Hogyan fogadtathatnám el az új embert, a családommal?

Egész pontosan a testvéreimről van szó. 2 és fél éve tértem meg és nem tudnak ezzel mit kezdeni. Pedig nem térítgetem őket, szóba se hozok semmi olyat, ami zavarhatná őket. Ők mégis mindig provokálnak. Hogy szentfazék vagyok. Hogy ne vegyek fel csinosabb szoknyát/ruhát/bármit, mert a szentfazekak csak bokáig érő szoknyát meg buggyos ujjú blúzokat hordanak. Ne nézzem meg azt a fényképet, mert erotikusan néz ki rajta és az ilyet nem szeretik a szentfazekak. Miért nem megyek vele moziba, mikor tanításra megyek? (2x megyek egy héten fixen, még nem tudta megjegyezni) És a többi és a többi. Estig tudnám sorolni.

Ők nagyon világiak, szabados szexualitással, életmóddal. Emellett persze látom rajtuk, hogy teljesen elveszettek, bizonytalanok, állandóan megerősítést várnak a környezetüktől, hogy elég jók-e. Az én életemről egyébként nemigen kérdeznek, ha együtt vagyunk ők beszélnek magukról és én hallgatok. Próbálok én türelmes lenni, de olyan rossz, hogy nem is tudnak semmit és folyton piszkálnak. Én mióta megtértem, egész más vagyok. Bennem van az a biztos tudat, hogy Isten gyermeke vagyok, ettől magabiztos és szabad lettem. Van egy csodálatos párom, kiegyensúlyozott vagyok és bár van egy rakat gondom bajom nekem is, Krisztus tenyerén másként állok ezekhez, nincs bennem félelem. Bennük sok van. (ők már elmúltak 30-ak és jelenleg elég reménytelen, hogy családot alapítsanak, ez is biztos nagyon nehéz nekik) Mindezt azért írtam le, hogy kb. lássátok a körülményeket. Ha tudtok néhány bölcs tanácsot, hogy felelhetnék, viselkedhetnék az ilyen piszkálódásokra, azt megköszönném. Igének is örülök, sőt...:)