Hogyan tudsz különbséget tenni a fejedben isten hangja és a saját képzeleted között?

Isten hangját,csak az különböztetheti meg saját gondolataitól,aki azonosítani tudja Isten hangját.

Ehhez tapasztalatok szükségesek.

Olyanok,amikor nincs megoldásunk egy életbevágóan fontos kérdésben,s Ő megoldást hoz,a legutolsó pillanatban,de olyat,amire nincs emberi magyarázat.

Pl.Egy bőrönddel mentem elvégezni egy munkát,otthonomtól 5000 km-re.A munkám végeztével ottani munkaadóm,200 km-re az előzőhöz adott 3 hónapra való munkát.Senkit sem ismertem ott,és annak közelében,s az előző szállásomból muszáj volt kiköltöznöm.

Elmentem-új munkám városában-egy templomba(Senkit nem ismertem ott,és ajánlást sem szereztem.)Ott,-a helyi szokásokhoz híven-megkérdezték,hogy van-e valakinek hálaadásra való,vagy kérni való dolga.Jelentkeztem.

Elmondtam,hogy hálát szeretnék adni Istennek,hogy van munkám,és van tehetségem,erőm,hogy elvégezzem.Hálát adok azért is,hogy Isten ad szállást is,bár azt még nem árulta el hol van.Két nap múlva költözöm.

Egy óra múlva megérkezett egy fiatal pár,akik kéréssel fordultak a közösséghez azért,mert munkát,lakást kaptak 300km-re,de egy évre kibérelték lakásukat,amit nem hagyhatnak őrizetlenül,mert feltörik azt.Keresnek valakit,aki lakásukban lakna.

Mindenki rám nézett.

60 percen belül ritkán válaszol Isten,a kéréseinkre!

Amint befejeztem a munkát,talált a tulajdonos új bérlőt,és a párnak nem kellett kifizetnie az egész évet.

Nagyon fontos lenne elválasztani azokat az eseteket, amikor egy esemény bekövetkezésének NINCS esélye (és Isten mégis csodát tesz!), azoktól az esetektől, amikor a véletlenek puszta összjátéka elégséges magyarázat az adott esemény bekövetkezésére.

Annak, hogy a a te esetedben pont akkor jött a fiatal pár, amikor te kerested a lakást nem túl nagy, ám egyáltalán nem kizárt, így isteni közbeavatkozás feltételezése lehetséges, de nem szükségszerű. Úgy is mondhatnánk, szerencséd volt!

A negatív példákat (jelen szempontból sajnálatosan) nem jegyzik fel/meg az emberek. Hány alkalommal történik olyan eset, hogy szükséges lenne az isteni közbeavatkozás, és mégsem valósul meg?

Hányan imádkoznak vajon a gyermekük gyógyulásáért hiába? Mégis a köztudatban csak az a néhány eset kerül be, amikor csodával határos módon, bekövetkezik a gyógyulás!

Ide sorolhatnám, az összes nem természetes halálesetet, baleseteket, természeti katasztrófát. Persze ilyenkor is vannak túlélők, akik hálát adnak Istennek a megmenekülésükért, csak arról feledkezünk meg, hogy ott vannak azok is( a többség ), akik meghaltak. Nekik vajon miért nem jutott a segítségből???

Nagyon torz az a szemlélet, hogy hálát ad valaki Istennek minden jóért, ugyanakkor nem tartja öt felelősnek a bekövetkező rossz dolgokért. Vagy egyik sem ered istentől (általános, nem konkrét, ezért kisbetű!, mert nincs, vagy nem foglalkozik vele), vagy mindkettő tőle származik. Az sem lehet mentség, hogy a rossz az ördög műve, míg a jó Istené, mert az ördög ebbéli munkálkodása sem valósulhatna meg Isten beleegyezése nélkül, ha a hatalma végtelen, ha pedig nem tudja megakadályozni az ördög munkálkodását, akkor a hatalma korlátozott, ezért nem az az Isten, aki a vallásban le van írva.

Kedves 7.Hsz!

Kérlek légy őszinte,és mérlegelj!

Mi annak az esélye,hogy 5000 km távolságra elutazol,és kényszerű kilakoltatásodat követő napon,egy teljesen ismeretlen házaspár pont akkor keressen házőrzőt,amikorra neked kell szállás?

Életed során,hány emberrel találkoztál,aki ismeretlent keresett lakása használatára ingyen?

Miért napra pontosan egyszerre jött össze a lakhatásom megoldhatatlannak látszó gondja,és a házaspár gondja?

Véletlen?

Lehet egy ember megszületése véletlen,egy férfi,és nő szexuális kapcsolata nélkül?

Légyszíves ébredj fel!

Sziasztok!

Reménykedtem benne, hogy egy szép napon találok valakit, akinek hasonló tapasztalata(i) lesznek az enyémhez. Nos kedves kétkedők, én is beállok a sorba, mert velem is egy nagyon rövid időszakon belül történtek számos hasonlóan csekély valószínűségű pozitív változások, melyek ateista emberből mélyen vallásos emberré tettek és ráeszméltem arra, hogy Isten létezik. :) A véletlenekben nem hiszek, mert nem egy esetem volt, hanem pár hónap alatt számtalan. Például sajnos olyan negatív helyzet alakult ki az életemben, amire nem tudtam megoldást találni. Próbáltam barátoktól, ismerősöktől bölcsességet szerezni, de nem jártam sikerrel. A dolog súlyossága révén be kellett látnom, hogy szükséges lesz tovább mennem és szakemberektől kérnem segítséget, de ők sem tudtak megoldást a problémára. Ekkor az élőhelyemtől messze, ahol addig még nem is jártam, elkaptam "véletlenül" 2 előttem sétáló idegen ember beszélgetését, amely a kulcs volt a megoldáshoz. Vagy. Televízió csatorna váltásakor a két csatornán elhangzó szavak értelmes mondatot alkotva válasz egy szintén nagyon fontos kérdésre. Úgy "kaptam" munkát, lakást, családot is, hogy az mind egytől egyig Isten tevékeny erejének megnyilvánulása az életemben. :) Számtalan példa van, sokat sajnos el is felejtettem, de azt sosem felejtem el, hogy szinte lottó 5-ös esélyeivel egyenértékű "véletlenekkel" hívott magához a Teremtő Isten, hogy az elhívását ne vegyem figyelmen kívül! A világban tapasztalható állapotok, a materialista tanítások és szemléletmód, az általános téves istenhit, és vallásuk tanításai, valamint a vallási csoportok tagjai által a tettekben lévő különféle megnyilvánulások azt erősítették ateistaként bennem, hogy Isten nem létezik. Gyermekként megismertem egy nénit, aki a szomszédunk volt, és Jehova tanúja volt. Ez egy nagyon kedves nénike volt, aki a hetvenes éveiben járt, de ennek ellenére nagyon aktív volt. Pedáns, tiszta, jó kedélyű volt, az a fajta ember, akit mindenki szeretett, akinek mindig mindenkihez volt 1-2 kedves hozzászólása. Ez még az előző rendszerben volt, amikor még nem lehetett csak úgy embereknek összegyűlni, mert mindenki és minden gyanús volt a rendszernek... Akkor még Jehova tanúit nem fogadták el hivatalosan, így az összejöveteleket (Istentisztelet, és Biblia tanulmányozás) is háznál tartották. Ekkor láttuk, hogy rendszeresen járnak oda ugyanolyan kedves, jó szituált, jó modorú emberek. A szomszéd nénink kedvessége révén édesanyám közeledni szeretett volna a vallásközösséghez, ezért el kezdte a Biblia tanulmányozását a tanúkkal, majd később én is anyai ösztönzésre ugyanezt tettem. Semmi kivetnivalóm nem volt semmivel kapcsolatosan, csak számomra az egész annyira meseszerű volt és hihetetlen, hogy nem tudtam elfogadni igazként. Pár hónapig tartott az egész, majd vidékre költöztünk és megszakadt a kapcsolat a tanúkkal. Én mondanom sem kell, örültem neki, mert szívesebben játszottam, minthogy tanulmányozzak. (Hetente volt 1 óra, de megbeszélés alapján lehet akár negyed óra is.)

Az mindig megvolt bennem, hogy ezek a tanúk nagyon kedves emberek, és a Biblia szerint élnek, szépen, ahogy az Istennek is tetszene, de Istenben abban hitem nem volt. :) Úgy voltam vele, ha lenne Isten, akkor az más nem lehetne, csak Jehova, mivel az alap tanításokat megismertem és nem találtam bennük semmi kivetnivalót, és a különböző témakörök nem ütötték egymást, elfogadhatóak, logikusak és egymásra épülőek voltak, de Istent, meg angyalokat, csodákat meg démonokat, meg feltámadást, meg ilyesmiket nem tudtam elhinni, elképzelni. Szóval ezért nem is érdekelt, de az érzés, hogy Ő hív, az meg volt bennem, holott nem is hittem benne és úgymond bűnöket gyakoroltam. Sajnos el kellett telnie több, mint 2 évtizednek és 2 évtizednyi szenvedésnek, hogy végül ráébredjek, hogy Jehova létező személy és az állításai mind igazak, pontosak... Úgyhogy amikor átéltem ezeket a "véletleneket", ráeszméltem, hogy csakis Jehova lehetett, és egy idős Jehova tanúja nénit leszólítottam miközben ment az utcán az Őrtoronnyal és megkérdeztem tőle, hogy hová jár gyülekezetbe, így elmentem és kértem Biblia tanulmányozást... Ez az én történetem, így lettem ateistából Jehova egyik szolgája. :) Bár még nem merítkeztem alá, de a szervezethez tartozok, és célom, hogy alámerítkezzek.

Ezt a részt azért toldottam ide be nektek, hogy megértsetek miért fűződök ehhez a valláshoz.

"Sok mindent vittél véghez értünk, Ó, Jehova Istenem, igen, a te csodás tetteidet és gondolataidat; Senki sem hasonlítható hozzád. Ha beszélni és szólni akarnék is róluk, Számosabbak, semhogy elmondhatnám. Áldozatban és felajánlásban nem gyönyörködtél, Füleimet felnyitottad. Égő felajánlást és bűnért való felajánlást nem kértél, Azért így szóltam: „Íme, eljöttem, Hisz a könyvtekercsben írva van rólam. Akaratod cselekvésében gyönyörködöm, ó, Istenem, És bensőmben van törvényed. Hirdetem az igazságosság jó hírét a nagy gyülekezetben. Íme, nem tartóztatom meg ajkamat. Ó, Jehova, te jól tudod ezt. Igazságosságodat nem takarom el szívemben. Hírül adom hűségedet és szabadításodat. Nem rejtem el szerető-kedvességedet és igaz voltodat a nagy gyülekezetben.” Ne vond meg tőlem szánalmadat, ó, Jehova! Szerető-kedvességed és igaz voltod őrizzen engem mindenkor. Mert bajok vettek körül engem, mígnem számuk sem volt már. Több vétkem ért utol, semhogy láthattam volna; Számosabbak lettek, mint fejem hajszálai, És az én szívem is elhagyott engem."

(Zsoltárok 40:5-12)

Mint feljebb említettem, ateistaként is megvolt bennem egy abszurd gondolat, amit nem értettem.: Istent kell szolgálnom. Dehát én nem is hiszek benne, akkor meg mi ez a gondolat? :D Nem a sajátom volt. A hangok pedig mindannyiunkban megvannak, csak van aki nem akarja meghallani és elnyomja azokat, és van aki figyel rájuk. A lelkiismeret is egyfajta Istentől származó belső iránytű, azt is ki lehet iskolázni, vagy el lehet nyomni. A hangokat pedig ne értsétek konkrét hangokként, hanem olyanok, mint ahogy a kérdező kérdéséből is láthatjátok, mint a saját gondolataitok.

Ha valakinek részesül ebből a kifejezhetetlen kegyből, az idővel tudni fogja melyik "hang" honnan származik. Ugyanis sajnos nem csak Isten képes erre. Fontos, hogy megismerd Istent, hogy tisztába legyél vele mit miért tesz, vagy nem tesz, mielőtt helytelen következtetést vonnál le, vagy ennek, vagy amannak könyvelnéd el ezt, vagy azt a dolgot.

De ne aggódj kedves kérdező, mert Ő mindig veled lesz, és segíteni fog neked!

Kívánom, hogy sikerrel járj, és eleget tudj tenni, és elnyerd a díjat! :)

Őszinte leszek!

Szerintem ebben semmi természet feletti nincs!

Ki kellett költöznöd a régi szállásodról.

Ha jól értem, ez a régi munkahelyedhez volt közel. Evidens, nem utazhatsz minden nap munkába 5000 km-t.

Elértél az új városba és ott a templomban elmondtad a problémád, szállást keresel.

Jött valaki, akinek volt kiadó lakása. (Erre azért némi esély van, ugye?)

Látván, te is hívő vagy, a lakásra való vigyázást rád bízták, és nem kértek pénzt érte (mint ahogy te sem a vigyázásért). Tiszta üzlet.

Hogy pont egybeesést látsz a két dolog között, ez a a te szempontodból érthető, számomra viszont semmi látványos isteni csoda nincs a dologban. NÉMI szerencse kellett hozzá persze, de ugyanígy előfordulhatott volna, hogy valaki az egyetemista lánya szobáját tudja felajánlani neked, vagy éppen senki sem tud segíteni.

Lehet ez utóbbi esetben a lakásközvetítő iroda felkeresése lett volna a következő lépés a részedről. (Bár nem értem, miért nem ezzel kezdted már az utazás ELŐTT, hogy kerestél egy kiadó szobát/lakást/házat?

B verzió,

Rosszul értem a történetet, és a cél városban az oda költözés után tették ki a szűrödet egyszer csak, nagy hirtelen.

Ez esetben csak egyetlen kérdésem van az isteni segítséggel kapcsolatban: Miért nem segített a lakóhelyed megmaradásában inkább????

Ha nem tesznek ki, nem kell az isteni csoda az új megtalálásához. Nem sokkal egyszerűbb lett volna?