A keresztény vallás legnagyob kritikája számomra, ami teljesen hiteltelenné teszi, hoyg a gyermek bűnösnek születik, miközben szerintem ponthogy ő a leginkább jó és bűntelen, nem?
"Bűn az, amikor valaki szándékosan rosszat akar cselekedni."
"cselekedhet jól és rosszul, akár szándékosan, akár szándék nélkül. Ezt a lehetőséget jelenti az áteredő bűn. A tudást a jóról és a rosszról"
Ez világos, én is így értelmezem a bűnt, és az is világos, hogy dönthetünk. De itt a hajlamról beszéltünk, és hogy a hajlam öröklődik. a hajlamot én nem tudom úgy értelmezni, mint szimplán tudni, hogy így vagy úgy is dönthetünk. Az értelmezőszótár szerinti hajlam az arra utal, hogy hajlamunk van inkább a rosszat dönteni a két lehetőség közül.
válasza:@Kérdező:
Nem hajlamunk van a rosszra, hanem lehetőségünk.
A hajlam legfeljebb az ösztöneinkből fakad, mivel az ösztönök morálisan rossz cselekedetekre sarkallhatnak minket. Ezzel szemben áll az intellektusunkból származó erkölcsi érzékünk mely felülírhatja az ösztönöket. Az, hogy ez kinél milyen erős az függ az egyén neveltetésétől, erkölcsi intelligenciájáról, biológiájától is, illetve a saját akaratától.
De egyébként ebben áll az emberi méltóság, hogy képes vagyok önkonstatálásra és önreflexióra. Tehát eldönthetem, hogy a bennem zajló folyamatok, érzések melyikével akarok azonosulni.
válasza:A bűn a jó és a rossz tudásával jelenik meg.
Az állat, mikor megöl egy másik állatot az nem rossz. Ha ember teszi, akkor igen. Miért? - Mert az embernek fejlett morális lény, aki pontosan tudja, hogy amit tesz, az jó-e a másiknak, vagy sem.
Enélkül a tudás nélkül nincs bűn. Ezért van az is pl. hogy mikor egy nagyon demens öregember megölte álmában a saját feleségét, még az emberi jog sem ítélte el, mivel annyira leépült már mentálisan, hogy nem tudta mit tesz. Főleg, hogy másnap reggel még ő kereste a feleségét.
Nézd meg ezt a kis videót: https://www.youtube.com/watch?v=O27n5_UqzLc Ez egy ma is élő vademberről szól, aki egy picit tud beszélni, mert az apja megtanította még kicsi korában, mikor kiköltöztek a vadonba.
válasza:"Szóval indirekt módon azt állítod, hogy vallás nélkül nem lenne jóság?"
Tulajdonképpen ezt, de a vallás fogalmát meglehetősen tág értelemben használom. Igazából nincs vallás nélküli társadalom, az emberi kultúrának kezdettől része a vallás, és a modern ateista humanizmus erkölcse is a vallásra vezethető vissza. Ilyen értelemben szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy az erkölcsi jó vallási eredetű. A nagybetűs "Jó" fogalmát valamilyen transzcendencia feltételezése nélkül értelmezni sem lehet...
"Azt állítod, hogy társadalom nélkül nem lenne jó az ember. Pl. egy őserdőben egyedül nevelkedő ember, erre tudunk egyébként példát, nem lenne jó. Tehát pl. egy majom nem jó? Szerintem az állatok jók, vagy nem értelmezhető náluk a bűn."
Valóban, én abból az alapvetésből indulok ki, hogy az ember különbözik az állattól. Állatok esetében nem is merül fel a jó/rossz kérdése, csak az embernél. A vadonban egyedül felnőtt ember, amíg abban a közegben marad, helyzetéből adódóan szintén nem tekinthető jónak vagy rossznak. Abban a közegben ez nem értelmezhető. De ha bekerül a társadalomba, akkor előbb vagy utóbb ki fog derülni, hogy van benne "rossz". Az emberben a "rosszat", vagy mondhatjuk úgy is, hogy "eredendő bűnt", én úgy határozom meg, hogy az ember képtelen tökéletes társadalmat létrehozni. Az ember márpedig így születik. Az erkölcs javít rajta valamennyit, de tökéletessé nem teszi.
válasza:"lehet hogy a te gyereked ilyen, de valójában azt hiszem arról van szó, hogy abban a korban volt ilyen, amikor már nagyon sok hatása volt rá a környezetnek, és te ezt tekinted kiindulópontnak, egy újszülöttnek az önzőség nem bün"
Nem, az én gyerekem (nagy-nagy szerencsémre) különösebb nevelés nélkül is egy átlagosan jó gyerek. De még benne is látom azokat a motívumokat, amik igazolják a fentebb leírt koncepciómat az ember alapvető "bűnösségéről". Bár nem igazán jó szó itt a "bűn", én is csak a kérdés keresztény vonatkozása miatt használom. Jobb kifejezés a "rosszra való hajlam" vagy "tökéletlenség". Ez pedig vitathatatlanul az ember sajátja.
Én egyébként nem vagyok gyakorló keresztény, de azt kell mondjam, hogy számomra meg éppen az eredendő bűnről szóló tanítás az egyik olyan fontos pillér, ami miatt komolyan veszem a kereszténységet. Egyébként minden vallás valamilyen formában az ember tökéletlenségét tanítja.
válasza:Bevallom, most olvastam csak el a hozzászólásokat, és látom, hogy Tyler913 és Kapitány_úr nagyon jól leírta azokat a lényeges szempontokat, amiket itt látni kell. Egy dolgot kiemelnék:
" ha rosszank látod, akkor mindig kiderül, hogy azt igazából a környezetétől tanulta" - és a környezete honnan tanulta? Ha minden ember alapbeállítása szerint jó és bűntelen,akkor honnan ered a rossz cselekvési minta?
Nos, igen... honnan? Ha az állítjuk, hogy az ember alapvetően jónak születik, akkor ezt valahogy magyarázni kell.
És: milyen alapon nevezhetünk egyáltalán valamit jónak vagy rossznak? Ha nincs valamilyen transzcendensre mutató kiindulópontunk, akkor elveszünk a relativizmus útvesztőjében.
"és a környezete honnan tanulta? Ha minden ember alapbeállítása szerint jó és bűntelen,akkor honnan ered a rossz cselekvési minta?"
Ezen vitatkozunk, hogy mi az 'igazság', de amire rámutatsz, az nem paradoxon. Elvileg lehet az, hogy valaki jónak születik és rosszá válik, én emellett érvelnék, inkább, mint az ellenkező folyamat. De az is lehet hogy ez egy egypupú vagy többpupú görbe és egyéntől függ, ami mellett érvelek, az leginkább az, hogy a görbe t=0-ban 0-ról indul, szerintem ez a legbiztosabb, amit a görbéről tudunk. A társadalom és a kölcsönhatások ezt felerősíthetik, és magától is rosszá válhat az ember, de a társadalmi minták erre rásegítenek. Ebben nincs ellentmondás.
válasza:"A bibliai teremtéstörténet tulajdonképpen ugyanezt mondja: a harmonikus paradicsomi állapottól az ember saját cselekedete által elszakadt, és annyira távol került a harmonikus rendtől, hogy saját erejéből képtelen ahhoz visszatérni."
Azért ez is betegesen hangzik, mégis mindenki készpénznek veszi. Miért az a jó és harmónikus, amikor nem kérdezünk semmit, elfogadjuk, hogy a fáról nem lehet enni, és nem érdekel minket a tudás, a fejlődés, a kíváncsiság nem hajt minket. Lehet hogy az a jó és a harmónikus, de nem egyértelmű. a paradicsomi lét egy stabil megváltoztathatatlan, nem fejlődő, de nem is változó, stagnáló állapot. Mi értelme lenne így az életnek? Isten a maga képére teremtette az embert, de Isteni is kísérletezett a történet szerint és kíváncsi volt. Akkor az emerek miért ne legyenek azok? És Isten tudta a jó és roszz közti különbséget, akkor az ember, akit a saját képére teremtett miért ne tudja? Ezekre válaszoljon, aki tud, lehetőleg hívő, esetleg teológus. Egyébként meg hogyan lehet egyáltalán definiálni, hogy mi a jó és a rossz, ha még nincsenek is emberek???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!