A kereszteltetés akkor is érvényes, ha ateista vagyok?

"vegzálni ezzel egy papot"

Nem.

És valóban nem törlik - hanem bejegyzik, hogy kikeresztelkedett.

EZ a szabályos és ez a KÖTELEZŐ. Nem tagadhatják meg.

Tudod: vallásszabadság van.

@Flogeir:

"Én azt gondolom, hogy az ateista attól ateista, mert hisz semmiben, ami nem materialista és a tudomány által leírt "világon" kivül van"

Természetesen gondolhatod így, mint ahogy gondolhatod azt is, hogy mondjuk az ementáli sajt az fán terem, és nyár végén szüretelik. De attól, hogy ezt gondolja valaki, még egyik sem lesz igaz. Az ateista az, aki nem hisz istenben/istenekben, ennyi, és nem több. Hihet ő szellemekben, a yeti-ben, hihet abban, hogy Ben Affleck tényleg képes eljátszani Batman szerepét, hihet bármiben. Egyetlen kritérium, hogy istenben/istenekben ne higgyen, semmi más. Bővebben:

[link]

És már a kezdetén meg is kapjuk a lehető legremekebb megfogalmazást:

"An atheist, in the general sense, is a person who does not believe in the existence of any gods."

És ahogy mondtam, vannak lelkis emberek, akiket zavar egy jelkép, ahogy írtam, attól függetlenül, hogy van-e a valós életre annak bármi hatása. Nem mellesleg tudhatja valaki, hogy pár csepp víz semmit nem változtat semmin, lelkileg még érezheti kényelmetlenül magát tőle. Az ember nem egy tisztán racionális lény - kiben több, kiben kevesebb irracionális rész van. És többnyire ezzel nincs is semmi baj, és főleg nincs az égvilágon semmi köze ennek semmiféle dühhöz, gyűlölethez, semmihez.

Természetesen az nem jó, ha egy papot vegzál valaki emiatt. Ha tiszteletteljes kéréssel fordul a paphoz, abban viszont nem látok semmiféle gondot. Egyébként, ha kicsit elgondolkozol, biztosan észreveszel egy érdekes kettős mércét a saját gondolkodásodban. A keresztelkedés egy jelképes cselekedet. Ennek a visszavonása egy hajszálpontosan ugyanolyan jelképes cselekedet. Az ateista viselje el, hogy ráakasztottak egy jelképet, hiába a saját természetétől idegen, és neki kellemetlen dolog, merthát az csak víz. De a pap ne viselje el, hogy egy ugyanolyan jelképes gesztust tegyen, mert az a saját természetétől idegen és neki kellemetlen dolog. Szóval hogyan is van ez?

Kedves Mojjo,

Alapvetően értelek, és az első válaszomban igyekeztem elég objektíven hozzáállni az eredeti kérdéshez. A későbbi "kirohanásaim" már inkább azok reakcióhoz kapcsolódott, akik az egyébként segítőkész válaszadókat kezdték el kikezdeni, egy példa:

"ez a szomorú a szülei hülyesége miatt kell egy életen át abban a szégyenben élnie hogy belekényszerítették egy olyan vallásba ami 2000 éve gyilkol, kínoz, kegyetlenkedik még a saját "klubbjába" IS!!!

nem röhögöm ki őket csak sajnálom hogy ilyen buták"

De ha visszanézed volt másik is, aki már elment odáig, hogy a kérdésfeltevő szüleit becsmérelte, vagy a papot, aki a szülei kérésére megkeresztelte. Azt gondolom egyikük sem érdemli ezt meg. Én azt gondolom, hogy ez már provokatív, és ha ilyen szellemben ment oda valaki egy paphoz, akkor szerintem nem kell csodálkozni, hogy a pap rövidre fogta a társalgást.

Azért pedig elnézést, hogy az ateisták körét túlzottan leegyszerűsítettem, az általam ismert ateisták általában a tudományban jártas akadémikusok, tanárok, mérnökemberek, és be kell valljam nem mélyedtem el az ateizmuson belül milyen "felekezetek" működnek.

Kedves Flogeir,

Igen, az általad idézett hozzászólások, a gyilkolózás, a butázás, lenézés tényleg igencsak szégyenteljes és totálisan téves ateista hozzáállás. Attól, hogy valaki keresztény, attól, hogy úgy látja a világot, hogy azt bizonyosan teremteni kellett valakinek, hogy hisz Istenben, nem lesz semmivel sem butább, mint más világnézetű társai. Sőt, rendkívül intelligens hívő emberek vannak szerte a világban. Egymás gyilkolása meg nem egy különleges keresztény szokás - sajnos része az emberi természetnek. Az emberek a legnagyobb lelkesedéssel gyilkolták egymást a világtörténelem során végig, teljesen függetlenül attól, hogy a bibliában és a biblia istenében hittek, vagy éppen Jupiterben és persze Marsban, vagy történetesen ateisták voltak. Szóval megértem, ha ezek a hozzászólások felháborítottak. Bevallom, engem is fel szoktak, és sok valláskritika kérdés alatt hangot is szoktam adni ellenvéleményemnek. Ettől függetlenül én ismerek olyan hozzám igen közeli embert, akit igencsak zavar az, hogy megkeresztelték csecsemőként, az akarata ellenére, és ezzel együtt tudja, hogy semmi hatása nincs semmire - egyszerűen csak lelkileg zavarja, minden gyűlölet nélkül. Ezért (is) fontosnak tartom kifejezni, hogy ne higgyük, hogy ilyen érzések mögött bármi gyűlölet kell, hogy álljon - ez egyszerűen igazságtalan meg- és elítélése lenne olyan embereknek, akik a világon semmi rosszat nem tettek/tesznek a kikeresztelkedési vágyukkal. Természetesen állhat gyűlölet is a háttérben bizonyos embereknél - csak épp nem ez az egyetlen elképzelhető és létező motiváció.

#31-es válaszoló

biztos nem vagyok elég járatos a témában, pláne a katolikusokat tekintve, de én tartom, hogy a "kikeresztelkedés" szót a köznyelv arra szokta használni, amikor más vallásról tér át valaki a kereszténységre. Ezt hivatalosan áttérésnek hívják, régen pedig amikor még komolyabb jelentősége volt, áttérési bizonyítványt állítottak ki róla.

A felekezetek a tagjaikról vezetnek nyilvántartást, ebben követik, hogy ki fizetett egyházi hozzájárulást, vagy például a protestáns felekezeteknél, a választásra jogosultak listáját. Ezekből a nyilvántartásokból bárki törölheti magát.

Én még mindig azt mondom, hogy a népszámláson mindenki azt ír be, amit akar, vagy nem válaszol.

Ha valakit nagyon zavar, hogy szerepel az egyházi nyilvántartásban, és a pap elutasító, akkor írjon a püspöki hivatalnak, ha ott is elutasítják, és még mindig zavarja, akkor írjon az alapvető jogok biztosának (ombudsman). Az elérhetőséget és a fontosabb tudnivalókat itt lehet megtalálni:

[link]

Ha az ombudsman is elutasítaná a kérdést, akkor ajánlom még az Amnesty International-t. Ez a szervezet ennél már elképesztőbb felvetéseket is felkarolt, biztos ez esetben sem tesz kivételt.

Kedves Mojjo,

Ne vegye senki sértésnek, de én azt gondolom, hogy ha valaki tudja, hogy valami nincs rá hatással, még is rosszul érinti lelkileg és ezt nem tudja feldolgozni, akkor azt érdemes szakemberrel megbeszélni. Ezt tényleg nem rosszindulatból mondom, de ha így áll a dolog, az valami lelki traumát jelent, amiben nem árt a segítség.

A keresztség nem valami varázslat, hókuszpókusz, önmagában nem hoz még csak áldást sem. A keresztség a testi megtisztulás jelképe, ami előre vetíti a lelki megtisztulás lehetőségét. (János vízzel, Jézus a Szentlélek által keresztel)

A keresztség spirituális szempontból nem másabb, mint amikor Indiában megmártóznak a Gangesz vízében. A gyerekkeresztség sem kivétel, felekezeti szempontból itt is talán fontosabb, hogy a szülők, illetve keresztszülők fogadalmat tesznek, hogy a gyermeket hitben nevelik fel, és az adott felekezetbe járnak a gyermekeikkel. Az más kérdés, hogy a legtöbb felekezet elfogadja ezt a gyermek keresztséget, és nem írja elő, hogy felnőtt fejjel saját akaratból újra kelljen keresztelkedni.

De ismétlem: a gyermek keresztelés alapvetően a szülők és a keresztszülők számára fogadalom, és kötelezettség. Én azt gondolom, hogy nincs olyan felekezet, ami önmagában pusztán a gyermek keresztségtől bárkit kereszténynek tekintene. Aki nem járt hittanra, templomba, fiatal felnőttként nem tesznek tanubizonyságot a hitükről a felekezetükben (de legalább is Isten előtt), azok nem követői Jézusnak és nem keresztények. Akiket zavar a gyermek keresztségük, azok tegyenek nyugodtan maguk is így: ne tekintsék magukat kereszténynek. Ilyen egyszerű.

Attól hogy az ember nagyobb problémát csinál valamiből, mint ami, az nem biztos, hogy elég alap arra, hogy a felnagyított problémáját el kezdje másokra fogni. Már az egyéb megjegyzésekről nem beszélve.

Szerintem ezt nem így kell elképzelni, és nem kell ebbe mentális problémákat látni. Olyasmi ez, mintha egy, a stílusérzékére büszke és az öltözködést fontosnak tartó valakinek beszólnának, hogy "vazzeg, nézz már magadon szét, hát hogy vagy felöltözve, hurrikán söpört felétek, vagy mi?" Vagy ilyesmit. Természetesen egy ilyen beszólás de facto nem változtat semmin semmit - nem lesz ettől kevesebb, rosszabb az érzéke a témához, nem néz ki rosszabbul, mint a beszólás előtt, semmi változás nem történik semmiben. Mégis bántja, rosszul esik neki, rágódik rajta. Ha viszont az illető, aki bezsólt neki, azt mondja, hogy bocs, igazából nem is igaz, amit mondtam, csak ezért, meg ezért tettem, akkor lehet megnyugszik. És azt hiszem, itt sem kiáltanánk szakember után - egyszerű emberi dolog.

Ugyanezt látom a keresztelkedésnél is: önképidegen jelkép, ami van, akit zavar, van aki meg magasról letojja. Akit zavar, az megnyugodhat, ha visszavonják. Aztán megy minden tovább.

Persze mindez nézőpont kérdése. Én alapvetően azt mondom, hogy a "keresztség" nem látszik. Az viszonylag pár perc alatt egyértelművé válik, ha valaki látványosan nem gyakorló keresztény, meg az is általában hamar kiderül, vagy sejthető, ha valaki aktív és gyakorló keresztény. DE a keresztség nem látható. Ha nem akarsz, és nem beszélsz róla, senki nem mondja meg rólad, hogy mit gondolsz, miben hiszel, azt meg pláne nem, hogy a szüleid valamikor milyen hitben akartak nevelni. Azt sem mondja meg senki rólad, hogy életed során megkereszteltek, aztán buddhista lettél, majd áttértél az iszlámra, ha nem beszélsz róla, és a jelenlegi hited is csak akkor lesz nyilvánvaló, ha nyíltan eszerint cselekszel, vagy megnyilvánul a beszédedben, vagy a ruházatodban.

Persze az ember beszél sokmindenről a barátaival, de egy tágabb közegben azt hogy mit hisz az ember, a saját szószerinti vagy átvitt értelemben vett felekezetén kivül nem tudja senki, ha "nem posztoljuk a facebook-ra".

Persze ha kiállunk ország világ elé, és elkezdjük megszaggatni a ruhánkat, akkor mindenki tudja, hogy van valami problémánk. De mi értelme?

Ha a hitről van szó, akkor nyugodtan mondja mindenki, hogy én most

Xenuban/a pszichedelizmus szent szivárványgyémántjában/a pohár félig tele filózofiájában stb. -nem kivánt törlendő- hiszek, és kész.

Ha valakit zavar, hogy megkereszteltek, én arra nem tudok mást mondani, minthogy van benne lelkileg valami olyan "hatás", amivel nem tud mit kezdeni. De ezen nincs semmi nyilvántartás, vagy hókuszpókusz, ami segítene. Azok akik megmártóznak rituálisan a Gangeszben, és másnapra esetleg elkapja őket a vízminőségtől a vándorfosás, hiába gondolják úgy, hogy megbántam, hogy belementem a vízbe, attól nincs "nagy napon száradási" rituálé, hogy megtisztítsák magukat a Gangesz vizétől.

A hasmenésre gyógyszert kell szedni, spirituálisan meg nem történt semmi baj velük, elvégre is nem embert áldoztak egy fekete misén, csak alámerültek a vízben.