Szerintetek nem lenne egyszerűbb "visszaadni" egy örökbefogadott gyereket - ha még ő is kicsi - ha saját születik, mint különbséget tenni egy egész életen át?

Persze tudom, hogy nem úgy működik, hogy visszaadom, mert már nem kell. De van egy ismerős házaspár ahol nagyon rossz példát látok. Másfél-két év a korkülönbség az örökbe fogadott és saját gyerek között. Most már nagyobbak, de mindig érződött, hogy különbséget tesznek közöttük. A kicsi is elég zsarnok vele, mert érzi, tudja jól, hogy nyeregben van. Még olyan kicsi volt a nagy is, nem kellett volna neki inkább egy másik, szerető családot biztosítani, ha tudták hogy nem képesek egyformán bánni velük?

Hozzátartozik az egészhez, hogy ismerek másik hasonló családot, ott 1 év van a fiúk között. Egyformán szeretik, bánnak velük. Bár ők egy olyan család akikre ha ránézel tudod hogy kerek egész minden velük.

De ha tudod, ismered magad annyira, hogy nem tudsz egyforma szeretettel fordulni a gyerekek felé akkor miért nem lehet ezt beismerni?

Szerintem a gyereknek is sokkal jobb lenne. Ha 1,5 - 2 évesen érné is őket változás, de hosszabb távon jobb lenne, ha nem a megkülönböztetésben nőnének fel. Persze előfordulhat ez biológiai testvérek között is, de tudni hogy miért van ez így, miért a tesó a kedvenc szörnyű lehet. Hogyan is tudná feldolgozni ilyen esetben hogy örökbefogadott?