Ha egy ateista, hogyan kezdje keresni Istent?

"Ha egy ateista elkezdni keresni Isten, akkor nem tudhatja, hogy melyik az amelyik valóban a helyes út."

Ez i8gaz, azért tudnék javasolni próbálkozást:

1) kezdj el fizikát tanuni, próbálj eljutni a Maxwell féle egyenletrendszer megértéséig.

2) Közben hallgass sok Mozartot, persze nem árt némi Bach sem.

Azt hiszem, kb ennyi elég. Ja és esetleg elgondolkozni a tanultakon, hallottakon.

"Minden téren? A legtöbb dologban igencsak le vagyunk maradva más állatokhoz képest. Rengeteg féle érzékszervünk eleve nincs is, amik vannak, azok is elég gyengék."

Igen, fogalmazhattam volna pontosabban is. Az agyunkat, szellemi képességeinket tekintve állunk minden földi lény felett. Viszont ez mindent jelent. A sasnak jobb a szeme? Fejlesztettünk olyan eszközöket, amivel mindenben felülmúljuk a látását. A gepárd gyorsan fut? Fejlesztettünk olyan járműveket, amikkel sokszorosan lekörözzük. Lehetne sorolni tovább...

"Igen, fogalmazhattam volna pontosabban is. Az agyunkat, szellemi képességeinket tekintve állunk minden földi lény felett. Viszont ez mindent jelent. A sasnak jobb a szeme? Fejlesztettünk olyan eszközöket, amivel mindenben felülmúljuk a látását. A gepárd gyorsan fut? Fejlesztettünk olyan járműveket, amikkel sokszorosan lekörözzük. Lehetne sorolni tovább.."

Azt azért nem mondanám pozitívumnak, hogy kizárólag mesterséges eszközök tesznek minket bármiben is versenyképessé a természettel...

"Ha egy ateista, hogyan kezdje keresni Istent?

Annyi különböző keresztény felekezet van és sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat tanítanak, hogy nem lehet mindegyik igaz."

Ezért kell mindenkinek magának keresnie Istent és magának kutatni a Bibliát. Nem kellenek ehhez felekezetek. Jézushoz szabad az út, Ő pedig adja a Szentlelket és a Bölcsességet bárkinek, aki szívből kéri.

A Biblia nagyon egyszerű, könnyedén lehet vele ellenőrizni mindenféle egyházi teológiát is.

Le van írva benne az ember bűnbeesése és az ebből kivezető mód is.

Higgy az Úr Jézusban (újjászületés), szakíts a bűnnel és épül krisztusi szeretetben lelki házzá életed végéig (megszentelődés).

Gyakorlati tanácsok pedig az apostoli levelekben vannak.

Ennyi. Nem kell az egyházak teológiai eltéréseire mutogatni

"Hát akkor tovább bonyolítja, hogy felekezetek bellül sem értenek egyet a ívők ezzel.

Például a katolikus pápa kijelentette, hogy az egyház elismeri a majmokból való származás elméletét, mégis nemhogy hívők, de még papok is ellent mondanak."

Na várjál. Nem olvastam el a többi választ, szóval elnézést, ha már megválaszolták volna. XII. Piusz jelentette ki még az ötvenes években, hogy az evolúció nem mondd ellent a Bibliának, így lehet benne hinni. Ez nem egy dogma, nem egy kötelező hittétel, a pápa azt mondta, hogy mindenki higgyen nyugodtan azt, amit akar e kérdés tekintetében, viszont ha elfogadod az evolúciót, az nem megy a katolikus hited rovására. Emiatt egy plébános, bíboros, sőt, még egy másik pápa is gondolhatja azt, hogy szerinte nincs evolúció, pl: az előző pápa, XVI. Benedek sem fogadta el, míg Ferenc igen.

Mondok jobbat: még a Mária jelenéseket, csodákat sem kötelező elfogadni. Az Egyház megerősít egyes csodákat, hogy valószínűleg hitelesek (pl: Lourd, Fatima), de ha te úgy gondolod, hogy nem hiszel bennük, nem leszel "kevésbé katolikus", vagy eretnek. Nem kötelező bennük hinni, az Egyház csak megbizonyosodik róla, hogy nem egy átverés történt, hanem egy olyan jelenés, amiben nyugodtan hihetsz, de ha nem, akkor nem.

Ha egy kis humor is lehet benne, akkor azt mondanám, ha az ateista fejest ugrik a trambulinról egy leeresztett medencébe, akkor van esélye, hogy így, vagy úgy, de eljut Istenhez.

Egyébként meg két útja van, vagy filozófiai kérdést csinál belőle és úgy keresi, kutatja elmélkedéssel az Istent, logikai úton, de ekkor inkább csak cáfolatokra lelhet, vagy mér mindent, minden módon, ahogy csak lehet, hátha talál valamit, ha ügyes, akkor beletrafálhat, ha nem pont Istenre, akkor egy Nobel díjra, vagy egyéb megoldatlan, tisztázatlan kérdés magyarázatára.

Valahol csak kell lennie, vagy valami kapcsolatnak, kölcsönhatásnak léteznie kell, ha a világegyetemen kívül, akkor oda is utána lehet talán valamiképpen menni, volt már hasonló eset, az Olymposzról a felhők közé lett száműzve, onnan meg az Univerzumon kívülre, de talán az sem lehetetlen, ha egyszer a Kaporszakállúnak sikerült, az ember is képes lehet rá, mert hiszen a saját képére teremtett minket állítólag.

Keresni kell valamit, ami sötét, legyen az anyag, vagy energia, az sem baj, ha végül nem is Isten sül ki belőle, mert a lényeg az, hogy megvilágosodjon a sötétség.

Azt is szokták mondani. hogy Isten a minden, de akkor abban benne van az ateista is, aki nem is akarja keresni őt és el sem hiszi, vagyis akkor maga az Isten is hitetlen, nem hisz saját magában, de akkor nekem miért kellene vajon?

Mármost ugye, ha tényleg van Isten és az mindenható, akkor hogyan is tudnék én vele ellenkezni, szegény egyszerű halandó, mert nyilván az a szándéka, hogy ne higgyek benne, mert hiszen akárhogyan is akarok, sehogyan sem tudom elhinni, hogy van és ez a szándéka megerősítést nyer azzal, hogy elbújik előlem, továbbá olyan egyszerű, mondhatnám primitív érvelésre építi a létezését, ami számomra egyáltalán semmit nem jelent, sőt, egyenesen taszítóan hat.

Viták alkalmával sem hoz fel az ember olyan érvet, ami a másikat nem hogy meggyőzi, hanem egyenesen hiteltelenné teszi az érvelést, aztán merészen kiböki az adu ászt, vagy elhiszed, vagy nem, de ha nem, akkor kutyafülű pogány a neved, mert amit el kell hinni, azt el kell, aztán kész is, nem kell tovább ezt ragozni, firtatni, elemezni, csak hidd el és kész.

Mit számít az neked, hogy ki, vagy mi Isten, hogyan néz ki, hogyan és mióta van, miért, vagy miképpen teremtette a világot, miből, miért pont így és meddig csinálta?

Ne kérdezd te, mik a szándékai, ha az egyszer jó, nem fontos, hogy nem mindig egyezik azzal, amit a jóról ismerni vélünk, ne törődj te semmivel, felesleges is tovább kutakodni, hogy miért és hogyan jött létre a világ, ami olyan, ahogy Isten megteremtette, meg a többi dolog is mind, hiszen Isten csak tudja, hogy mi kell nekünk, ha a leprát, vagy a földrengést nézzük, akkor az sem lehet rossz, mert az ő akarata nélkül egy fűszál sem nőhet.

Valahogy nem túl szimpatikus ez nekem, de mégis meg kell nyugodnom az akaratában, ha van, mert ha egyszer Isten azt akarja, hogy ez nekem kevés legyen, akkor mit is tehetnék ellene, ha meg nincs is Isten, akkor meg minek higgyek olyanban, ami nem létezik?

"Ez nem büszkeség, hanem egyszerű tények kérdése. Biológiailag ma is minden szempontból majmok, pontosabban főemlősök vagyunk."

És nem biológiailag? Honnan vannak a különbségek? Kíváncsi vagyok ezt a részt hogyan definiálja a materialista természetfilozófia.

Engem két dolog lepett meg ebben a kérdésben:

- egy ateista miért is keresné az istent? Mi sem áll távolabb tőle... erről már írtam.

- a másik viszont: ez miért vallásKRITIKAI téma? Ha egy ateista keresi az istent, az már maga a feltevés kritizálja a vallást? Vagy ki hogyan gondolta ezt?

Szerintem ez simán vallási kérdés: vagyis mit tanácsol egy vallás képviselője annak az ateistának, aki elkezdi keresni az istent?

Erről van itt szó, nem kritikáról.