Isten miért engedte meg, hogy a bibliai könyvekbe elírások, betoldások kerüljenek az évszázadok során?

Durvábban úgy is feltehettem volna a kérdést, hogy miért engedte meg, hogy hamisítások kerüljenek bele.

És akkor kicsit részletesebben:

A keresztények általában a Holt-tengeri tekercsekkel jönnek, hogy lám, a Biblia milyen pontos, és megbízható. Valóban, az Izaiási szöveg páratlan állapotban maradt fent, csak azzal nem számolnak, hogy már az is csak egy másolat, és nem tudjuk, hogy mennyiben tartalmazzák a próféta szavait. A modern bibliatudomány állása szerint ugyanis ezek a prófétai könyvek hosszú évszázadokon át tartó szerkesztői eredménye. De most ebbe ne menjünk bele...

A kritikus pont az Újszövetség.

Ha valaki csak a neten olvas Bibliát, vagy a Károli fordítást, annak fel sem tűnik, hogy a szöveg nem teljesen makulátlan. A tudományos Szentírás-kiadások lábjegyzetei azonban szinte hemzsegnek azoktól a megjegyzésektől, hogy "ezt a szöveget néhány kézirat nem tartalmazza", vagy "késői kéziratok hozzáteszik". Tehát a fennmaradt másolatok nem egyeznek, különbségek vannak köztük. Néha csak kis betoldásokat találunk, például az (Mt 5,22)-ben az "ok nélkül" kifejezés hiányzik a késői kéziratokból. Más esetben azonban hosszabb sorokat toldottak be a szent szövegbe. Ilyen például a (Jn 7,53-8,11), aminek az ókorban se híre, sem hamva nincs, csak a késői kéziratok tartalmazzák, de például a Sínai kódex nem.

Kérdésem a következő: Isten miért nem ügyelt arra, hogy a Biblia szövege tisztán maradjon fent? Miért jó az, hogy van több mint 5000 másolatunk, amik sokszor, sokféleképpen eltérnek egymástól, és fel van adva a munka a szövegkritikusoknak, hogy ezeket a kéziratokat kombinálva valahogy sikerüljön helyre állítani az eredeti szöveget...