Szűz Máriának valami jó is volt abban, hogy ő az Isten anyja?

Isten Beszéde ajándék Istentől, nem a 7 dombon lakók osztogatják, ők inkább eltiltották az embereket a Bibliától, Luther reformjai után készült a legtöbb anyanyelvi bibliafordítás, így a magyar Károli Gáspár fordítása is. A római vallás szerepe inkább az eltitkolásban, meghamisításban van, bibliaismeret helyett búcsúcédula árusítás, inkvizíció, a nép butítása, a hatalom fenntartása minden áron.

A legnagyobb biznisz-szekta 300 körül alakult, Nagy Konstantinusz által, államvallássá lett a kereszténység igazságtól elszakadt része, a nevük: Római Katolikus Egyház, fellendítették a kegytárgyipart, Jézus keresztjének darabjaiból több tonnát adtak el, ma is zajlik a szüzanya szobrok árusítása, különböző ruhák vannak hozzá, lehessen babázni is.:)

Egy gyermeknél a babázás nem gond úgy 10 év alatt, de fölötte egyes pszichológusok szerint már ciki.

idézet egy cikkből:

"

– A mi egyházmegyénkben volt olyan püspöki rendelet, hogyha csak egy mód van rá, ezeket az öltöztetett szobrokat váltsák fel – magyarázza Czank János újkígyósi plébános, a kiállítás szakmai tanácadója. – Nem haragudtak rá, inkább gyerekesnek tartották picit, s úgy vélték, hogy az öltöztetés nem illik a templom méltóságteljes légköréhez. Itt is van olyan, hogy a gyermek Jézusnak emberi hajat ragasztottak. Gyakori, hogy a paraszti viseletet utánzó ruhákba öltöztették a szobrokat, s ezt is többen komolytalannak tartották. Sok helyen a nép ragaszkodott az öltöztetős szobrokhoz – ha nem is a fő helyen, a Mária-oltáron, de hátul, a kórus alatt, vagy a temetőkápolnában azért megmaradtak.

"

Ezt a római babázós, undorító és giccses hamis vallást térítették erőszakosan a középkorban, Magyarországra is erőszakos térítéssel jutott el. Ez azt jelentette, hogy aki nem ment el a templomba, azt megbüntették, jószágait elhajtották, házát felégették, vagy megölték.

Részlet Kulcsár Árpád történész cikkéből:

"

Erőszakos térítés

E súlyos tehertételekhez járult, hogy a magyarországi kereszténység terjesztésének

módszerei is szorosan kapcsolódtak a több évszázados hivatalos katolikus tradícióhoz.

Ennek meghatározó jegye az erőszak alkalmazása volt. Ennek megfelelően a térítések

Magyarországon gyakran a legbrutálisabb államhatalmi eszközök segítségével

folytak, mivel ezek igénybevétele nélkül nemigen tudtak eredményeket elérni. Jellemzően

mutatja ezt a már említett kortárs, Querfurti Bruno beszámolója is. Ő hosszú éveken

át próbálta békés eszközökkel meggyőzni a Maros és Temes folyók vidékén élő

fekete-magyarokat a római vallás igazságairól. Erőfeszítései azonban teljesen eredménytelenek

maradtak. Végül 1008-ban el is hagyta az országot. A következő esztendőben viszont már

örömmel számolt be II. Henrik német-római császárnak arról a frissen kapott hírről,

hogy a fekete-magyarok, akik között ő sikertelenül igyekezett terjeszteni a katolikus

vallást, most mind megtértek. Igaz, sajnálkozva beszámolt a térítés fő eszközéről

is, miszerint: "a mieink némelyeket megvakítottak."

István az európai tradícióhoz igazodva a törvény teljes szigorával igyekezett

kereszténnyé tenni a nép egészét. Előírták, hogy "tíz falu építsen egy

templomot", s országszerte ennek megfelelően folyt az új vallás templomainak létesítése.

Figyelemre méltó tény, hogy e nagyszámú katolikus ingatlant munkára kivezényelt

emberek, mégpedig döntő részben nem katolikus, hanem pogány hit? magyarok építették.

Ehhez a törvényhez köthető annak a mindmáig működő, de korántsem bibliai elvnek a

magyarországi megjelenése, miszerint a katolikus egyház anyagi fenntartása nem csupán

a katolikus hívek feladata, hanem ahhoz az állam nem katolikus lakóinak is tetemes mértékben

hozzá kell járulniuk.

Hogy az elkészült templomok megteljenek emberekkel, István király mindenkit törvénnyel

kötelezett, hogy vasárnap misére menjen. Aki az otthonmaradást választotta – kivéve

ha a tűz őrzése végett tette ezt, nem lévén még gyufa –, azt meg kellett verni,

és megszégyenítésül le kellett kopaszítani. Aki pedig esetleg munkáját akarta végezni

vasárnap, bármit is dolgozott, el kellett kobozni szerszámait és ruháját. Ha például

a mezőn szántott, akkor ökreit vagy lovait el kellett venni tőle, ami többnyire

egyenlő volt számára az anyagi tönkremenetellel.

A templomokba így beterelt népnek figyelemmel kellett hallgatnia a misét, jóllehet

annak latin szövegéből semmit sem értett. István törvénye kimondta, hogy akik mise

alatt "mormognak és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve, és nem

figyelve a szent olvasmányokra és lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg

őket és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e

nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék

meg és ostorozással, s hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket!" E törvényrészlet

az erőszakos módszerek mellett egyben jól megvilágítja a korabeli misék sajátos

hangulatát is.

Kötelezően előírták a tized fizetését is. Aki ezt elmulasztotta, attól egy tizedrész

helyett kilenc tizedrészt kellett elvenni. Mindenki számára kötelezővé tették a

rendszeres böjtöt. Aki pénteken vagy más böjti napokon húst merészelt enni, annak

egy héten át bezárva, sötétben kellett "böjtölnie". (István e törvénye még

igen enyhének tűnhet a korabeli lengyelországi gyakorlathoz képest, ahol a törvény

előírta, hogy aki megszegi a böjtöt, annak a fogait ki kell törni.)

Sokan úgy gondolják, hogy az államhatalmi segédlettel folyó erőszakos térítéseknek

e nem kevéssé visszataszító eszközei és módszerei csupán a korszak vezetőinek sajátos

mentalitásából származtak. Az efféle vélekedések azonban nem vetnek számot azzal a

figyelemre méltó ténnyel, hogy az erőszakos térítések mindmáig meglévő jelenségei

közvetlenül egyes katolikus tanításokból fakadnak. A katolikus egyház szentté

avatott első négy nagy egyháztanítója közül ketten – Szent Ágoston és I. Nagy

Szent Gergely pápa – kifejezetten tanították az erőszakos térítés fontosságát.

S nem maradtak meg a pusztán elvi kinyilatkoztatásnál, hanem az elv gyakorlatba ültetéséről

is gondoskodtak.

Szent Ágoston (354-430), a középkor legnagyobb hatású egyháztanítója ebbéli véleményét

még bibliai idézettel próbálta alátámasztani. 411-ben hitvitában igyekezett az

egyik korabeli keresztény irányzat, a donatisták képviselőit rábírni nézeteik

feladására, akik a katolicizmussal ellentétben elítélték az állam és egyház összefonódását,

valamint a Bibliával összeegyeztethetetlennek minősítették a csecsemőkeresztséget.

Amikor Ágoston minden ékesszólása hiábavalónak bizonyult a katolikus álláspont

elfogadtatására, végső érvként a császár jelenlévő küldöttjéhez fordult, a

Lukács evangéliuma 14. részének 23. versével szólítva fel az államhatalom képviselőjét

a hathatós beavatkozásra, mondván: "Kényszerítsd őket bejönni!" (értsd: a

katolikus egyházba). A szót tettek követték. A hatóságok a donatistákat megfosztották

polgárjoguktól, halálbüntetés terhe alatt betiltották összejöveteleiket, a

donatista vezetőket száműzték, a hívekre pénzbüntetést vetettek ki. Néhány évvel

később írt híres munkájában, a De civitate Dei (Az Isten városáról) cím? művében

Ágoston kifejezetten a mindenkori uralkodók kötelességeként jelölte meg, hogy

alattvalóikat akár azok akarata ellenére is meg kell téríteniük az igaz (katolikus)

hitre.

Csaknem két évszázaddal később a negyedik nagy egyháztanítóként számon tartott

I. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) Ágostontól eltérően már nem tartotta szükségesnek

álláspontját bibliai idézetekkel alátámasztani. A konkrét teendőkre összpontosítva

a következőket írta a Szicíliában működő katolikus térítőknek, a katolicizmust

felvenni nem akaró emberek vonatkozásában: "Ha úgy találjátok, hogy nem akarják

megváltoztatni útjaikat, azt kívánjuk, hogy a legnagyobb igyekezettel vessétek őket

fogságra. Ha szolgák, akkor verésekkel és más testi fenyítésekkel kell jobb belátásra

bírni őket. Ha szabad emberek, akkor megtérésüket szigorú elzárással kell elősegíteni,

hogy ők, akik nem akarják meghallani a megváltás üzenetét – amely ki tudja menteni

őket a halál veszedelméből – ha kell, testi szenvedések árán is, de eljussanak a

megkívánt felfogásra."

A magyarországi térítések tehát ebben a szellemben folytak. A királyi hatalom és a

klérus együttes erőfeszítései ellenére azonban a magyar nép katolikussá tétele

csak igen nehezen haladt előre. Ezt mutatják a nagy erej? 1046-os, majd 1061-es pogánylázadások,

s hogy még a század végén uralkodó Szent László is törvényben tartotta szükségesnek

megtiltani, hogy az emberek pogány szokás szerint kutaknál áldozzanak, vagy fákhoz,

forrásokhoz vigyenek ajándékokat. Ekkor is törvényekkel igyekeztek serkenteni a

templomlátogatási kedvet. Előírták, hogy akik vasárnap vagy más ünnepeken

elmulasztják a misére menést, azokat "verésekkel javítsák meg".

"

forrás:

Kulcsár Árpád történész

[link]

Kedves Kérdező!

Wow!!!!!!!!! Micsoda jó kérdések! Ó bár, meglenne minden kérdésedre a válasz! :) Mekkora adag őszinte szeretet van benned! .... Most nem ragozom. :)

Meg kell cáfolnom azt, hogy "semmi élvezete nem volt a szeplőtelen fogantatásban" Máriának. Ugyanabban a könyvben, ahol ezt leírják, Mária hatalmas öröméről is írnak. Lukács evangéliumában utána olvashatsz annak, ahogy Mária a saját szavaival beszél erről. Te hány együttlét után beszéltél így a "partnered"-ről? :) Bár azért nehéz ezt összehasonlítani, de nem én kezdtem.... ;)

Igen, igazi asszonnyá válhatott, József felesége volt és sok gyerekük született, róluk is lehet olvasni a Bibliában is.

Mivel a Messiás egyik kritériuma a Dávidtól való testi leszármazás volt, ezért SZERINTEM ugyanannyit kapott az emberi alak felépítéséhez Máriától, mint bármelyik másik ember az édesanyjától. Bár azért genetikus nem vagyok, csak laikus - viszont egy nagyon-nagyon érdekes kérdés ez, és biztos, sok genetikus és biológus megnyalná a tíz ujját a téma láttán, ha lenne "anyag", amiből megvizsgálhatnák. A gond nem is Mária testének megtalálásával lenne gond, hanem Jézus feltámadásával...

Részemről a kérdés 10-ből 10 pontot vitt!

#56, mi katolikusok pedig azt valljuk, hogy bűntelen volt, és ez megalapozottnak is tűnik. Hitünk szerint Isten választotta ki Máriát arra, hogy a Megváltót hordja a szíve alatt 9 hónapig, és neki minden bizonnyal egy tiszta, bűntelen nőben kellett megfogannia. Mielőtt felhúznád a szemöldököd, hogy miért istenítjük mi Máriát, elárulom, szó sincs erről, ez nem Mária érdeme. Ahogy az összes katolikus Mária dogma, úgy ez is nem Mária érdeméről szól, épp ellenkezőleg, Krisztus érdemeire világít rá.

Terullianus Védőbeszéd című művében (Kr. u. 197) ezt olvashatjuk:

"Íme, az Isten Fiának nem olyan édesanyja van, aki elveszítette tisztaságát"

Ebből is látszik, hogy ez a gondolat már nagyon régóta jelen van az Egyházban.

"#54, a szeplőtelen fogantatásnak köze sincs Jézushoz, hanem Mária vonatkozik, azt jelenti, hogy eredeti bűn nélkül való."

Azt akartam írni,hogy Jézus is ugyanúgy apától fogant,szexuális kapcsolat útján.