Mit tegyek, ha a családommal ellentétben én nem hiszek Istenben?
A szüleim római katolikusak, épp ahogyan a nagyszüleim is.
A családból senki nem vallásos olyan szinten, hogy vasárnaponként templomba járnánk, de karácsonykor elmegyünk, dobunk be adományként pénzt, és természetesen mindenki hisz Istenben.
Csakhogy ezalól én kivételt képezek.
A most elsős, és máris hittanra járó testvéremmel ellentétben én 12 éves voltam, mikor először kezdtem hittanra járni. Akkoriban vezették be hogy kötelező választani (legalábbis nálunk) hogy vagy hittanra, vagy etikára járunk. Akkoriban mondta anyum, hogy járjak hittanra, én meg belementem, hogy oké, miért is ne. Fontos tényező hogy különösebben már ekkor sem foglalkoztam a hittel, csak olyan 9 éves koromig imádkoztam néha este a nagyszüleim ajánlására, de azt is csak akkor, ha gyermekfejjel épp szükségem volt valamire.
Szóval elkezdtem hittanra járni, és a mai napig erre járok heti egy órában.
Mikor múlt év végén felvetettem itthon hogy át szeretnék menni etikára, a szüleim mondták, hogy mivel ez a családom vallása, kötelezettségem hű maradni hozzá és tanulni.
Nem szeretnék gyűlöletet vagy veszekedést szítani, ezért kérlek ne kövezzetek meg ami miatt ezt nyíltan leírom, de én nemk hiszek Istenben.
A vallásokra csak úgy tudok gondolni, mint egyfajta kapaszkodópontokra, amik azért születtek hogy az egyszerű ember fel tudja fogni azt az óriási világot, amibe beleszületett.
Hiszen sokkal könnyebb egy olyan hit alapján gondolkodni, amiben Isten segít nekünk, és halálunk után ha nem vagyunk bűnösök akkor a mennybe kerülünk, mint ép elmével felfogni azt, hogy jelentéktelen porszemek vagyunk az univerzumban, akiknek ugyanaz lesz a sorsa mint az összes többi embernek a Földön: egyszer meghal, a tudata megsemmisül, és egyszerűen megszűnik létezni többé.
Egy szó mint száz, az én véleményem szerint a vallások segítségként vannak ahhoz, hogy az ember fel tudja fogni az önön halandóságát egy egyszerűbb, barátságosabb illúzióban.
A családom viszont hallani sem akar róla, mikor néha utalok rá, hogy én nem abban hiszek mint amiben ők.
Hittanórán egyenesen kényelmetlenül érzem magam, mert mindazzal én nem értek egyet, amit a tanár mond.
Mikor húsvétkor böjtölünk, vagy karácsonykor templomba megyünk, számomra az is rossz érzés, mert én csak amiatt teszem, mert a szüleim szerint muszáj.
Tehetnék valamit, hogy megértessem velük az álláspontomat? Vagy jobb ötlet inkább nem feszegetni a húrokat, és csendben tűrni tovább az egészet?
Tisztában vagyok vele, hogy a vallás egy nagyon megosztó téma, és komoly konfliktusokat okozhat a másban hívő emberek közt, éppen emiatt aggódok, valamint féltem először kiírni ezt a kérdést is.
Előre is köszönöm a segítséget.
15/L
Egyelőre tényleg nem sokat tehetsz. Elvileg ugyan vallásszabadság van, tehát nem kényszeríthetnek - de ezt úgysem tudod elmagyarázni a szüleidnek.
Szerintem bírd ki, aztán 18 éves korodtól szabadabb leszel.
Erkölcstanra meg lehetne próbálkozni átiratkozni - de ott is ugyanaz megy, úgyhogy nagyjából mindegy.
Akkor örülj az életnek! Hiszen minden szép!
Meghalni sem kell! Szenvedés sincs! Rossz emberek sincsenek!
Szerintem érdemes egy kicsit jobban körbejárnod a kereszténység témát, mielőtt puszta mankóként a halálfélelem ellen, elutasítod.
Olvastad az Újszövetséget? Tegyél egy próbát, János evangéliumát ajánlom elsőnek.
Hogy a kereszténység nem vakhit, egy kiváló olvasmány:
"mégsem láttam kreacos hívőket kérdést kiírni,hogy őket miért kényszerítik erre"
Mert nem voltál Amerikában. Ott más se megy...
csak tudod, az a különbség, hogy az evolúció egy tudomány, a "hittan" pedig nem az, tehát nem a vallás bemutatása - hanem a hit sulykolása.
Sajnos ez van. Van egy kis különbség.
A tudomány is hiten alapszik, ráadásul tekintélyelvű. A materializmus egy vallás. Te nem istenben nem hiszel, hanem abban a degenerált istenképben, amit a katolikusok alakítottak ki. A mai kereszténynek kikiáltott vallásokkal az a legfőbb probléma, hogy elszakadtak istentől már abban is, hogy a teremtést rajta kívüli létezőnek mondják. Más, esetleg sokkal régebbi kultúrák fennmaradt tudásából azonban az derül ki, hogy volt idő amikor ezt máshogy gondolták.
Isten nem csak a teremtő, hanem a teremtés is. Mivel rajta kívül nem volt semmi, hát felosztotta önmagát. Ezt mondja a fizikus is, csak máshogy nevezi -> ősrobbanás.
Az intézményesített vallás a "birka embernek" való, aki kívánja még, hogy vezessék. Ezzel nem elítélni akarok senkit, a "birkaság" állapotába mindenki belekerül a földi élete során, de túl kell rajta lépni, és keresővé kell válni. Te kedves kérdező a keresővé válás útjára léptél, sok sikert hozzá, merj mindig a dolgok mögé nézni, kérdezni, és mindent megkérdőjelezni. El fog jutni oda, hogy nem fogsz hinni a teremtőben, hanem tudni fogod, hogy létezik, sőt azt is, hogy a része vagy. "Istenek vagytok, a fenségesnek fiai mind". Jézus felismerte ezt, ezért mondta, hogy "Én és az atya egyek vagyunk", a bibliában rengeteg okosság van, olvasgasd nyugodtan, de nézz mögé mindennek. Sokat ferdítettek rajta, de ki lehet szemelgetni az igazságot.
"A tudomány is hiten alapszik, ráadásul tekintélyelvű. A materializmus egy vallás."
Te szereted, ha hülyének néznek?
Első olvasatra,ez egy troll kérdés.
A megfogalmazója szerintem nem 15 éves,és nem lány.(legalábbis azt már elvesztette)
Minden ember azt hisz el,amit akar.
Ha neked az kívánatos,hogy higgy egy magától véletlenül létrejövő anyagban,életben,éppúgy hihetsz benne,mint a mikulásban.
Ha egy kicsikét reálisabb dolgokat vagy csak képes elhinni,akkor mindezek létét egy intelligens létrehozóhoz kötöd.Az,hogy kinek nevezed,kultúra függő.
Huh, úgy gondolom ennyi válasz után pofátlanság lenne idebiggyeszteni egy "Köszi"-t, úgyhogy írom a következő novellám :D
Először is nagyon szépen köszönöm a válaszokat, számtalan sok gyökeresen különböző érvet, tanácsot, és véleményt kaptam.
Annyit hagy jegyezzek meg így utólag, hogy egyáltalán nem vettem zokon azt, hogy évente egyszer nem ehetek húst egy hétig, vagy hogy egyszer be kell tennem a lábam a templomba egy évben, és ez számomra mekkora nyűg. Elnézést, ha a kérdésemből így jött le.
Ami nekem problémát okoz, és ami miatt a kérdést kiírtam az az, hogy egyfajta elvárás rám nézve, hogy kövessem a hitet, és sokszor kell szembesülnöm azzal, hogy hiába nem értek egyet ezzel, mégis azt akarják a szüleim, hogy abban higgyek, amit ők igaznak gondolnak.
Nagyon megdöbbentett, mikor megláttam, hogy a kérdésemre 18 válasz is érkezett, hiszen erre igazán nem számítottam.
Mint ahogy le is írtam, a vallás valóban egy nagyon megosztó téma, ami a kapott válaszokból is abszolút látszik.
Mindenesetre az én véleményem továbbra is az ami, én magamat nem vallom Istenhívőnek. Természetesen ez csak az én véleményem, én így látom a dolgokat, és tiszteletben tartom ha más ezt másként gondolja.
13- as válaszoló, elolvastam a cikket amihez a link vezet, és mint általában, most is igyekeztem nyitottan hozzáállni a témához, viszont az álláspontom nem változott. Köszönöm, hogy megosztottad, érdekes volt olvasni, és egyáltalán nem álltam hozzá elutasítóan, azonban továbbra is csak megkérdőjelezni tudom a magam részéről mindezt. De mint mondtam, ez csak az én véleményem.
18-as, akár hiszed akár nem, 15 éves vagyok, ráadásul nem rég töltöttem be, és még nagyon is lány.
Sokszor megkapom, hogy nem olyan a gondolkodásmódom, mint a korosztályomnak általában, de azért nem kellemes olvasni, hogy emiatt a kérdésem és a kilétem hamisnak lett titulálva.
A válaszodat neked is köszönöm, de mindenesetre én mégiscsak egy véletlenül létrejövő anyagban hiszek, és szerintem egy egy felsőbb erő, avagy intelligens létrehozó nem sokkal reálisabb az én szempontomnál.
Így a végére nem győzöm hangoztatni, hogy nagyon köszönöm mindenkinek, aki írt, és hogy mindaz amit leírtam, az az én személyes véleményem. Elnézést kérek, ha valamit esetleg úgy fogalmaztam, hogy az egyes embereknek provokálónak hanozhatott, a célom közel sem vallással kapcsolatos viták kirobbantása volt, sőt, kifejezetten nem szeretem, mikor a hívő es nem hívő emberek a másikat 'butának' könyvelik el, és egymást akarják a saját hitükről meggyőzni.
Igyekszem én is mindig tiszteletben tartani azt, hogy mások mit gondolnak bizonyos témákról, és ezalól a vallás sem kivétel.
A kérdésemre visszatérve pedig úgy gondolom, lenyelem a békát, és továbbra is részt fogok venni azon a pár vallással kapcsolatos dolgon, amiken eddig is. Igyekszem nyitott maradni, és ha máshogy nem, csak egy érdekes óraként felfogni a hittant.
Köszönöm :)
„13- as válaszoló, elolvastam a cikket amihez a link vezet, és mint általában, most is igyekeztem nyitottan hozzáállni a témához, viszont az álláspontom nem változott. Köszönöm, hogy megosztottad, érdekes volt olvasni, és egyáltalán nem álltam hozzá elutasítóan, azonban továbbra is csak megkérdőjelezni tudom a magam részéről mindezt. De mint mondtam, ez csak az én véleményem.”
Kérdező, örülök, hogy nyitottan álltál hozzá és elolvastad, az átlag tendencia nem ez.
Nemcsak a cikk, hanem egy teljes honlap szól a kereszténység értelmes volta mellett. Itt:
www.misszio.org
Ha később módod lesz, azért olvasd el a János evangéliumot, olvasatlanul nem szabad elvetni!
Ajánlom még, mint fiatalnak, a Szókratész védőbeszéde című írást, 2400 évvel ezelőttről. Alternatív gondolkodásra tanít. Szegény Szókratész, neki nem volt lehetősége Jézust ismerni, biztos lelkes követője lett volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!