Te támogatnád a papi cölibátus (nőtlenség) elrörlését?

"papok nem harcolhatnak"

Ezt a kérdést továbbra sem értem, és azt sem, akik a papi cölibátus ellen beszélnek. Számtalan igehely van, ami alátámasztja azt, hogy aki akar legyen nőtlen és szánja az életét Istennek, aki meg akar, házasodjon, és legyen teljes feleségével Isten vezetése alatt. Senkit sem kényszerítenek, hogy legyen pap, így miféle jogokért kellene harcolni? Az aki papnak áll, és az egyház, ahova papnak áll cölibátust vár el a papjaitól, pontosan tudja, mielőtt az iskolában elkezdené a teológiát tanulni, hogy őneki majd nőtlenséget kell fogadnia.

Innentől kezdve a kérdés teljesen értelmét veszti, senkinek sem kötelező cölibátust elváró egyházban, papnak lenni, aki meg az, az meg vállalja önmagától ezt.

Mostmár nem a nök, vagy feketék jogaiert harcolunk, hanem a papok jogaiért, hát ez jó. :D

Aki papnak megy, az tudatosan vállalja ezt, és egyetért vele, szóval nem ertem, mi a problemád. Aki eg nem ért egyet a cölibatussal, nem megy római katolikus papnak. :)

Eleve nem is kellett volna bevezetni, ugyanis ez egyáltalán nem követelménye Isten szolgálatának. Azt mondják Péter volt a főapostol (persze Jézus után, hiszen Ő is apostol, csak Őt közvetlenül az Atya küldte, míg Pétert és a többieket Jézus). Péter nős volt. Ha az etalonnak számító korai egyház legfőbb méltóságát betölthette egy nős férfi, akinek állítólag ugyanaz volt a titulusa, mint a pápának, amit persze én erősen kétlek, akkor semmi nem indokolja, hogy bárki lemondjon a házasságról, ha Istent akarja szolgálni. Pál apostol utazó szolgálatot töltött be, városról városra járt, és hirdette az evangéliumot, félig nomád életet élt, szinte állandóan úton volt, gyülekezeteket alapított, és indított el. Sokszor voltak konfliktusai az ellenzőivel, időnként megverték, bebörtönözték, egyszer megkövezték, de megtörni nem tudták. Ha lett volna mellette egy házastárs, akkor rajta keresztül akár meg is zsarolhatták volna. Az ő szolgálatát igenis megnehezítette volna egy feleség, ha ugyan nem tette volna lehetetlenné. A papi nőtlenség dogmája viszont emberi koncepció, amiről Jézusnak lesújtó véleménye volt (Mt 15,8-9). A Biblia egyenesen démonok tanításának nevezi a házasság tiltását (1Tim 4,3).

A cölibátus Isten ajándéka azok számára, akik nem tudnák betölteni a szolgálatukat másképpen. Ezt nem választja az ember, hanem Isten választja a számára, az ember csupán elfogadja. Az ilyen embernek nincs szüksége fogadalomra, ugyanis Isten kivesz belőle minden szexuális kívánságot, de nem az arra való képességet. A homoszexualitásba, pedofíliába, illetve parázna kapcsolatokba keveredő papokban tombolnak a lefojtott szexuális kívánságok, következésképpen nincs cölibátusi ajándékuk, ahogy Pálnak volt, vagy akár a Názáreti Jézusnak. Cölibátusi ajándék nélkül arra kényszeríteni embereket, hogy természetellenes fogadalmat tegyenek, kifejezetten gonosz, ugyanis borítékolható, hogy amennyiben meg is tudná magát tartóztatni egy életen át, a személyisége olyan mértékban eltorzulna, hogy nem tudna hiteles tanácsokat adni házasságban élő embereknek. Ám a legtöbb esetben, ha ugyan nem az összesben, a lefojtott szexuális kívánságok idővel utat törnek a maguk számára, és magukkal sodorják az egyént. A minimum az, hogy az ilyen ember önkielégítésben vezeti le a szexuális kívánságait, ami Isten számára elfogadhatatlan, ahogy a többi bűn is, ám éppen a személyiségtorzulás következtében gyakran következik be gátszakadás, és sokkal súlyosabb bűnökbe viszi ez bele az embert, mintha csupán az önkielégítésnél, vagy a vadházasságnál lehorgonyozna. A dologban az a legnagyobb gonoszság, hogy ha megházasodott volna, és a házasság medrén belül, szentségben élné meg a szexualitást, akkor nem követne el bűnt, és Istent is szolgálhatná, ha nem született volna meg a cölibátusi dogma, amit igen nehéz a Bibliából levezetni úgy, hogy ne kellene egy csomó lapot kitépni a Bibliából.

"Aki papnak megy, az tudatosan vállalja ezt, és egyetért vele, szóval nem ertem, mi a problemád. Aki eg nem ért egyet a cölibatussal, nem megy római katolikus papnak. :)"

Egyetértek. Aki papnak megy, az tudja, hogy mit vállal. Ráadásul akármikor fel lehet mondani. Aki úgy érzi, hogy túl gyenge hozzá, az inkább ne menjen papnak.

Bár a papok választják a nőtlenséget (senki se fog fegyvert a fejükhöz), de játszunk el a gondolatta.

Tegyük fel, hogy van egy pap, például Gödöllőn káplán. Felesége mondjuk legyen a városban jegyző, kislányuk az óvodába jár még, egyik fiuk az iskola 3. osztályába, másik 7-be.

Somoskőújfalun megüresedik a plébánia, aminek két fíliája is van. Mivel Gödöllőn van egy káplán, ezért a püspök áthelyezi őt a megüresedett helyre. A családja mit csinál?

A felesége ott hagyja jó munkáját? A gyerekeket átviszik iskolába az új helyre? Vagy csak a pap megy és majd élnek távkapcsolatban?

Szerintem ha egy pap nem teljesen Istennek él, hanem csak részben Istennek és részben családjának, akkor nem tudja teljes mértékben ellátni szolgálatát sem.

Nem véletlenül mondja Jézus, hogy aki követni akarja, elhagyja családját érte.