Kell-e még papi nőtlenség vagy nem?

[link]

idézet a levélből:

Kedves Meleg Katolikus Papok!

Tudom, hogy elfoglaltak vagytok, ezért megpróbálom rövidre fogni. Közületek sokan követték a híradásokból annak a meleg chicagói papnak a történetét, aki a közelmúltban coming out-olt. Tudom, hogy ti is figyelemmel kísértétek az eseményeket, mert én is ezt tettem. Azt is tudom, hogy a coming out gondolata, annak felvállalása, hogy meleg katolikus papok vagytok, talán az egyik legijesztőbb dolog, amit el tudtok képzelni. Valóban annyira ijesztő, hogy csak maréknyi meleg katolikus pap tette ezt meg. Tudom mit jelent, ha van egy olyan titkotok, amit senki nem tudhat meg rólatok. Tudom, milyen megszégyenülést jelent, ha valakiről kiderül, hogy meleg. Tudom, milyen érzés szembesülni azzal, hogy a melegséged elhallgatása több kárt okoz, mint amennyi jót tudsz tenni a szolgálatoddal. Tudom milyen érzés, amikor a hírekben olvasol a melegek zaklatásáról, a gyűlölet bűncselekményekről, a tizenévesek öngyilkosságáról, és azon gondolkodsz, hogy vajon a hallgatásod mennyiben járult hozzá mindahhoz, ami történt. Tudom milyen szörnyű érzés, amikor katolikus püspökök melegellenes törvényeket támogatnak. Tudom, mert én is részese voltam mindennek – én is az elhallgatás kultúrájában éltem, és abban a szégyenben, ami ma jelen van az Egyházunkban.

És ugyanakkor tudom (és azt is tudom, hogy ti is tudjátok), milyen érzés elfogadottnak lenni a barátaid és a családod körében azután, hogy elmondtad nekik, hogy meleg vagy.