Tök mindegy hogy hívő vagyok vagy ateista mindig ugyanabban a csónakban leszek?

"de mindenki csak a halála után fogja megtudni az igazságot."

Tiltakozom!

Nem mindenki.

ÉN megtudom majd, ha van túlvilági élet, de aki benne hisz, ám nincsen, soha nem fogja megtudni!

"az ateisták nem tudják igazán be bizonyítani hogy nem létezik isten"

A tudomány elég nagy terjedelemben és pontosan leírja, hogy mi hogyan alakult, ezzel bebizonyítva, hogy nincs isten.

Ha valaki tényleg boldog úgy ahogyan él, akkor minden rendben. Akkor van baj, ha nem érti miért rossz az élete, és meg sem fordul a fejében, hogy esetleg a világnézetével van probléma.

Azért van különbség: Ateisták szerint mindegy hiszünk-e Istenben, az életünkön nem változtat. Hívők szerint mindegy tudjuk-e bizonyítani Isten létét, az életünk elég bizonyíték.

Az ateistak közül kizárólag az erős/gnosztikus ateistáknak kellene bebizonyítani, hogy nem létezik isten ugyanis csak ők hiszik/vélik tudni, hogy ez a helyzet. A többi ateista csak szimplán nem hisz isten létében és ennyi. Rajtuk semmiféle bizonyítási kényszer nincs.

A tudomány meg nem foglalkozik isten létével, nem az a feladata.

Persze!

De mit számít ez?

Ugyan azon világban létezünk és mindenki csak a saját szempontjából látja. Saját elképzelései szerint járja az utat, jó esetben a fejlődés útját: világlátásának fejlődését.

.. ebben az értelemben nem egy csónakban evezünk.

Mindenki a sajátjában.

Van aki rossz irányba, van aki helyben, de többfelé is lehet ugyan oda jutni.

Egy mezei hivo csak az eletmuvevel tudja bizonyitani, hogy hisz az elo Istenben.

Az iteletkor ez lesz a bizonyitek, hogy igaz ember.

Mert kitartott mindvegif a hitben annak ellenere, hogy fizikai bizonyiteke nem colt.