Mit tegyek, ha nem fogadják el, hogy ateista vagyok?
Édesanyám elég vallásos családban nőtt fel, rossz szemmel is nézték, hogy apukámhoz ment hozzá, aki egyáltalén nem hívő ember. Anyukám beszélt nekem az egészről, azt mondta az én döntésem, hogy szeretnék e misékre járni, meg ilyenek. Nekem annyira nem jött be az egész, meg is mondtam neki, de egyáltalán nincs baja a véleményemmel/döntésemmel, teljesen tiszteletben tartja. Nagynénéméknél viszont az egész család eléggé "komoly" katolikus, nagyon fontos számukra ez az egész. Most, hogy már nagyobb lettem, szoktunk beszélgetni erről az egészről. Én mindig elmondom nekik, hogy sajnos én nem érzek így, nem érzem ott jól magam stb. Régenebben is nehezen kezelték, de az uttóbi három hónapban szidnak, elhordanak mindennek és mélységesen lenéznek. Apukám már nagyon ritkán jár hozzájuk, csaj akkor megy ha muszáj, vele is hasonló volt a helyzet.
Szeretem őket, meg ők is engem, azért mégiscsak a családom, de mostanában egyre kellemetlenebb a helyzet. Hogyan mondhatnám meg nekik finoman, hogy nem tervezek mostanában hinni, és nem szeretném ha rámerőltetnék?
Anyukám már beszélt velük erről, de semmit sem ért az egész sajnos, úgy érzem nekem kell meggyőznöm őket valahogy.
Köszönöm a segítséget!:)
16/L
Mondd el nekik őszintén, hogy mi nem tetszik a misékben.
Pl. "nem tetszik ez a középkori unalmas zene. rémes!", vagy "képmutatóak az emberek, ugyanazokat csinálják, amiket a nem hívők, csak itt ájtatoskodnak, fuj!", stb.
Illetve azt is mondd el, hogy hiába a sok mise, az eredmény a semmise, nem alakult ki meggyőződés a szívedben arról, hogy Isten létezik. Persze tisztelettel mondd el, de legyél őszinte.
Jómagam is régebben társadalmi kényszerből vettem részt miséken, de annyira nem tetszett, hogy abbahagytam ezt.
Fogadd el, hogy nem fogadnak el!
Miért várod tőlük, hogy átlépjék a saját árnyékukat?
Nálunk a sógornőm családja vallásos de senki nem vár tőlük mást, arcizmunk sem rándul, ha összejövetel alkalmából elmond valaki egy asztali áldást, ha vitát provokál valaki, diplomatikusan kitérünk előle, szegény bátyám meg beadta a derekát, járt a paphoz az esküvő előtt és néha a templomba is elmegy a családi béke kedvéért, de továbbra sem hisz semmiféle Istenben.
Okos enged...
#4-es. Igazából az a bajuk, hogy misékre nem járok és megtagadom magamtól az egész hitet, nem foglalkozom vele, meg ilyenek. Ami mondjuk nem teljesen igaz, mert régen jártam misére, ott nem tetszett a felfogásuk, és így magát a vallést dem szeretem. Igaz, ezt nekik így soha nem mondtam, annyit említek nlha, higy nem érzem, hogy eléggé nekem való, nem érzem benne jól magam.
De köszönöm az eddigi vákaszokat!:)
Csatlakozom a hármashoz.
Kereshetnél nekik a Bibliából is idézetet. Jézus sohasem térített erőszakosan.
Nekem eszembe jutott már, hogy létre kellene hozni egy vallást a rokonok távoltartására, és egyéb kellemetlenségekre. Miért nincs kedved jönni? Mert tiltja a vallásom. Miért nem keresel gyakrabban? Mert a vallásom nem engedi. Miert nem válaszoltál a levélre amit 2 másodperce küldtem? Mert imádkoztam azért! Na jó, bocs, de olyan gyakran eszembe jut.
Kérdező, ha ateista vagy, mondhatod nyugodtan, hogy nem zárod ki Isten létét, de szeretnél időt, hogy megismerhesd a világot több szempontból is, és ha valamiben egyszer úgy érzed hinni tudnál, azt a saját döntésedből szeretnéd elérni. Amúgy a papok is ezt tanácsolják, hogy ne azért higgy mert a nagymamád mesélt a Jézuskáról, hanem mert személyesen megtapasztaltad Isten jelenlétét az életedben. Ha neked ez tovább tart, a te dolgod. Ha 100 évig, 100 évig. A rokonoknak meg mondhatod akkor is, hogy még kell egy kis idő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!