Vallás és ateizmus közötti vita meddig fog tartani? Mikor derül ki az igazság?

Egy ízlelésemről már írtam.Bemásolom:

"2010-ben,a válság alatt elvesztettem a házamat,mert nem volt munkám.Maradék pénzemen,hazamentem,hogy meglátogassam ittlétem alatt meghalt édesanyám sírját.Visszatérve,furgonom parkolása fejében megcsináltam néhány dolgot egy idős,katolikus magyar hölgynek Los Angelesben,de tőle mennem kellett,amikor végeztem.Hova menjek?Nincs többé otthonom.Szavak nélküli sóhajommal imádkoztam:"Istenem!Csak te segíthetsz.Nincs otthonom!"Már nem volt pénzem egy szoba bérlésére.Elpakoltam gépeim,felsöpörtem,amikor csörgött a telefonom.Mintegy 3 éve beszéltem nejem első férjével,akinek adtam munkát akkor.Nem tudott semmit rólam.Közös ismerősünktől érdeklődte meg az új telefonszámomat.Egy ismerőse készült egy évre Taiwanra. Keresett valakit,aki vigyáz a házukra.

Isten,a sógoron keresztül válaszolt egyszerű imámra. "

Sogi nem tudhatta,hogy mi van velem,mert közös ismerősünknek sem mondtam.Isten sugallatára jutottam eszébe,s ezért keresett meg.Egyébként a srác meglehetősen mélyre csúszott,s mégis megszólalt benne Isten.

Egy másik "ízlelés".

Amikor a válságban elvesztettem a házamat,egy régi ismerősöm hívott Massachusettsbe külső festésre.Egy kollégiumban kaptam szállást.Amikor az első farmházat lefestettem,egy pénteken megkaptam az új munkáimat New Hampshireben,mintegy 2 órás útra szállásomtól.Amikor este a szállásomra értem,egy levél várt az igazgatótól,amiben felszólítottak a következő vasárnapi kiköltözésre,ugyanis az intézmény csődbe ment,s az egészet kiürítik.

Megjelentem új munkám városában-Derryben-egy keresztény közösségben.Egy telefonkönyvből kerestem ki a címét.

Reggel,Biblia tanulmány volt,melynek kezdetén megkérdezték a jelenlévőket,hogy van-e valakinek hálaadásra,vagy kérnivalója. Jelentkeztem. "Én hálát szeretnék adni Istennek,hogy van munkám ebben a kis városba,s erőm,tehetségem elvégezni azt,és szállásom itt ebben az ismeretlenben.A munkát már láttam,erőm,tudásom azt elvégezni,tapasztaltam,de a szállásom helyét,még nem árulta el Isten.Kérlek imádkozz,hogy megláthassam!Imádkozott.

Másfél óra múlva,megjelent egy helyi fiatal pár,-a közösség tagjai-akik megosztották gondjukat a reggeli társaság ismerőseivel:Kaptak munkát Bostonban,és szállást az anyóséknál ugyanott,de a Derry melletti városban egy évre lefoglalt lakást nem hagyhatják őrizetlenül,mert feltörik,tönkreteszik azt.Keresnek valakit,aki ott lakna.Rögtön cibálták őket hozzám.

Isten tervezőasztalán percre ki volt számítva minden.

Isten tenyerében voltam,s vagyok,ami egy biztonságos,jó hely!

Jó megismerni azt!

Egy régebbi kóstolgatás:

A XX.Század végére elhanyagoltam feleségem,és 3 gyermekem,mert eltartásuk érdekében másod,és harmadállást vállaltam.Két teljes állás mellett(1+2 fél)nem maradt rájuk sem időm,sem energiám.Beleszeretett valakibe,és minden áron válni akart.Én,böjtöltem,imádkoztam Istenhez,hogy segítsen egyben tartani családom,s emellett mindenben kerestem szeretett feleségem kedvét. Késő volt.Elvált tőlem,és elszakított gyermekeimtől. Természetesen,a két kezemmel felépített házamból kitett.Maximálisan lehetetlenné vált a megélhetésem gyerektartás,lakbér,BKV bérlet,rezsi fizetés után.2002-ben 5000 Ft maradt egyhavi élelemre.

Istennel összevesztem.Hittel kértem,jót kértem böjttel,imával,kitartással,és semmi sem változott."Isten,pedig neked volt hatalmad segíteni! Miért nem tetted?"

Egy barátom meghívott az USA-ba. Az esélytelenek nyugalmával igényelem vízumot,s megkaptam.

Mintegy 50 angol kifejezést ismertem akkor,amikor egy angol istentiszteleten ültem. A szónok minden mondatából értettem akkorra 1-2 szót. Egyszer,mint valami villámlás hasított belém a világosság:"Isten olyan nagy mértékben tiszteletben tartja az egyének akarata szabadságát,hogy a legjobb jót sem erőlteti ránk,s a legszörnyűbb rossztól sem óv meg akaratunk ellenére.Ez,az isteni szeretet alaptörvénye."Jelenlévő magyar barátaimtól visszakérdeztem,hogy jól értettem-e az angol tanítást.

Igen. Erre a rövid kijelentésre, elnyertem a nyelveken értést.

Szívemről leesett egy nagy kő,hisz EXM-nek is szabadságot kellett adnia a szeretet Istenének.Nem kényszeríthette olyanra,amit nem ő akart.

Ez is egy aromája,az általam kóstolt tiszta forrásvíznek.

Az első "pohár víz"Amerikában.

Amint megérkeztem Virginia Portsmouth városába,Istennel haragban voltam,amiért az"imaautomatába bedobált imáim,böjtjeim"ellenértékeként Isten nem hozta rendbe házasságom,és elvesztettem mindent,ami az életemet jelentette:Szeretett feleségemet, 3 gyönyörű gyermekemet,hivatásomat(zene,és hittanárit),hazámat,hazám jövőjébe vetett hitemet(a 2002-es választás után),barátaimat,rokonaimat,házamat.

Maradt egy pici pislákoló hitecsém,egy zsebtrombitám,egy bőröndöcske ruha-ebből a templomi kabátom szolgált takarómnak,s egy pulóver párnának a szőnyegen alváskor-200 Dollárom,s az az elképzelésem,hogy Isten előtt nincs olyan katasztrófa,amiből ne tudna valami nagyon jót kihozni.Ebből jött egy kíváncsiság is:

"No,Isten!Ebből a rettentő katymaszból miféle jót vagy képes kihozni?"

Telefonkönyvből kikerestem,az első keresztény közösséget,a szombati szabadnapomra.A 8 km-t a telefonkönyvben lévő cím,és térkép alapján,már csütörtök este munka után megkerestem,hogy ne kelljen szombaton keresgélni azt.

Szombaton reggel 9:30-kor tokától bokáig leizzadva megtaláltam. Gondoltam,az amerikaiak távolságtartók,ridegek. Ezzel szemben,a templomajtóban,egy kedves idős házaspár fogadott.(Akkor még csak mintegy 50 angol kifejezést ismertem.) Nos,az öregek addig kérdezgettek,míg mind az 50-et el nem mondtam nekik,utána bekísértek,és hellyel kínáltak.A következő 150 percben,az énekek dallamán,a bibliai idézetek helyén kívül,csak az"Áment"értettem. Az után,a mintegy 150 ember,-szép rendben soronként-kiment a teremből,csak a zongorista,és én maradtunk.Amikor eljátszotta az utolsó hangot is,odamentem hozzá,és megkértem,hogy játsszunk el együtt zsebtrombitámmal egy kedves éneket. Rálett.(Nagy Istenem,ha nézem...kezdetűt) Belefújtam trombitámba azt a parányi hitemet,veszteségeim fájdalmát,szavakkal kifejezhetetlen tomboló érzéseimet. Amint az első sor végére értünk,a terem ismét megtelt,s amikor az éneket befejeztük,mindenki kórusban követelte:"More!More!More!"(Játszatok még!...)

Eljátszottunk még egy éneket(Én nem tudom,mért szeretett úgy minket...),s utána mindenki haza akart vinni családi ebédjükre.

Az után,szállásomra bandukolva megállapítottam:Én,a világ legszerencsésebb fickója vagyok,hogy megtaláltam a nagy Amerika templomközösségei legkedvesebbjét.(Ez megismétlődött velem,kb.100-szor,amikor bejártam munkám révén Amerika 29 államát,és mindenütt elmentem a legközelebbi templomba.

Nincs édesebb,tisztább víz,mint az isteni szeretet,melyet újra,és újra kóstolhatok,tapasztalhatok.

Kiegészítés:

Nincs édesebb,tisztább víz,mint az isteni szeretet,melyet újra,és újra kóstolhatok,tapasztalhatok Krisztust követő embereken keresztül.

Te is ilyen forrássá válhatsz!

Csak felhívnám a figyelmedet rá!

Olvasd el mit is írtál

(tudom, mondhatod, hogy kiragadtam részeket és koncepciózusan csoportosítottam őket, ez igaz is, de csupán meg szeretném mutatni, hogy te milyen egyoldalúan értékeled a veled történteket, és mennyire figyelmen kívül hagyod a tények egy másik csoportját, melyek szintén részei az életednek):

------

"Nincs édesebb,tisztább víz,mint az isteni szeretet,melyet újra,és újra kóstolhatok,tapasztalhatok."

"Én,böjtöltem,imádkoztam Istenhez,hogy segítsen egyben tartani családom,s emellett mindenben kerestem szeretett feleségem kedvét. Késő volt.Elvált "

"Amint megérkeztem Virginia Portsmouth városába,Istennel haragban voltam,amiért az"imaautomatába bedobált imáim,böjtjeim"ellenértékeként Isten nem hozta rendbe házasságom,és elvesztettem mindent,ami az életemet jelentette:Szeretett feleségemet, 3 gyönyörű gyermekemet,hivatásomat(zene,és hittanárit),hazámat,hazám jövőjébe vetett hitemet(a 2002-es választás után),barátaimat,rokonaimat,házamat.

"

Hát valóban! Jól megtapasztaltad az isteni szeretet végtelen jóságát!! Nem irigyellek érte! Sosem jutott eszedbe, hogy talán, ha a jóért Istennek adsz hálát a rossz is tőle jön? Azaz dehogynem, le is írod:

-----

"...Istennel haragban voltam ... elvesztettem mindent,ami az életemet jelentett ..."

majd alig egy mondattal utána

" ... Maradt egy pici pislákoló hitecsém, ... s az az elképzelésem,hogy Isten előtt nincs olyan katasztrófa,amiből ne tudna valami nagyon jót kihozni."

-----

Tudod ez utóbbi kicsit olyan, mint mikor a máglyán az ember elgondolkodik : "Hála neked, úgyis fáztam egész télen, most meg milyen jó meleg van!

Szóval meglehetősen egyoldalú a gondolkodásod szerintem, ráadásul a veled történteket (már ami jó) isteni beavatkozásnak értékeled, elfeledkezve arról, hogy mindez lehetséges egyszerűen azért, mert volt benned vállalkozó szellem, nem adtad fel, és kivártad, amíg a véletlen hoz esélyt eléd.

(Segíthetett ebben a hited is, vannak akiknek kell a hit a továbblépésre, vannak akik anélkül is fel tudnak újra állni.)

Nincs ebben számomra semmi természetfeletti, csupán az látszik, hogy az ember életében történnek rossz és jó dolgok is!

Ehhez pedig semmi isteni beavatkozás feltételezésére sincs szükség, elég ha látod, hogy az élet ilyen.

96.Hsz!

Megértlek,mert sok istentelent ismerek,olyanokat mint te.

A fanatikus istentelenség fekete függönyként tesz vakká,mert különben a világos dolgokat felismerted volna:

1.Isten szeretete meggátolta Őt abban,hogy EXM akarata ellenére csodát tegyen,ugyanis az isteni szeretet SOSEM gyakorol senki ellen erőszakot.Még jóért sem.

2.A rossz NEM Istentől jött,amikor Isten jóra hívó hangja ellen ellenállt,és ragaszkodott új szeretőjéhez.

Gondoltam megérted öniróniámat,amikor a Mindenhatót-depressziómban-imaautomatának képzeltem.

3.Ha értelemmel olvastál volna,felismerhetted volna,hogy Isten,-számomra kilátástalan- helyzetemből kivezetett,és olyan ajándékokkal árasztott el életemben,amiket sosem képzeltem.

Az életem temérdek helyzetében tapasztaltam,hogy CSAK Isten csodája tehette velem azokat.

Nincs annyi hitem,hogy a véletlenek százai hogyan jöhetnének egybe percre pontosan,s akkor,amikor már emberi számítás szerint lehetetlen megoldást találni.Máskor, teljesen ismeretlenek,kérés nélkül megkeresnek,hogy segítsenek nekem abban amilyen problémámról nem tudhattak.

Bocsi,de ilyen szerencsékben én nem tudok hinni,viszont ismerem Istent,aki ennyire szeret,s azt-néha ismeretlen- embereken keresztül is kifejezi.

Most-ebben a pillanatban-,nejem első férje hívott,aki a taiwaniakkal hozott össze 6 éve.Vészhelyzetben van.Mennem kell segíteni rajta.

"A fanatikus istentelenség fekete függönyként tesz vakká"

Ember!

A tömény gyűlölet fröcsög belőled!

Vagy ezt észre se veszed?

Ráadásul, akinek ezt írtad, az teljesen normálisan írt neked!

Ez egy kicsit se zavar?

98.Hsz!

Elárulnád,ebben a meglátásban mi a gyűlölet?

"A fanatikus istentelenség fekete függönyként tesz vakká."

Kívántam bármi rosszat rá,állítottam valótlanságot róla,vagy ármánykodtam ellene,kacagtam boltadozásain?

Te nem ismered a magyar kifejezések értelmét!

"ebben a meglátásban mi a gyűlölet?"

Az, hogy megnézted egyáltalán, hogy mire válaszoltál?

A létező legmérsékeltebb, visszafogott, korrekt, senkit nem bántó - és találó, elgondolkodtató írásra - te csak ENNYIT vagy képes válaszolni?

Mint Móricka, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe?

Tényleg fröcsög belőled a gyűlölet, és más érzelmed igazán nincs is.

No most, Amerikában ez lehet, hogy normális, mert ott keresztényuralom van. Ilyenek a hatalomra került keresztények, azt elhiszem.

De most Magyarországon vagyunk! Itt - MÉG - nem ez van!