Kedves intelligens ateisták! Megfogalmaznátok nekem, hogy számotokra mit jelent a hit (saját tudásotok alapján mit jelent egy hívő számára)? (Hit alatt a Jézus tanításain alapuló keresztény hitre gondolok. )

Én intelligensnek tartom magam, de gondolom mindenki így van vele, szóval majd kiderül. 6 évig református iskolába jártam, azt hiszem, tudom, hogy gondolkodnak a vallásos emberek.

Azért nehéz a kérdés, mert sokkal de sokkal több vallásoskodó emberrel találkoztam, mint igaz hívőkkel, de majd megpróbálom :)

Én úgy hiszem, a hívők számára az igaz hit egyfajta útmutatás. Egy "lelki térkép" aminek a segítségével könnyebben eligazodhatnak a világ erkölcsi kérdéseiben, könnyebben megválaszthatják, miről mit gondolnak. Mi az ami jó? Mi az ami rossz? Ami elítélendő? Ami a hite szerint bűn, de szemet huny fölötte? Ami ellen már szót emel? Ezek persze nagy részben függenek az emberektől is.

Szerintem az igaz hívők számára a hit segítség, és nem felhatalmazás. Ezek az emberek nem tartanak prédikációkat a Bibliára hivatkozva, nem ítélnek el más embereket különbözőségük alapján, s bár személyiségükben lehetségesen konzervatívak, nem bigottak és vaskalaposok. Nem osztogatnak ingyen tanácsokat, nem hurcolják meg az embereket.

Ilyesformán az ilyen hívők inkább Istenben hisznek, míg a vallásoskodók inkább az egyházban. Az egyházat én egy nagyon eldeformált és groteszk dolognak tartom, amelyben persze ugyanúgy ott van az igazság és a hazugság, mint az élet minden más területén, de (szerintem) nem arra koncentrál, amire kellene. Túl sok a pénzkérdés, a politika, az önös érdek, a szentfazekoskodás. Egy olyan ember, aki tisztán Istenben hisz, ha nem is ért velem egyet, nincs annyira elvakulva, hogy a máglyára hurcoljon a véleményem miatt, esetleg egyes dolgokban még egyet is ért. Aki azonban egy (elnézést) szentfazék, az fröcsögve kezdi védelmezni a hitét (igazából az egyházát) és elmond minden szemétnek. Ez is fontos különbség.

Azt figyeltem meg (és ez jó megkülönböztetési alapként szolgált mindig is), hogy aki hívő, az elfogad engem ateistának, és azt én is el tudom fogadni hívőnek, nem bántjuk egymás auráját, mintha a hitbéli különbség nem is létezne.

Aki viszont csak vallásos és szentfazék, az azonnal magából kikelve ostoroz, hogy milyen bűnös életet élek és azonnal térjek meg, különben a pokolban fogom végezni (vagy nyom nélkül elpusztulok, ld. Jehovák). Az ő véleményük engem is bánt, és igazából ezért nem is tud jó kapcsolat kialakulni köztünk.

A világnak sokkal több hívőre és sokkal kevesebb vallásosra lenne szüksége. És sokkal több intelligens ateistára, mert a kategóriák, amiket elmondtam, sajnos a másik oldalon is megvannak.

Hívő vagyok, megtetszett ez a kérdés, szívesen válaszolok is.

Nekem személy szerint a hit, Jézus tanítása a lelkiismeretemet növelte meg.

Ezt persze lehet részletezni (mint ahogyan az elöttem szóló válaszoló tette), de tulajdnoképpen nagyon összetömörítve szerintem ez az egyik legfontosabb ami a hitemből ered, hogy sokkal nyitottab vagyok más emberek felé, nem szokásom ítélkezni sem. Pontosan ezért fogadom el ha valaki éppen nem keresztény hanem budhista, ateista, zsidó vallású stb! A hit az ami megértést ad olyan dolgokra amire már az emberi elme nem képes válaszokat adni. Sokszor kerülünk olyan helyzetekbe (főleg ilyen témába) hogy miért van ez, hogy van ez. Ha valamit már nem vagyunk képesek felfogni a hittel úgymond kiegészíthetjük. Viszont a hit egy hívő embernek más életformát is bisztosít. Hiszen nézzünk szét a világba, hogy milyen emberek élnek körülöttünk. Egy hívő ember (általában) inkább a jót látja meg a dolgokban mint sem a rosszat, s inkább elfogad valamit mint hogy törje magát rajta.

Jézus tanítása engem főleg azért fogott meg, mert teljes mértékben közvetlen az emberekkel, nem úgy mint más vallásokban. Jézus az embereket megpróbálta a jóra bírni, legalább is lehetőséget adott rá és ezt valaki vagy elfogadja vagy nem. Tehát egyfajta választást adott minden ember számára.