Amikor egy ateista a saját szíve szerint kedves és adakozó másokkal, akkor a viselkedése jobban vagy kevésbé méltó elismerésre, mintha ugyanezt azért tenné, mert az isten utasította rá?

Szia!

Az adakozás nem olyan dolog, ami elismerésre várna. Ha valóban valaki úgy érzi, adakozni szeretne, jól teszi. Azt azonban nem, ha nagy dobra veri.

"...ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.." (Máté evangéliuma 6.)

Tehát ha ateista is az illető, de a világtól várjon elismerést, legfeljebb magától. A hívők pedig Istentől. Ő tud róla, és ez éppen elég. A kincseinket a mennyben gyűjtjük.

Ugyanannyira természetesen. De még jobb ha nem az elismerés miatt csinálja, hanem 100% önzetlenségből.

Teljesen bibliai nézet az hogy az embereknek van lelkiismeretük, ami egy iránytű a jó és rossz elkülönítésére.

Ezt nem provokációból kérdezem, tényleg érdekel a véleményed: ha te teljesen materialista vagy, aki szerint csak csillagpor vagyunk az univerzum szegletében, akkor mi a magyarázatod a jóra és rosszra?Pontosabban miért segítenél úgy másoknak hogy nem akarsz elismerést érte, és nem is vársz el semmit cserébe?

Az én világnézetemben az a magyarázat hogy Isten felruházta az embert lelkiismerettel, hogy ismerje hogy mi a “jó” és “rossz”. Ebből következően pedig a jó és rossz nem emberi kitaláció, hanem abszolút fogalmak, Isten törvénye.

Kedves Kérdező!

Az alapműveltség része,hogy a neveket nagy kezdőbetűvel írjuk.Így Isten,a te szövegedben nagybetűvel írandó.

Vagy műveletlen vagy,vagy sötét,és gonosz nemecsekelő,esetleg elírás,amit ismételgetsz.

#1

Isten nélkül nincs jóság. Attól függetlenül, hogy ateista vagy, Isten ugyanúgy szeret és meghalt érted. Isten az ember a saját képmására teremtette. Mi vagyunk a képviselői. Ez egy ígéret, így, a bűnbeesés után is érvényes, mivel Isten mindig megtartja a szavát.