Kell-e még papi nőtlenség vagy nem?

Csatlakozom a 10-es hozzászólóhoz. A Krisztus és az apostolok tanítását megőrző Újszövetség sehol nem követeli meg a lelkipásztorok nőtlenséget. Maga Jézus sem szabta feltételnek azt a tizenkettő kiválasztásánál, sem az apostolok nem tették ezt azok esetében, akik az első keresztény közösségek felett elnököltek. Íme:

1Kor 9:5, Kár.: „Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?”

1Tim 3:2, Káldi: „a püspöknek . . . egy feleségű férfiúnak kell lennie."

Tit 1:5,6, Kár: "rendelj városonként presbitereket...egy feleségű férfiú, akinek...gyermekei vannak"

Péter apostol (aki a r.k. szerint az első pápa volt!) és Istennek más szolgái, akik hatalmi pozíciót töltöttek be a korai keresztény egyházban, nős férfiak voltak (Máté 8:14; ApCsel 18:2; 21:8,9; 1Kor 9:5)

Sajnálatos módon a római egyháznak ezt a szokást (mint követelményt, az önkéntesség természetesen más kategóriába tartozik) is sikerült átültetnie a pogányságból. A keresztény korszak előtt a buddhizmus kívánta meg papjaitól és szerzeteseitől a cölibátust, még korábban pedig a babiloni papság magasabb rendjeitől kívánták meg a cölibátus gyakorlását

Erre vonatkozó szentírási figyelmeztetés: „ A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak . . . Tiltják a házasságkötést" (1Tim 4:1-3, katolikus ford.)

Az egyházi személyektől elvárt, követelményként megfogalmazott nőtlenságnek semmilyen bibliai alapja nincsen. Aki viszont így kívánja hívői szolgálatát ellátni, az természetesen önkéntes alapon nyugodtan megteheti, erről beszélt Jézus és Pál apostol. (Máté 19:4-6, 11,12, 1Kor 7:1-8)

"1Tim 3:2, Káldi: „a püspöknek . . . egy feleségű férfiúnak kell lennie."

Egy párszor már leírtuk, hogy az eredeti görög szövegben itt az episkopos szó szerepel, ami nem püspököt jelentett, vagyis nem a mai értelemben vett püspököt. Ez egy ókori hellén időkre visszavezethető tisztség neve, ami nagyjából felügyelőt jelentett, és az egyik fontos feladata volt a szegények között a kenyérosztás megszervezése. Tehát nem úgy püspök, mint főpásztor.

Egyébként nagyon egyszerű a történet: akinek ez nem tetszik, az ne menjen papnak. Nem mindenkit erre hív az Úr, aki egyébként maga is nőtlen volt, hogy mindenét odaadja értünk. A pap és a szervezetes életformájával őt követi. Ebbe minden beletartozik. Lehet érvelni, hogy nem bibliai tanítás, de Katolikus Egyház nem is minden embertől várja el, hogy cölibátusban éljen. De az legyen pap, akinek van meghívása erre.

"episkopos...Ez egy ókori hellén időkre visszavezethető tisztség neve, ami nagyjából felügyelőt jelentett, és az egyik fontos feladata volt a szegények között a kenyérosztás megszervezése."

Az 1Tim 3-ban Pál nem valamiféle kenyérosztókról beszél 'episkopos' címen, hanem a gyülekezeti vezetőkről/elöljárókról, akik "az Isten egyházára viselnek gondot" (5.vers) Az 1-7 versekben fogalmazza meg a velük szemben támasztott követelményeket, és ezek között szerepel az, hogy a "felvigyázó" (episkopos) "egyfeleségű férfiú" (és nem feleségnélküli férfiú) legyen, aki "tulajdon házát (értsd házanépét: feleségestül, gyermekestül) tudja igazgatni" (5.vers)

"Tehát nem úgy püspök, mint főpásztor. "

Nincsen ún. "főpásztor" tisztség a keresztény ekklésziában (egyház), sem az itt használt 'episkopos' sem a gyülekezeti elöljárókra más igehelyeken alkalmazott 'preszbüterosz" (vén, idősebb férfi) szónak nincsen ilyen értelme. Az őskeresztény gyülekezeteket többen vezették, az egyszemélyű irányítás csak később alakult ki, amikor az 'episkopos' tisztét (püspök) már csak egyetlen emberre kezdték el alkalmazni, aki (a bibliai mintával ellentétben) a többiek fölé került.

"Egyébként nagyon egyszerű a történet: akinek ez nem tetszik, az ne menjen papnak"

Még egyszerűbb a történet akkor, ha az egyház nem támaszt olyan követelményeket, melyeknek nincsen bibliai alapja.

"A pap és a szervezetes életformájával őt követi."

Ezzel egyetértek, csakhogy ez csak és kizárólag önkéntes alapon történhet, szabad elhatározásból, nem egyházi előírásból. (Ugyanis az egyháznak nincsen joga ezt előírni)

"Katolikus Egyház nem is minden embertől várja el, hogy cölibátusban éljen."

Még szerencse, különben kihalna az emberiség (legalábbis a keresztény része), és minden újszövetségi íráshely is értelmét veszítené, ahol a feleségekkel kapcsolatos bánásmódról vagy a gyermeknevelésről esik szó.

"az legyen pap, akinek van meghívása erre"

Helyes, és a Szentírás alapján nyugodtan lehet neki felesége, ill. élhet önmegtartóztatásban is, amennyiben így dönt önmaga felől.

A 11.Hsz teljesen helytálló,bibliai idézetekkel alátámasztott.

Azon kívül,hogy fanatikus pápisták becsukják a szemüket,hogy ne lássanak,mi lehet a kifogás?!

12.Hsz!

Valóban,a pap a szervezetes életformájával ,a vallási szervezetet követi,s nem Krisztust.

Kedves 17-es!

Kérdésedre válasz: sajnos mindkettőtől, ebben (is) van a római egyház bűne. (Sok minden más melett)

Ezért is kell ezeket a helytelen, önkényes egyházi (sőt ember-ellenes) eljárásokat leleplezni és nyomatékosítani, hogy ehhez Istennek, Krisztusnak, a(z igazi) keresztényeknek semmi közük nincsen.

Isten és Krisztus nem kíván követőitől ilyen becstelen, Isten nyilvánvaló és kijelentett akarata elleni hamis gyakorlatokat. Tudjuk, kitől valók ezek, ahogyan azt a Szentírás szépen le is leplezi, attól, akit most nem nevezek nevén...