Egy ateista át tudja magát nevelni kereszténnyé, ha rendszeresen jár misére és sok vallásos emberrel barátkozik?

Én csak a saját tapasztalatomat tudom leírni. Mint a keresztény családok többségében, nálunk is rám volt erôszakolva a vallás, nem volt más választásom, mint a kötelezô templombajárás, elsôáldozás, bérmálkozás meg minden. Ezeket mind végig kellett csinálnom úgy, hogy valójában sosem hittem Istenben. Azóta már felnôtt vagyok, önálló gondolatokkal és akarattal, és ateista. Habár valamilyen szinten érdekelnek a vallások, de ezek inkább a természeti, és nem az emberek alkotta vallások.

A buddhizmus is szimpatikus. Többek között azért, mert nem parancsok szerint kell élned, amiket ha nem tartasz be, jön a pokollal való fenyegetôzés.

Egyébként én a kérdésed logikai menetét nem igazán értem. Ha valaki ateista, miért akarná magát átnevelni? A másik pedig, hogy miért kellene?

Ha valaki hinni akar Istenben, akkor hinni fog, ha meg nem, akkor nem. Senkire nem lenne szabad ráerôltetni a vallást.

Pascal, a matematikus hívő volt ugyan, de nem római katolikus, hanem protestáns volt. A mise római katolikus dogma, nem egyetemes keresztény dolog. Ennélfogva maga a kérdés önellentmondást tartalmaz.

Ahogy itt többen leírták, sokan társadalmi kényszerből járnak misére, de valójában nem hisznek Istenben.

Nem lehetséges. Az azonban igen, hogy szokásaiban, felszínesen olyannak látszik.

Ennek megértéséhez figyelembe kell venni az alapvető különbséget. A vallásos ember hisz. Az az ember, aki ateistának vallja magát és szintén hisz (csak másban), az nem ateista, csak annak hiszi magát. Ő persze könnyebben alkalmazkodik, hiszen nem ne madja fel önmagát, csak nézetet vált.

A valódi ateista nem hisz. Kíváncsi, vizsgál. Amit megértett, azt tudja. És abban hisz is, hogy más dolgokat (amit még nem értett meg) is képes megérteni és tudni, ha kellő időt szán rá. Éppen ezért egy ateista például soha nem mondja, hogy nincs isten. Ezt ugyanis nem tudja bizonyítani. Ő azt mondja, aki azt állítja, hogy van isten, ezt nem tudja, hanem hiszi. Neki pedig bizonyítékra, megértésre, átlátásra, ennek tudására van szüksége. Ezt nem tudja megadni neki egy vallásos ember. Továbbá egy ateista soha nem akar egy vallásos embert rábeszélni, hogy legyen az. Tudja, hogy mi a különbség a hit és a tudás között, és azt is tudja, egyes esetekben szükség van a hitre. Márpedig aki nem tudja, hogy amire szüksége van valakinek, azt nem szabad elvenni tőle, az nem lehet ateista.

# 27

Te is tévképzetedben élsz az ateizmusról...

Inkább csak hiányos.

Akiről ő ír, az egy ideális ateista, magas erkölccsel.

Azért nem mindenki ilyen...