Mit tegyek, ha a családommal ellentétben én nem hiszek Istenben?

A szüleim római katolikusak, épp ahogyan a nagyszüleim is.

A családból senki nem vallásos olyan szinten, hogy vasárnaponként templomba járnánk, de karácsonykor elmegyünk, dobunk be adományként pénzt, és természetesen mindenki hisz Istenben.

Csakhogy ezalól én kivételt képezek.

A most elsős, és máris hittanra járó testvéremmel ellentétben én 12 éves voltam, mikor először kezdtem hittanra járni. Akkoriban vezették be hogy kötelező választani (legalábbis nálunk) hogy vagy hittanra, vagy etikára járunk. Akkoriban mondta anyum, hogy járjak hittanra, én meg belementem, hogy oké, miért is ne. Fontos tényező hogy különösebben már ekkor sem foglalkoztam a hittel, csak olyan 9 éves koromig imádkoztam néha este a nagyszüleim ajánlására, de azt is csak akkor, ha gyermekfejjel épp szükségem volt valamire.

Szóval elkezdtem hittanra járni, és a mai napig erre járok heti egy órában.

Mikor múlt év végén felvetettem itthon hogy át szeretnék menni etikára, a szüleim mondták, hogy mivel ez a családom vallása, kötelezettségem hű maradni hozzá és tanulni.

Nem szeretnék gyűlöletet vagy veszekedést szítani, ezért kérlek ne kövezzetek meg ami miatt ezt nyíltan leírom, de én nemk hiszek Istenben.

A vallásokra csak úgy tudok gondolni, mint egyfajta kapaszkodópontokra, amik azért születtek hogy az egyszerű ember fel tudja fogni azt az óriási világot, amibe beleszületett.

Hiszen sokkal könnyebb egy olyan hit alapján gondolkodni, amiben Isten segít nekünk, és halálunk után ha nem vagyunk bűnösök akkor a mennybe kerülünk, mint ép elmével felfogni azt, hogy jelentéktelen porszemek vagyunk az univerzumban, akiknek ugyanaz lesz a sorsa mint az összes többi embernek a Földön: egyszer meghal, a tudata megsemmisül, és egyszerűen megszűnik létezni többé.

Egy szó mint száz, az én véleményem szerint a vallások segítségként vannak ahhoz, hogy az ember fel tudja fogni az önön halandóságát egy egyszerűbb, barátságosabb illúzióban.

A családom viszont hallani sem akar róla, mikor néha utalok rá, hogy én nem abban hiszek mint amiben ők.

Hittanórán egyenesen kényelmetlenül érzem magam, mert mindazzal én nem értek egyet, amit a tanár mond.

Mikor húsvétkor böjtölünk, vagy karácsonykor templomba megyünk, számomra az is rossz érzés, mert én csak amiatt teszem, mert a szüleim szerint muszáj.

Tehetnék valamit, hogy megértessem velük az álláspontomat? Vagy jobb ötlet inkább nem feszegetni a húrokat, és csendben tűrni tovább az egészet?

Tisztában vagyok vele, hogy a vallás egy nagyon megosztó téma, és komoly konfliktusokat okozhat a másban hívő emberek közt, éppen emiatt aggódok, valamint féltem először kiírni ezt a kérdést is.

Előre is köszönöm a segítséget.

15/L