Szeretnék hinni istenben, de nem tudok. Magányosnak érzem magam, és nem tudok hinni semmiben. Mit tegyek?
Papíron vallásos vagyok, a gyakorlatban ateista. Nem tudok hinni istenben. Semmi nem támasztja alá számomra azt, hogy valaki vigyázna rám (vagy bárkire), látom, hogy pontosan annyira vagyok biztonságban, amennyire magamra tudok vigyázni. Van egy lány, akiért szeretnék imádkozni, de amikor elkezdem, tudom, hogy az egész egy wishful thinking, és semmi értelme, mert úgyse lesz rá semmilyen hatással. Senki nem hallja meg, soha. Ha én ma meghalnék, az összes ilyen titkomat magammal vinném a sírba, mint ahogy magukkal vitték azok is, akik eddig meghaltak, bármekkora jellemek voltak is. Az egész eddigi létezésemnek, minden álmomnak, mindannak, amiben hittem, semmi értelme nem lenne.
Egy depressziós ember vagyok, aki túl reálisan, túl illúziómentesen látja a világot. És magát. Nem látom, hogy mi menthetne meg attól, hogy az elkövetkező éveimet is éppúgy elpocsékoljam, és az elkövetkező lehetőségek mellett is éppúgy elmenjek, mint eddig.
"nem hiszem, hogy adna nekem egy harmadik esélyt"
Naaa. Próba szerencse! (amúgy könnyen lehet, hogy otthon sírdogál a holdvilágos éjszakán miattad:((( )
"Sokat gondolok Rád, nagyon hiányzol."
Volt egy híres matek tanár - amikor a felelő határozottan állított valamit a táblánál (néha butaságot, ellenőrzés nélkül), hogy 'az bizony úgy van!'- annyit mondott:
Puding próbája az evés.
A törvényszerűség nem alakul ki magától.
Hiába teszed bele a darabjaira szét szedett húsdarálót, és teszed bele egy centrifugába, örökké tekerheted, nem fog összeállni.
Matematikusok?
Hát Te tudod....
te félsz, ő meg nem tudja mi van - és sírdogál:(( Bátorságosnak kell lenni. Tanulsz még?
Immanuel Kant, a filozófus jutott eszembe... Kétszer akart megnősülni, de mind a kétszer olyan sokat gondolkodott, hogy a hölgyek bátrabbhoz mentek feleségül.
Na, hát akkor én pont olyan vagyok, mint az öreg Kant bácsi. Egyszerűen mindenen annyit gondolkozom, hogy elmúlik a lehetőség, nem csak ezen. Hány ilyen lányt meg lehetőséget szalasztottam el emiatt...
Hidd el, nem sírdogál ő... nem az a fajta, elég jól ismerem. Lelkileg erős. És életvidám. Ő szerintem már egy hónapra rá továbblépett. Elfoglalja magát, nem ragad le. Félek, hogy belerondítanék az életébe...
jaj, hát nehéz eset vagy :(Kant akkor még fiatal volt, mint Te)
ha már itt tartunk: beszéljétek meg - "kell, hogy újra együtt járjunk" - szólt egy régi ének.
Társat keresel - nem "rondítasz bele" senki életébe.
Te meg én - úgy, hogy mindketten szabadok maradjatok, egészek.
Kant mondta: "senki sem használhatja eszközként a másikát, mindenkinek önmagában nyugvó célja van"
"Adódjatok össze."
József Attila
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!