Egy ateista át tudja magát nevelni kereszténnyé, ha rendszeresen jár misére és sok vallásos emberrel barátkozik?

Először is: miféle ateista?

Ha olyan, hogy vágyik a vallásra, de nem tanították meg neki - akkor egyértelmű, hogy igen.

Akkor ő hívő alkat, csak rossz helyre született.

Egy meggyőződéses ateista soha nem lesz hívő.

Pascal fogadása pedig a pokolba visz, csak szólok. Az isten NAGYON nem szereti az érdekből hívőket!

Természetesen, ha egy hazugságot elégszer hall az ember, egy idő után elhiszi, akármennyire is ellenkezik a logikával.

A Pascal elmélet egy baromság, tekintve, hogy több tízezer (ha nem több) vallás létezik, ebből tegyük fel 500 mondja ki, hogy ha nem vagy abban a vallásban hívő, akkor Pokolra (vagy ahhoz hasonló helyre) jutsz, így egy kereszténynek is iszonyatosan kicsi esélye van rá, hogy oda kerüljön, ahová akar. Ennek értelmében egy ateista elég intelligens ahhoz, hogy ne éljen értelmetlen vakságban egy életen keresztül ok nélkül. :)

Nézd, nyilván nagyobb eséllyel lesz vallásos ha olyan közegben fordul meg.

De ez nem egy egyismeretlenes egyenlet.

"ha őszintén keresi Istent."

Mármint... MELYIKET?

Nincs 10000 vallás, csak olyan 8000 körül - de ebből csak az egyik a kereszténység, aminek van legalább 6000 irányzata!

Fizikai képtelenség mindet akár csak megismerni az életed során.

Hát még el is fogadni...

és jól írták: legalább 500 olyan vallás van, ami szerint ha nem azt választod, akkor kampec.

Pl. a Tollaskígyó személyesen tépi ki a szíved, ha nem őt tiszteled.

Csak akkor, ha ő akarja. De ha ő akarja, már eljutott arra a szintre, hogy keresi Istent, innentől pedig a kérdés értelmetlen.

Ha te a vallásos fél vagy és egy ateistára akarod ráerőltetni az akaradot, akinek a fent leírt bullshitet akarod beadni, jelzem, hogy előbb-utóbb az ateista fél sikítva fog menekülni tőled, így a kérdés szintén értelmetlenné válik.

Az, hogy a közösségnek jellemformáló ereje van, tény. Viszont, ha az egyén nem partner, sosem lesz az adott közösség része.