Akik keresztény Isten hívők, és a folyamatosan fejlődő technika miatt tudnak most ezen az oldalon is jelen lenni, nem érzik azt, hogy kicsit nevetségesek?

Az, hogy az 'állítólagos' Isten hívő papok miket tettek, arról nem Isten tehet. Ebből látszik az is, hogy ők nem Istent imádták, mert Isten nem várt el tőlük ilyeneket...

Egyébként istentelenek találták fel az internetet? :o :D

Pár gondolat:

- A tudománynak vannak részei,amelyek vallástól függetlenül is művelhetők,de vannak,amelyek nem,mert nem egyeztethető össze a két felfogás.

- A tudományos módszerekben fontos a bizonyítás és a jövőre nézve kiszámítható eredmény.

- A tudományos fejlődés nem jelent erkölcsi fejlődést, viszont több lehetőséget ad MINDENRE..

- Az erkölcsi fejlődés szükségességének létjogosultsága vallás nélkül is igazolható.

- Aki lemond a kétkedésről, lemond a fejlődésről.

@18: "Az ember a Földön él, neki lett teremtve, a Föld nem hogy a világmindenség közepe, de maga a világ is, tehát a kereszténység teljes mértékben geocentrikus. "

Ahogy a (tudományos) pszichológia, a szociológia, az orvostudomány, politológia, &c. is szükségszerűen emberközpontú. Tehát ezeket mind el kell vetni eme téveszme miatt?

"A heliocentrikus világkép már egy fokkal fejlettebb, közelebb van az igazsághoz. Eszerint a Nap a világmindenség közepe. Ez sem igaz, de kicsit jobb, mert a Nap mégis csak központibb égitest, mint a Föld."

Nincs "központi" vagy "központibb" kitüntetett hely az univerzumban. Vagy másképp fogalmazva bármely pontja lehet a középpont. A geocentrikus, heliocentrikus vagy akár jovicentrikus modell teljesen egyenértékű. Kopoernikusz heliocentrikus elmélete mellett a tudományban majd két évszázadig a ptolemaioszi rendszert használták, mivel az pontosabb volt, mint a "fejlettebb". A megfigyelő csillagászatban a mai napig a Földhöz (pontosabban a földön belül az adott észlelőhelyhez) számolják az észlelendő égitestek koordinátáit. Tehát szerinted a megfigyelő csillagászat is elavult, tudománytalan nézet...

@15: "Galileot anno kifejezetten vallási alapon támadták." Nem. Nem "támadták" Galileit, ő volt az, aki direkt mártírt akart csináltatni magából.

""A Nap világmindenség közepén való elhelyezkedése ... formálisan eretnekség, mert nyíltan szembenáll a Szentírással" - áll a 7 inkvizítor által aláírt ítéletben." -mint ahogy sok más is. Egy, szövegkörnyezetéből kiragadott mondat önmagában semmit nem jelent. Galileit sima köztörvényesként fogták perbe és csak a pápa (személyes barátja) közbenjárása miatt úszta meg házi őrizettel. ("köztörvényest" írtam, abban az idóben ez nem teljesen ugyanazt jelentette, mint ma, mivel a törvények kissé mások voltak. Ma inkább politikainak neveznék, de vallásinak semmiképp.)

"Abortuszkérdés: vallás: gyilkosság, legyen tilos. Tudomány: mindig épp eléggé rossz mindenkinek, aki erre kényszerül, kár megbélyegzésekkel még egyet rúgni beléjük. A tiltás értelmetlen, mert életveszélyes házilagos megoldásokhoz vezet. Dolgozzunk inkább a háttérokokon. " - Nos, ebbe pont nem kellene belekeverni a tudományt. (max. a jogtudományt) Ha elveszed egy ember életét, azt minek nevezed? És mi alapján tartod értelmetlennek a gyilkosság tiltását? És ez a tiltás kire vonatkozik? Kinek van joga eldönteni, hogy mekyik gyilkosság tiltott és melyik nem? A kereszténység egyértelműen fogalmaz: senkinek nincs joga elvenni mésok életét. Amennyiben megteszi, abban az esetben az élethez való jog őt sem illeti meg többé. A saját jogaid addig vannak tiszteletben tartva, amíg te tiszteletben tartod másokét. Ha a mésik ember élethez való jogát nem, akkor a sajátodat sem. egyszerű, logikus, igazságos.

Az általad tudományosnak nevezett relativizmus ennek pontosan az ellenkezője: egy, a társadalomra kiemelten veszélyes bűnözőnek alapvető emberi jogai vannak, viszont a többieknek nem, Ha valaki úgy gondolja, hogy másoknak nincs joguk az élethez, az a saját élethez való jogára hivatkozva nyugodtan meggyilkolhat bárkit -az áldozatok élethez való joga itt nem számít. A halálbüntetést is a bűnözők élethez való jogára hivatkozva szüntették meg, ugyanakkor semmi kivetnivaló nincs abban, ha halálra ítélünk olyanokat, akik semmit nem követtek el; sőt még esélyt sem adunk nekik eme joguk gyakorlására. Tényleg, minek is tiltani a gyilkosságot? Van, akinek joga van az élethez, van, akinek nincs. És az ember fenntartja magának a jogot, hogy ezt eldöntse...

"... egyre többet tudunk az agy állapota és a tudatállapot közötti összefüggésrõl. " -de a tudatot, személyiséget (gör: pszükhé, magyarul lélek) még nem sikerült megtalálni az agyban. Addig pedig miről beszélünk? "...és még a korábban elveszített agyi funkcióid is helyreállnak, tarthatatlan és abszurd." -senki nem állított ilyesmit. A halál utáni élet nem azt jelenti, hogy az elpusztult, felbomlott test tovább funkcionálna. Avagy mai szóhasználattal a egy tönkrement hardver nem fog működni -de ez nem jelenti azt, hogy a szoftver is megsemmisül...

@21: ld. az előzőnek írottakat. Ezenkívül: ha az abortusz teljesen rendben van, akkor ugyanilyen alapon legalizálni lehetne a csecsemőgyilkosságokat is. Gyakorlatilag semmi különbség nincs a kettő között, sőt ez utóbbi jóval biztonságosabb és orvosi szempontből is jóval egyszerűbb, hiszen ugyanazt a műtétet az anya szervezetén kívül elvégezve a műtéti kockázat a nullára csökken.

" Aki ezt a döntést meghozta, véghez is viszi, kerül amibe kerül" -ez azonban nem jelenti azt, hogy támogatni kellene, hogy az illető a saját kényelme érdekében büntetlenül megölhessen másokat. Az élet védelmében legalizálni a gyilkosságot önmagában értelmetlen.

"A vallásos erkölcs erre képtelen, egyszerüen azért, mert gyakorlatilag semmit nem képes figyelembe venni Isten állítólagos akaratán kívül." - ha az "Isten állítólagos akarata" kifejezés helyett "egy szilárd, mindenkire kivétel nélkül vonatkozó jog- és kötelességrendszer" kifejezést írsz (ami ugyanazt jelenti), akkor könnyebb összehasonlítani a mai "mindenkire azonos jogok és kötelezettségek vonatkoznak, de egyesek nem élhetnek a jogaikkal, mások felülírhatják ezeket és ugyanez vonatkozik a kötelességre is: van, akire több hárul és akad, akire gyakorlatilag semmi" állapottal. El lehet dönteni, hogy a társadalom -és benne az egyes enmber- számára melyik a jobb: a szilárd, biztos erkölcsi alapelvek vagy pedig egy képlékeny, állandóan változó és nem kötelezó érvényű, áttekinthetetlen rendszer.

A pár gondolathoz:

- a természettudomány szükségszerűen agnosztikus. A leghívőbb tudós sem magyarázhatja a jelenségeket Istenre hivatkozva; az nem tudomány. Newton törvényeiben sem szerepel semmiféle "Isten-faktor"...ugyanakkor ateista sem lehet, mert egyik ága sem Istent vizsgálja, hanem a természet egy szeletét. ami meg kívül esik az érvényességi területén, arra vonatkozó megállapítás szintén nem nevezhető tudománynak.

- a második pontod zárja ki, hogy Isten (beleértve a létét vagy nemlétét is) tudományos kutatások alanya lehessen. Egyetlen kritériumnak sem felel meg.

- harmadik pontod: az eddigi válaszadók egy része pont ezt akarja cáfolni.

- Igaz. Azonban az abszolút erkölcsi elvek helyetti relativizálás nem minden esetben jelent fejlődést.

- ez a tudományos kutatás alapelve. És sokan ezt felejtik el a saját elméletük védelmében...

#Alex Fly

Megértem, hogy kényelmetlen neked ezeket a kérdéseket boncolgatni.

Galileo: a tétel szereplése az ítéletben egyértelmüen azt bizonyítja, hogy az egyház sajátjának érezte a kérdést. Ha nem érdekelte volna õket, nem veszik bele. Akkor is, ha ez utólag rohadtul ciki és emiatt szeretnéd soha meg nem történtként feltüntetni.

Erkölcs: lerí minden sorodból, hogy se az emberi szenvedés természetérõl, se a konkrét témáról nem tudsz semmit. Egy csöppnyi gondolkodást nem öltél a témába, vakon követed az egyházad álláspontját. Szerintem kár errõl vitatkoznunk, érzelmi alapon úgyse leszel hajlandó továbbgondolni semmit.

Tudat: Az igaz, hogy a tudomány még nem tudja az agy összes elektromos impulzusát külön vizsgálni és valami konkréthoz kötni. Azonban így is rengeteget tudunk. A személyiség pont megvan. Az egész agykutatás kb. 150 éve azzal a megfigyeléssel kezdõdött, hogy a súlyos fejsérülések túlélõinek gyakran teljesen megváltozik a személyisége. És logikusan jött a következtetés, hogy a változás oka az adott agyterület megváltozása. A helyreállás alatt azt értettem, hogy senki nem bénultan kerül a mennyországba, tehát ha nem is közvetlenül, de a kereszténység ezt is állítja. Amúgy meg az agy nem úgy müködik, mint egy számítógép, a szoftver nem feltöltve van a hardverre. Maga a hardver olyan bonyolult, hogy a müködése létrehozza a szoftvert. Az összes kutatási eredmény ezt mutatja.

Kiegészítés @ Alex Fly:

Ha az erkölcs tényleg bebetonozott és megváltoztathatatlan lenne, akkor a mai napig nem nõttük volna ki a rabszolgaságot. Pedig az a létezõ legegyszerübb erkölcsi kérdés. És ne essék félreértés, a rabszolgaság intézménye azért is maradhatott fenn olyan sokáig, mert a Biblia alapján nagyon könnyü megerõsítést és nagyon nehéz rá tiltást találni.

Szia!

Egészen biztos, hogy a különféle tudományterületek érdemei vitathatatlanok és valóban vannak olyan találmányok, amelyek felfelé mutatnak. Mindezen túl érdemes figyelmet fordítani az atom és hidrogénbombára, golyószóróra, lángszóróra, vegyi és biológiai fegyverekre,..stb, amelyek megkönnyítik az emberirtást!

Ha nem alkalmazol kettős mércét a szemlélődésben, elkerülheted a hülye kérdéseket.

Kedves Kérdező! Esetleg annak is nézz utána, hogy az ateizmus nevében (pl. kommunista diktatúrák) hány keresztyén embert üldöztek és öltek meg, illetve kínoznak, ölnek meg ma is (pl. Észak-Korea).

Ha tényleg érdekel a téma, akkor olvasd el a Bibliát, hogy lásd, mennyi alapja volt azoknak a dolgoknak, amiket írsz. A valóság az az, hogy a hataloméhség/hatalomféltés sok mindenre ráveszi az embert. Nem véletlenül lépett fel Jézus maga is az akkori egyházi vezetők ellen, mert a lehető legtávolabb voltak Istentől, holott éppen nekik kellett volna Istent a többi emberrel megismertetni. És nem véletlenül adták ezek az egyházi vezetők halálra Jézust.

Csak érdekességképpen egy mai történet arról, hogy mi történik azzal, aki szembehelyezkedik az evolúció nevű vallással:

[link]