A keresztény vallás legnagyob kritikája számomra, ami teljesen hiteltelenné teszi, hoyg a gyermek bűnösnek születik, miközben szerintem ponthogy ő a leginkább jó és bűntelen, nem?

@Kérdező:

Nem értesz. Nem azért adta meg a jó és a rossz tudása a bűnre való hajlamot, mert addig az ember nem tudott rossz dolgokat cselekedni, hanem azért, mert amíg nem voltak ilyen fogalmai, addig bármit cselekedett, nem volt se jó, se rossz, mert intellektuálisan nem tartott ott, hogy ezt megítélje. Érted? Maga a fogalom hiányzott. Ezért küldtem pl. azt a videót.

A bűn azt jelenti, hogy az illető nem csak hogy rosszat cselekszik, hanem rosszat is akar cselekedni.

Mivel az intellektus fejlődése, s ezzel együtt a moralitás megjelenése miatt kialakult benne a felismerési képessége arról, hogy amit tesz az lehet jó, hasznos, kellemes egy másik ember számára, és lehet rossz, destruktív, ártó is akár. Például egy állatnál ilyen nincs.

Ezért mondjuk azt, hogy megjelent a bűn, mert innentől kezdve felelősségre vonható a tettéért, mert morális lény, és mindig pontosan tudja, hogy az, amit tesz az morálisan jó-e, vagy rossz-e.

"Enegm azért nagyon zavar, mert ennyi erővel jóra való hajlamról is beszélhetnénk, hiszen a választás lehetősége teljesen szimmetrikus. Ha viszont létezik bármire való hajlam, akkor az szerintem pont a jóra való hajlam, ami az membereket és csakis őket jellemez, ezt hívjuk lelkiismeretnek!"

Ebben igazad van. Ha már hajlamról beszélünk, akkor valóban van az emberben hajlam a jóra és a rosszra is. A "bűnre való hajlam" kifejezést én a keresztény kontextus miatt használtam, sajnálom, ha ez zavar, de ugye itt most kereszténységről beszélünk, ezért a kereszténység fogalomrendszerét használjuk. És igen, a jó és rossz közötti választás képessége feltételezi a jó és rossz fogalmának ismeretét, a köztük való különbségtételt. Erre utal az a bizonyos almás eset. Ha már tudatosan tud dönteni az ember, akkor ebben felelőssége is van.

A jó és a rossz pedig kölcsönösen feltételezi egymást. Azt írod, hogy a lelkiismeret kizárólag az ember sajátja. Hát épp ez az! Akkor ugyanúgy a bűn is, hiszen a lelkiismeret arra reflektál! Csak te más oldalról, pozitívan közelíted meg a kérdést, amit a kereszténység pedig a negatív oldaláról, a bűn felől közelít.

A további kérdéseid egyébként jók és jogosak, és ezekre én sem tudok biztos választ. Pár gondolatom lenne, majd ha több időm lesz még leírom.

Na, ha ezt így folytatjuk, akkor most jön az a rész, hogy lassan közelednek a nézőpontjaink, és a végén kiderül, hogy nagyjából ugyanazt gondoljuk, csak valamilyen (feltehetőleg érzelmi) okból másként fogalmazzuk meg. :-) Mindkettőnk megfogalmazásában vannak olyan dolgok, amik a másik számára irritálók, de ha ezeket tisztázzuk, akkor a végén nagy részben egyet fogunk érteni. Hidd el, sok ilyen vitában vettem már részt, aminek ez lett a vége. És ez szerintem jó. Az emberek között alapvetően nem is olyan nagyok a véleménykülönbségek, csak hát mindenki ragaszkodik a saját véleményéhez, szereti, ha övé az utolsó szó (ugye a "rosszra való hajlam") :-)

A válaszodra reagálva: hát, tudod, az van, hogy senki sem tartja magát gonosznak. Még a pszichopaták sem, őket egyszerűen csak nem izgatják az erkölcsi kérdések. Tudatosan senki nem akar rosszat, gonoszságot elkövetni (jó biztos van egy-két kivétel, de nagy általánosságban ez így van). De az emberek mégis rengeteg rosszat és gonoszságot követnek el, mégpedig sokféle okból, ahogy írod is. Szerintem itt a legfőbb motiváció az önzés és a hatalomvágy, de ezer más ok is szerepet játszhat (lustaság, figyelmetlenség, stb.). De az ember mégsem úgy követi el a rosszat, hogy tudatosan rosszat akar elkövetni, ártani akar. "Ez nekem jár, jogom van hozzá, megdolgoztam, megküzdöttem érte, ha másnak van, nekem is kell, én jobban rászorulok, a másik megérdemli, hogy ezt tegyem vele mert..., csak azt teszem amit ő is tett velem, miért pont én ne csináljam, amikor mindenki ezt csinálja, jaj, hát erre nekem nincs időm és energiám odafigyelni, ez nem az én problémám, miért foglalkozzak vele?, én csak neked akarok jót, én az emberek javáért küzdök, ne sajnálják már, ha közben nekem is csurran-cseppen valami, ugyan már, nem ettől a kis szennyezéstől fog elpusztulni a Föld..." ismerős, ugye? és még a végtelenségig lehetne sorolni. És ez egyik sem színtiszta gonoszság, sőt nagy részben még sima rosszindulat sincs mögötte, mégis ezekből adódik össze a világban lévő rossz. Tehát ez mind maga a "bűn". És emellett persze ott van az erkölcsi imperatívusz is (a "lelkiismeret szava"), de valahogy nem elég erős ahhoz, hogy a világban lévő rossz összességét ellensúlyozza. Számomra nagyjából ezt jelenti az a keresztény hittétel, hogy az ember "eredendően bűnös".

Az "édeni stagnáló jó(a jó semmittevés)nem biblikus elképzelés,hanem keleti,amit nirvánának neveznek.

A Biblia szerinti "édeni jó "tevékeny,konstuktív jó.

Amint Isten szüntelenül munkálkodik,mi is Őt fogjuk ebben követni.