem múlik.

Meg kell azonban jegyeznem, hogy ott viszont már megjelenik az intelligencia, ahol nem savazza egyik oldal a másikat, hanem elfogadja.

1

Szerintem igenis intelligensebb egy olyan ember, aki nem hisz lehetetlen, ingatag lábakon álló régi mesékben.

Intelligens ember kérdez, kutakodik, megismer...

A kevésbé intelligens meg nem kérdez, hanem elfogad és birkaként legel a nyájjal.

Én erre csak azt a kérdést tudom feltenni, hogy mi az intelligencia? Mi alapján mérik?

A matematikához és természettudományokhoz való affinitás, képesség természetesen egy bizonyos analitikus gondolkodást igényel, de a hit, a vallás inkább érzelmi síkon terjed ki, afféle olyan kollektív rálátást mutat a dolgokra amit egyes ezoterikusok "hatodik érzéknek" hívnak.

Én például hívő katolikus vagyok, és semmi bajom a tudománnyal. Teljességgel elfogadom az evolúciót, a kvantummechanika eredményeit, az űrkutatást. Szoktam is ilyen dolgokról olvasni, bámulatos, hogy miket fedezünk fel.

De a hitnél nem tudok elvonatkoztatni személyes élményeimtől, vízióimtól. Maga a mise és az áldozás élménye, a dolgok amikkel Jézus ajándékozott meg, túlmutatnak minden anyagi dolgon a világban, és mégis úgymond anyagilag "semmi hasznuk", de mégis a lelkemre gyakorolt hatásuk felbecsülhetetlen.

A tudomány szerintem egyszerűen egy eszköz, amivel felfedezzük a világot. Az ősember kőbunkója is tudomány, ahogy Maxwell egyenletei is. De a hit, a vallás valami teljesen más dolog, ami nem az anyagiakról szól, amit érezni kell.

Azt se tudod, mi a vallás, így érdemtelen a kérdés is.

Hogy mi a vallás, arról már szinte senkinek a világon nincs épkézláb fogalma. A legközelebbi emberek, akik erről mesélhettek volna neked, évszázadokkal ezelőtt meghaltak.

Ez után hátramaradt egy babonásság, egy szolgalelkűség, egy együgyűség, egy szentimentalizmus, és mindezek keveréke, néha hangzatos hülyeségek formájába öntve és buzgón, kutya szemekkel prezentálva, mintegy szegénységi bizonyítványt. Ezt nevezik ma "vallásnak", és maga a "vallás" szó is teljes egészében összemosódott a kereszténységgel, ami a középkor óta tulajdonképpen vicc kategória, utolsó a vallások és Tradíciók között, illetve a szavak szoros, szigorú értelmében egyiknek sem nevezhető. A kereszténység ma szimplán babonásságot jelent.

Természetesen az, hogy a keresztények nem "intelligensebbek" az "ateistáknál", messze nem jelenti azt, hogy az ateisták vagy az agnosztikusok (akik valójában csak őszinte ateisták) bármiféle magas tudás birtokában lennének pusztán azért, mert képesek jobbra-balra mozogni a világban (horizontálisan), két követ összepattintani és ennek bonyolultabb változatait elvégezni.

A valódi tudás vertikális természetű.

Az, hogy valaki a legszószerintebbi, legidiótább, legmodernebb lencsén keresztül nézve "régi buta meséknek" hiszi a mítoszokat, legelsősorban a saját szűklátókörűségére és inkompetenciájára utal. Az ilyen maximum szakbarbár, még akkor is, ha éppen "humán" érdeklődési körrel rendelkezik.

Az ilyen ember még a saját szavában sem hisz, és el sem jut az agyáig, hogy miről beszél, hiszen ha eljutna, és őszinte lenne magához, egyetlen indokot sem tudna találni arra, hogy felkeljen reggel az ágyból. Ilyen módon pedig éppen a saját tompaságuk, a saját elmerültségük a világban, amiben észre sem veszik magukat, az, ami megóvja őket ettől. Kivétel amikor őszinték, és az abszolút, öngyilkossági hajlamokba torkolló nihilizmusba menekülnek, mert ennyit volt képes nekik adni az ő istenük, a matéria.

Arról már nem is beszélve, hogy a mítoszok éppen azért használnak "tudománytalan" nyelvezetet, mert senki az égvilágon nem feltételezte volna, hogy valaha is lesznek olyan bolondok a Földön, akik ezt majd komolyan veszik -- feltételezték, hogy a meghökkentő nyelvezet éppen arra vezeti majd az embereket, hogy a belső, mélyebb és magasabb tartalmakat keressék az mítoszban.

Példának okáért, mit lehet kezdeni azzal a bolonddal, aki szó szerint elhiszi azt, hogy a hősök szörnyetegekkel harcolnak, lemennek az alvilágba, legyőznek isteneket, és így tovább?

Az ateista az az ember, aki mikor meghallja, hogy Freyja istennő szekerét macskák húzzák keresztül az égbolton, jajveszékelni kezd és őrülten számolni, hogy vajon annyi macska képes-e a levegőben tartani és elmozdítani akkora súlyt, majd önelégülten emeli fedóra kalapját és mélyen beleszagol saját fingjába, mikor megnyugodhat, hogy a válasz az, hogy nem.

TL;DR

You're not wrong, you're just retarded.

Hinnye!

A hatos valami nagyon ütős anyagot szív!

Amúgy teljesen egyértelmű, hogy a hit az egyszerűbb embereket vonzza, az ateisták pedig (az első generáció) hivatalból okosabb kell legyen valamivel.

Később ez majd nem lesz ennyire látványos, de különbség mindig marad majd.

A hit mindig megkíván valamennyi lebutulást, az ateizmus meg - AKKOR, ha nem spontán, hanem foglalkozik is vele a gazdája - megkíván valamennyi gondolkodást.

Más témákban ez nem nagyon befolyásolja a gondolkodást, ezért nem nagy a különbség.

Az ateista azt hiszi nincs Isten, a keresztény meg azt hiszi van.

Ugyanarról a bolondról van szó.

Azt gondolom, hogy ezek átlag értékek, amik alapján még nem lehet kijelenteni, hogy egy ateista intelligensebb egy hívőnél vagy fordítva. Az már nagy általánosítás lenne. Egy 90 IQ-val rendelkező ateista intelligensebb egy 135 IQ-val rendelkező hívőnél? Nem.

Mindkét(/három) táborban találni nagyon intelligens embereket és ezek ellentétét is és a két véglet között mindenfélét. (Csak átfutottam az adatokat, de ha jól láttam lényegében átlag kb. 2-4 IQ pont különbségről beszélünk, igaz? Ez pedig nem túl sok.) Egy átlagból még nem lehet egy adott személy intelligenciájára következtetni, viszont az efféle gondolkodás mód táplálja az előítéleteket és előbb-utóbb viszályt szül.

A környezetemben vegyesen megtalálható mindenféle ember.