Amikor egy ateista a saját szíve szerint kedves és adakozó másokkal, akkor a viselkedése jobban vagy kevésbé méltó elismerésre, mintha ugyanezt azért tenné, mert az isten utasította rá?
Kedves Kérdező!(20.Hsz)
Az Isten szeretet,s a szeretet tiszteletben tartja az egyén szabad döntését.Aki visszautasítja a "szeretet világrendszerét",nem kényszeríti arra.Szabadon elkárhozhat.
Ismerek jó pár nagyon rendes, önzetlen ateista embert. Mire középkorúak lettek kivétel nélkül mind boldogtalanok lettek, megkeseredtek, magányossá váltak. Mert a világ nem értékeli őket, hálátlan hozzájuk.
Isten bosszúálló, de csak azokkal, akik nem kérnek az Ő ingyen kegyelméből. Ez következik abszolút igazságából. Kívülről is lát bennünket, nem részrehajló, nem elfogult.
# 22
Én meg ismerek jó pár ellentette annak amit mondtál XD
# 21
És ez mér cáfolja meg az én állításomat?
Te most ugyan azt mondat amit én csak szebben megfogalmazva...
"Isten bosszúálló"
Hát igen a jó és kegyelmes istenetek :D
Furcsa gondolkozás:
"Az szabad döntés tiszteletben tartása nem más,mint bosszúállás."
Ha én felajánlok neked 1 Millió Dollárt,amit te visszautasítasz,én bosszúálló vagyok,ha azok után megtartom a millámat.
Nem baj!
Majd,ha nagy leszek,megértlek.
Hallottam már többektől, hogy színtiszta önzetlenség nem létezik, mert mindenki vár valami viszonzást, kárpótlást a jócselekedeteiért. Vagy Istentől, vagy emberektől, vagy a sorstól. Ezzel egyetértek, bár szerintem ha nem attól várjuk a viszonzást, akinek pl. konkrétan segítettünk, azt már hívhatjuk valamennyire önzetlennek.
Az a különbség az önzetlen ateista és a hithű keresztény emberek között, hogy az ateista nem akar viszonzást a világtól, de mivel tényleg nem is kap, vagy nem kap eleget, ezért idővel boldogtalan lesz. (Mert a szívében tényleg mindenki vár valamennyi viszonzást.) Vagy színleli a boldogságot, ez is egy lehetőség. A hithű keresztény csak Istentől várja a viszonzást, amit a hit egy bizonyos fokán szubjektív módon mindenképp megkap, ezzel pedig már őszintén boldog és elégedett életet tud élni hosszútávon is.
# 27
Ez megint csak egy illúzió.
Nos, kedves kérdező...
A két ember közül nyilvánvalóan az ateista azb aki inkább méltó az elismerésre ebben az esetben, mivel ő a saját belső indíttatásából cselekedett, nem pedig utasításra.
Mi a kérdés?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!