A keresztény vallás legnagyob kritikája számomra, ami teljesen hiteltelenné teszi, hoyg a gyermek bűnösnek születik, miközben szerintem ponthogy ő a leginkább jó és bűntelen, nem?

Ádám,és Éva nem almaevéssel vétkezett,hanem a "jó,és gonosz tudása fája termése" fogyasztásával.

Nem a gyümölcs volt rossz,hanem az Isten parancsával való szembehelyezkedés,vagyis az Isten elleni lázadás.(Isten valami nekem hasznos,szükséges jótól fosztott meg,s nekem ezt nem szabad tűrnöm.)

A bűnre való hajlam öröklésére két példa:

1.Kedves ismerősöm férje,egy kedves jószándékú,igazi krisztusi családban nőtt fel,s szüleitől megkapott minden jó példát,szót,ölelést,ami egy gyermek neveléséhez adható,az mégis,egy állhatatlan nőcsábász lett,aki annyi nővel csalta feleségét,ahánnyal az lehetséges.Házasságuk,egy igazi szerelmi házasság volt,mégis kisiklott.Háromszor váltak el,és házasodtak össze ismét.

A srácot csecsemőként fogadta örökbe az őt felnevelő család.

Szülőanyja,egy szerelmi foglalkozású,egy prosti hölgy volt,s a szülőapja,egy,a sok ezer kuncsaft közül.Sosem látta őket.Tőlük,génjeiben örökölte romlott erkölcsét.

2.A cigány nemzetekben,sok különleges képességet fedezhetünk fel zenére,üzletelésre,lovakkal való bánásra,de nem található köztük természettudományokban kiemelkedő tudós.Örökölt génjeik nem adnak nekik ilyen hajlamokat.

Kedves Kérdező!

Az ember eredendő jósága,de legalábbis semleges,"tabula rasa" volta mellett a Felvilágosodás idején is sokan érveltek (és azóta is). Megszületett az elképzelés,hogy az emberiség az erkölcsi mélységből majd önmagát kiemelve,folyamatosan fejlődve válik magasztos fajjá.

Az elmúlt két évszázad ennek a legdurvább cáfolata volt. Nézz most körül a világban jelenleg is! Úgy látod,hogy az ember jó?

A sok mellébeszélés mellett, azért örülök, hogy Jézusnak teljesen más volt a véleménye a gyerekekről:

"Mt 18,3

És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába."

Most elvonatkoztatva a mitológiától, nézzük pusztán egy gyerek magatartását és erkölcsi megítélését.

Azt mondod, hogy egy gyermek bűntelen. Viszont a felnőtt ember bűnös. Akkor viszont kérdés, hogy mikortól. Hol követi el az ember az első bűnt? Valójában különösebb minta nélkül minden gyerek megtanulja a könnyebbik utat járni. A hazugságot viszonylag korán, de az irigység és a harag is nagyon könnyen úrrá tud lenni egy gyermeken. Persze, nem összevethető mondjuk egy köztörvényes bűncselekménnyel vagy egy fizikai erőszakkal, de ettől még igenis van bűnük a gyerekeknek is, és van rá hajlamuk is. Persze a hétköznapi ember gondolkodásában a bűn általában olyan képzeteket takar, mint gyilkosság, rablás, erőszak, de elég egy kis vétek is, hogy már ne legyél többé ártatlan. De ettől még egyetlen épelméjű keresztény sem gondolja, hogy a gyermekek bűnössége az olyan, amit ember felróhat nekik. Nekünk nem ez a dolgunk, épp az lenne a lényeg, hogy a másik ember ellenünk elkövetett súlyos bűnét is képesek lennénk legalább annyi megértéssel közelíteni, mint a gyermekekét.

Én azt látom alapvető problémának,hogy az emberek a bűn kifejezést általában valamilyen gonosztettel azonosítják,mely szembe megy a joggal,de legalább az erkölccsel.

Az,amit a keresztyén antropológia bűn alatt ért,nem cselekedet,hanem állapot. Az egyes rossz cselekedetek pusztán már ennek az állapotnak a szükségszerű következményei.

Véleményem szerint,amikor Jézus a gyermekekről beszél,ott nem arra céloz,hogy a gyermek bűntelen volna,hanem arra az odabízásra,szó jó értelmében vett függő viszonyra,amely a gyerek-szülő kapcsolatot jellemzi. Tehát olyanná kell válnunk Istennel,mint Atyával,ahogyan gyermekként voltunk a szüleinkkel. De ez nem jelenti azt,hogy Jézus bűntelennek mondaná a gyerekeket.