Mi szól Isten létezése mellett?

"Ha a Háznak van tervezője, építettője, akkor a világegyetemnek, és az életnek is."

Mi köze a mondat két felének egymáshoz?

Mivel a tegnapi ebédhez kellett egy szakács aki megfőzze, akkor a Holdat is egy szakács főzte. Nagyjából ennyi értelme volt annak, amit írtál.

"A semmiből nem jön elő a valami"

Ha ez igaz lenne, akkor ezzel letagadod az istened létét is, hisz ezek szerint őt is létre kellett hozni.

Tetszik a kérdésed, kérdező.

Szerintem egyszerű a válasz: minden létező dologban tervezés van! Pl. Itt az ember a Föld kerekén, aki oxigént lélegzik be és szén-dioxidot ki; a növények pedig szén-dioxidból oxigént állítanak elő. Zseniális egyensúly lett az eredménye (amily egyensúlyt az erdők kiirtásával az ember csökkentett le). Ha megvizsgálsz egy collie-baktériumot, tervezés van mögötte. Ha megvizsgálod a fák leveleit, amelyek közül nagyon soknak prímszám a levelek száma, tervezés van mögötte.

Az én szempontomból sok megtörtént dolog bizonyítja Isten létezését.

Előző:

Bocs, de veled sem értek egyet.

Jelenlegi ismereteink szerint semmi nem utal arra, hogy a Vilàgegyetem tervezett lenne.

Ha azt állitod, hogy Isten tervezte, akkor feltehetjük a kérdést: őt ki tervezte? Erre mondhatod. Ő örökkévaló. És azt hogy kell elképzelni? Teljesen érthető az olyan érv ezen a vonalon, hogy a Világegyetem a semmiből bukkant elő, végül Isten is csak van, akkor hasonló lehet a Világegyetemmel is.

Én ugyan nem tagadom Isten létét, de ezek a tipikus vallásos érvek nagyon gyengék...

Pár gondolat:

Talán egyszer eljut a tudomány és a technika odáig, hogy az ember lombikban baktérium színvonalú életkezdetet állít elő, berendezi a kis házi világegyetemét, aztán ül felette, és istenként nézi, mi nő ki belőle... Ahogy esetleg teszi ezt velünk is bizonyos egy szinttel feljebb lévő "Isten", és akár vele is egy még feljebbi. Azonban az alapkérdést ezzel is csak elodázzuk, minthogy ki rakta oda / tervezte / építette a legfelsőbb istent, ki lehelt bele tudatot, gondolatot? Mert ha az csak úgy magától van úgy a semmiből odaalakulva, ahogy a tudomány szerint a földi élet is, akkor végső soron a vallásos felfogás se különbözik az isten nélkülitől.

Tökéletes-e a világunk? Micsoda rend van, hogy pont megfelelő a Naptól való távolság, légkőr, ezer más... Ez egy baromság. Az élet úgy fejlődik, hogy véletlenszerűen történnek változások. Mindenféle. A sok millió "próbálkozásból" az lesz, ami ott életképes megoldásnak bizonyult, a többi millió meg mind nem lesz. Persze, hogy számunkra tökéletes a környezet, amiben élünk, amiatt lettünk olyanná. Ha pl. olyan bolygón élnénk, amin nem lenne folytonos változás, nem kéne alkalmazkodni folyton, akkor arra se lenne szükség, hogy cserélődjenek a nemzedékek, adott faj egyedei örök életűek lehetnének, és szaporodniuk sem kéne tudni, nemek se kellenének. Nyilvánvalóan ilyen lény is mutálódott, csak ennek itt nem lett folytatása, azért nincs. Ahogy metánt légző higanyban röpködő lények sincsenek itt, nem véletlenül.

Egyébként az Isten nem áll felette a világnak, még csak az emberi fajnak sem. Kb. az Altájig tart, aztán más istenek jönnek. Egyébként ne gondoljuk, hogy istenek és isteni csodatételek nem léteznek. A Holdisten például létezik, az amcsik állítólag hoztak is belőle, a Felhőisten meg még villámokat is tud szórni ha begorombul. Mondja valaki, hogy nem így van...

Kijelentéseket tesztek, amiknek nincs semmi alapja és amikor rákérdezünk, hogy - miért(?) -, akkor nincs válasz, ez így egyszerűen nem elfogadható.

" minden létező dologban tervezés van!"

Miért? Láttál már minden létezőt?

Ki tervezte például a felhőket?

Vagy a szelet, a hurrikánt, a jégesőt, az erdőtüzet, a pestisjárványt, a vasúti szerencsétlenséget, a cunamit, a hegyomlást, a vulkánt, a vakbélgyulladást, a süketséget, a betegségeket, mondjuk a leprát?

Annyi, de annyi mindent lehetne kérdezni, amire régen kapásból rávágták, hogy 'Isten' az alkotója, az ő akaratából van, akár a villám, amit Zeus dobál, de a fent felsoroltak okát ki lehetett deríteni, vagy ki lehet, mint mondjuk a balesetekét általánosságban.

Lehet, hogy te személyesen nem tudod, miért keletkezik egy ásvány, egy hegyvonulat, a gyémánt, de erre van a geológia, vagy az ásványtan, aminek megismerései annyira biztosak, hogy alkalmazni is lehet őket.

Az oroszok a gyémántbányáik kitermelése közben feltették a kérdést, nem lehetne e a gyémántot gyártani? Bizony lehet, kidolgoztak egy technológiát, amivel apróbb gyémántokat tudnak szénből csinálni, képesek a kristályokat növeszteni, mert elemezték a problémát, hogyan keletkezhetett és sikerült nekik lemodellezni.

Filozófiai értelemben meg ha Isten ismeri a jövőt és mindent ő teremt, akkor mindennek ő az okozója.

Ekkor nem érvényes többé az ember szabad akarata, életbe lép a predesztináció, hiszen még az ember akarata is Istentől kell, hogy függjön (ahogy a fáraó szívét megkeményíti) és megtehette volna, hogy Hitler meghal az első világháborúban, hiszen megsebesült és mehetett volna arrébb a golyó, egyenesen a szívébe, vagy még magzati korában elvetélhetett volna, de megszületett és mivel Isten ismeri a jövőt, ezzel előre jóváhagyta a második világháborút, így Isten az okozója a holokausztnak, meg a hirosimai atomtámadásnak, mivel tudta, hogy bekövetkezik, de mégsem tett ellene semmit.

Ha mindenható, akkor elég megmozdítani a kisujját és nincs atombomba, vagy ha nagyobbat mozdít, akkor a kubai válságnál összecsapnak az oroszok, meg az USA, kipusztítva a világot, de ugyanezzel az erővel lehetne olyan a világ, ahol nincs bűn, meg szenvedés, minden klappol, vagyis a világunk pontosan olyan, ahogy Isten akarja, mert ha nem akarná, akkor másmilyen lenne.

Így viszont semmi értelme a keresztény vallásnak, a végítéletnek, hiszen ennek során csak Istent lehetne elítélni, hiszen minden rossznak is egyenesen ő az okozója, amit a kezdetektől előre tudott, sőt, eltervezett, ha már minden dologhoz tervezés szükségeltetik.

"Mi szól Isten létezése mellett?"

Például hogy beszélünk róla :)

"valami alapja csak kell legyen"

Igen, meg kell érteni. Valaki szerencsés és könnyen megy neki, valakinek sokat kell hozzá gondolkodnia, tapasztalnia.