Szerintetek nem lenne egyszerűbb "visszaadni" egy örökbefogadott gyereket - ha még ő is kicsi - ha saját születik, mint különbséget tenni egy egész életen át?

Szia!

Úgy láttam, hogy senki sem írt a másik oldalról, így megteszem én.

Örökbefogadott vagyok, és volt egy időszak az éltemben, amikor könyörögtem, h vigyenek vissza, felejtsük el egymást, és mindenkinek jó lesz.

Nálunk anyuval nem igazán volt probléma, de együtt éltünk a nagyszülőkkel, akiknek nem tetszett, "hogy a lányuk idehozta ezt a kis k.rvát, a nyakukra". Voltam 9 éves, mikor ez a mondat elhangzott.

Anyu csak évekkel később lépett, elköltöztünk, addigra volt otthon minden, nem részletezném, csúnya dolgok történtek.

A csavar a dologban, h 1 hónappal a költözésünk után, ők jöttek a "nyakunkra", nem bírták ellátni magukat, így végül odaköltöztek hozzánk, folytatódott minden tovább, azzal a különbséggel, h én addigra elvadultam, agresszív lettem, ekkor voltam 13 éves.

A helyzet akkor rendeződött kissé, mikor 14 évesen eltemettünk mamát, akkor már csak nagyapámmal szemben kellett megvédeni magam, 15 éves voltam, amikor újból ököllel nekem jött, visszalöktem a fotelba, h bocs,de ezek az idők elmúltak már, h hagyom magam. 18 éves voltam, nagykorú, mikor papa meghalt, itt megjegyezném, h mindkettőjüket az utolsó években pelenkáztuk, etettük, elláttuk, és ekkor szabadultam fel az állandó bántalmazásból. A gyerekkoromat tönkretették, de a felnőttkoromat nem hagytam, ma már emelt fővel járok, lediplomáztam, családom van, és ritkán vannak rémálmaim.

De azt hozzá kell tegyem, h bizony ma is összeszorul a gyomrom, ha olyanokat olvasok, ami a linkelt kérdésben is benne van, hogy ki tudja, h milyen géneket örökölt a gyerek, ezért nem fogadnak pl örökbe gyereket. Én az életem nagy részét ebben vergődve éltem le, én voltam az a gyerek, aki azért kapott zsebpénzt, mert mama valahol olvasta, h kell adni, különben úgyis meglopom majd őket, ha késtem fél órát a suliból, mert elbeszélgettem az időt, akkor biztos kurv.lkodni voltam, mindezt 10-12 évesen, úgy, h hogy kitűnő tanuló voltam, sorra nyertem versenyeket, és minden ismerősöm szerint csendes, zárkózott gyerek voltam.

Néha ezt oldalt is kéretik meghallgatni, sosem lehet tudni, h kiből mi lesz, és hogy miért válik egy kezelhető kisgyerekből elvadult kamasz.

Egyébként a környezet szinte mindig süket és vak, a szomszédok pontosan tudták, hallották, h mi folyik otthon, amikor anyu dolgozni volt, az iskolában a tanárok látták, h kék-zöld a karom, h elkapom a fejem, ha meg akarnak simogatni, h összerándulok, ha a hátamhoz érnek.

Jól kipanaszkodtam magam, bocsi érte.