Isten miért engedte meg, hogy a bibliai könyvekbe elírások, betoldások kerüljenek az évszázadok során?
Durvábban úgy is feltehettem volna a kérdést, hogy miért engedte meg, hogy hamisítások kerüljenek bele.
És akkor kicsit részletesebben:
A keresztények általában a Holt-tengeri tekercsekkel jönnek, hogy lám, a Biblia milyen pontos, és megbízható. Valóban, az Izaiási szöveg páratlan állapotban maradt fent, csak azzal nem számolnak, hogy már az is csak egy másolat, és nem tudjuk, hogy mennyiben tartalmazzák a próféta szavait. A modern bibliatudomány állása szerint ugyanis ezek a prófétai könyvek hosszú évszázadokon át tartó szerkesztői eredménye. De most ebbe ne menjünk bele...
A kritikus pont az Újszövetség.
Ha valaki csak a neten olvas Bibliát, vagy a Károli fordítást, annak fel sem tűnik, hogy a szöveg nem teljesen makulátlan. A tudományos Szentírás-kiadások lábjegyzetei azonban szinte hemzsegnek azoktól a megjegyzésektől, hogy "ezt a szöveget néhány kézirat nem tartalmazza", vagy "késői kéziratok hozzáteszik". Tehát a fennmaradt másolatok nem egyeznek, különbségek vannak köztük. Néha csak kis betoldásokat találunk, például az (Mt 5,22)-ben az "ok nélkül" kifejezés hiányzik a késői kéziratokból. Más esetben azonban hosszabb sorokat toldottak be a szent szövegbe. Ilyen például a (Jn 7,53-8,11), aminek az ókorban se híre, sem hamva nincs, csak a késői kéziratok tartalmazzák, de például a Sínai kódex nem.
Kérdésem a következő: Isten miért nem ügyelt arra, hogy a Biblia szövege tisztán maradjon fent? Miért jó az, hogy van több mint 5000 másolatunk, amik sokszor, sokféleképpen eltérnek egymástól, és fel van adva a munka a szövegkritikusoknak, hogy ezeket a kéziratokat kombinálva valahogy sikerüljön helyre állítani az eredeti szöveget...
válasza:Hát pedig elég bugyuták az ilyen kérdések, hogy Isten miért enged ezt vagy azt. Miért enged ilyen-olyan bűnöket elkövetni? Ezer és egy változatban feltettétek már a kérdést. És ezer és egy esetben meg is válaszolták. A szabad akarat miatt. Az élőlényeknek szabad akaratuk van. Ez az élő-ség lényege. Érdekes módon minden fűszál képes arra, hogy felfogja a világot annyira amennyire neki szükséges ahhoz, hogy a lehető legnagyobb harmóniában éljen a környezettel. Az ember talán az egyetlen állat, amelyik megkérdőjelezi a természetet -vagy istent, mert ez lényegében mindegy- ahelyett, hogy alkalmazkodna részként az egészhez. Talán majd az ember is felnő egyszer arra a szintre amit minden egészséges élőlény tud. És rájön, hogy igaz módon lehet -és érdemes- élni, nem pedig a rák betegség filozófiájával, mert az öngyilkos dolog. Isten élőlénynek engedélyezte a hazugságot is, mert ez a szabadság záloga. Azt viszont soha sem mondta, hogy a hazudozás az nem bűn. Sőt. Aki pedig bűnözik, az bűnhődni fog.
A Bibliára sem vonatkoznak más szabályok. Eleve összelopkodták a zsidók innen-onnan más kultúráktól, Aztán a saját képükre szabták -pl. kiválasztottság, de az egész primitív és szennyes mentalitásukat is tisztán tükrözi. Aztán meg egy kis csavarral -kereszténység- rányomták a világra. Azóta ez a 3000 éves szutyok mérgezi a világot. Ráadásul közben lényegében többször is meghamisították -kanonizációk, zsinatok. Állítólag több száz, esetleg több ezer helyen manipulálták az évezredek alatt. Kijelenteni felelősen csak egyet lehet. Azt, hogy az újszövetség manipulált, az ó- pedig eleve vér, szenny szutyok.
Persze ettől függetlenül a kérdés attól még nem lesz jogos. Hiszen a bibliában a szabad akarat lehetőséget ad az embernek mindenféle hazug dolgok leírására. Az emberek pedig szeretnek hazudozni, akkor is ha ez káros mindenkinek. Ha nem lenne meg ez a szabadság fokunk, akkor robotok lennénk, és nem önálló lények. Márpedig az ember nem robot, legfeljebb egyes materialisták gondolják így. Az embernek szabadsága van, és hozzá tartozó felelőssége maga és a világ felé.
válasza:Szia!
Egyszerű a válasz - de ezt már ti is leírtátok - hogy ezek a betoldások semmit nem változtatnak a lényegen.
Isten ügyelt arra, hogy a Biblia tisztán maradjon fent! Ugyanis mindazok az iratok, amelyek jelentősen befolyásolhatták volna a tartalmát - nem kerültek bele!
Bizonyára hallottál már az un. pszeudoepigráf iratokról. Azok az írások tartoznak ide, amelyeket a kanonizáció során mindenki egyöntetűen elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A "pseudoepigrafo" kifejezés jelentése: álírások, hamisítványok.)
Az Ószövetség pszeudoepigráf iratai jellemzően az ie. 200 és isz. 200 között keletkeztek, bibliai szerzők művének tüntetik fel magukat. Sok közülük álmokat, látomásokat tartalmaz Ezékiel, Dániel és Zakariás stílusában. Jellemző rájuk a messiási királyság dicsőségének érzékletes leírása, úgyszintén élénk fantáziával írnak a teremtésről, az angyalokról stb. A katolikus egyházban apokrifoknak nevezik ezt a csoportot, protestáns körökben pedig tágabb értelemben vett apokrifusoknak vagy apokaliptikus irodalomnak. A legismertebbek: Jubileumok könyve, Aristeias levele, Ádám és Éva könyve, Ésaiás mártíromsága,
Makkabeusok könyvei, Énokh könyve, A tizenkét pátriárka testamentuma, Mózes mennybemenetele, A szibillai jóslat
Énokh titkainak könyve, Báruk szír és görög apokalipszisei, Salamon zsoltárai, stb...
Az Újszövetség pszeudoepigráf iratai ennél még sokkal többen vannak: a IX. században Phótiosznak 280-ról volt tudomása. Néhány közülük: Tamás evangéliuma
Péter evangéliuma, Mária eltűnése, Nikodémus, Barnabás, Fülöp stb. evangéliuma. Úgyszintén létezik Péter, János, András, Tamás, Pál, Máté, Taddeus stb. cselekedetei, Jézus levele (Mezopotámia királyához), Pál levelei Senecához (a filozófushoz), továbbá Péter, Pál, Tamás és István apokalipszisei...stb.
Ezek valódi veszélyt jelentettek volna, a gnoszticizmus, a dokatizmus, vagy a Mária-kultusz, de az aszketizmus is bekerülhetett volna a Biblia tanítások közé, de ez mégsem történt meg. Miért?
Mert Isten ügyelt arra, hogy a Biblia szövege tisztán maradjon fent! :-)
Üdv. Péter
@06:52-es válaszolónak:
Nem, nem tartom helyesnek, mint ahogy egész JT "fordítást" nem tartom helyesnek, mivel meggyőződésem szerint az ferdítés. Erről tehát ennyit.
De ha már szóba került a (Jn 7,53-8,11) szakasz:
A szövegkritika szempontjából véleményem szerint egy szakasz akkor pályázhat abba, hogy a kritikai kiadásba kerüljön, ha létezik, tehát van róla variáns. A (Jn 7,53-8,11) egy ilyen szakasz, viszont mivel nem tartalmazza minden kézirat, ezért vitatott [ezért említettem meg]. Ettől függetlenül ez nem perdöntő érv, hiszen a szövegkritika nem csak a régiséget veszi figyelembe. A (Jel 13,18)-ról a legrégebbi szövegtanúban nem a híres-neves 666, hanem 616 van, ettől függetlenül későbbi szövegtanúk alapján gondolkodnak a fenevad számáról. Visszatérve a (Jn 7,53-8,11)-re szerintem két lehetőség képzelhető el:
- Tartalmazta az eredeti János evangélium, csak mivel töredékesen terjedhetett, a későbbi másolatokból kimaradt, viszont maradt még egy letisztult szövegváltozat, amit ismert a középkori másoló. Ez azonban csak egy elmélet, nem bizonyított.
- A szakasz eredetileg nem volt a János evangélium része, hanem egy szóbeli hagyomány lehetett, hiszen nincs minden lejegyezve Jézusról a Bibliába. A másoló valószínűleg úgy akarta megőrizni ezt a hagyományt, hogy beillesztette az evangéliumokba (korábban még Lukácsnál is szerepelt).
Véleményem szerint a 2. lehetőség lehet a helyes, és ha figyelembe vesszük azt, hogy a Biblia is eredetileg szóbeli hagyományok gyűjteménye, amik később lejegyzésre kerültek, akkor nincs semmi megbotránkoztató benne, hogy egy hagyományt kicsit később illesztettek be. A fő szempont az, hogy a történet nem mondd ellent annak, amit Jézusról máshol olvasunk az evangéliumokban, így szerintem hiteles, és helye van a kritikai kiadásokban, jelezve, hogy nem tartalmazza minden kézirat. :-)
@Cerinek:
Több témát is felvetettél, ami eltér a topik eredeti témájától. Mindenesetre röviden néhány megjegyzés:
- Aki azt mondja, hogy ezek a kérdések bugyuták, az nem jól gondolkodik. Az istenkérdés az ókortól foglalkoztatja az embereket, és a világtörténelem során az átlag emberektől fogva azokig, akiknek tekintélyük van [költők, tudósok, filozófusok] foglaltak állást Istenről vagy ellene, vagy mellette. Akit nem érdekel a kérdés, az foglalkozzon mással, de ettől függetlenül ez egy örökzöld téma, és mindig az is lesz.
- Nem hiszek abban, hogy létezik szabad akarat. Szerintem szabad döntés van, ami majdnem ugyanaz, mint előbbi, de kicsit másabb. De tulajdonképpen már az is vita tárgyát képezhetné, hogy mennyire vagyunk szabadok, ha a döntéseinknek következményei vannak.
- Nem értek veled egyet abban, hogy az ember állat, sem pedig abban, amilyen színben beállítod a Bibliát.
- A zsidók nem lopkodtak, mivel egyrészt abban az időben nem volt szerzői jog, másrészt teljesen természetes, hogy az ókori Kelet képeit használták, hiszen más népek is azt tették.
Ezeket a témákat alaposan át lehet beszélni, de nem itt, mert ez már eltér a topiktól.
@Péternek:
A korábbi kommentemben már írtam, hogy egyetértek azzal, hogy a lényegi mondanivaló nem változott, de - ettől függetlenül - a szövegek több variánsokban maradtak fent, amikből a bibliatudósoknak kell összeállítani az eredeti szöveget, és a kérdés erre vonatkozik, hogy ennek miért kellett megtörténnie, Isten miért engedte meg.
Felvetettél azonban egy nagyon érdekes témát, amely bár közvetlenül nem kapcsolódik a kérdésemhez, mégis érinti valamennyire:
Tudod, én úgy gondolom, hogy a pszeudoepigráf iratokat nem lehet annyival elintézni, mint ahogyan azt egyesek teszik. Már maga ez egy "pszeudoepigráf" nem biztos, hogy csak a kánonból kimaradt könyvekre vonatkozik. A szentírás tudósai szerint Dániel könyvét sem Dániel próféta írta, és a 2Pétert sem Szent Péter, sőt ha jól tudom, a Szent Pál neve alatt fennmaradt pásztori levelek sem közvetlenül tőle származnak. Ha ezzel komolyan számolunk, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy pusztán azért, mert egy könyvet más nevében írtak, még nem biztos, hogy ki kell vetni a kánonból.
Különben a korai kereszténységben a Biblia úgy vélem nem ugyanaz volt, mint most. A keresztények kétségkívül használták Énok könyvét. Aztán az egyik egyházatyánál láttam idézni, ha jól emlékszem Báruk könyvét, ezzel szemben azonban a 2Pétert és a Jelenéseket már az ókorban is kétségbe vonták. (Érdekes, nem?) Aztán ott van Római Szent Kelemen levele, ami kanonikus tekintéllyel bírt, a deuterokanonikus könyvek pedig az LXX részei voltak, és a 4. századi kánonban is helyet kaptak.
Tehát szerintem ez az egész nem olyan egyszerű, ahogy a protestánsok beállítják.
válasza:Nos erre marha egyszerű a válasz, mivel Isten nem könyvet írat, és nem könyvön keresztül szól az emberhez. Halott az az Isten, amelyiknek a szava könyvbe van zárva.
Ellenben marhajó emberi kreálmány, mellyel el lehet terelni az embereket Istentől. A bibliában természetesen vannak igazságok, 9 igazság van benne és 1 hazugság. Jól ismert a tétel, nem kell több hazugság az igazságok közzé, hogy tömegeket lehessen félrevezetni.
---
Anonymus
válasza:Sziasztok!
Örülök azzal, hogy abban egyetértünk, hogy a szöveg lényegi mondanivalója nem változott, mert igazából ez a lényeg.
Dániel könyvét örülök, hogy felhoztad, mert ebben viszonylag szakértő vagyok (ebből írtam a teológiai záródolgozatomat). Dániel könyvét Dániel írta, erre legfontosabb bizonyíték a könyv 5. fejezete, melyben olyan tényekről számol be, amelyeket egy későbbi író nem tudhatott (részletek: [link] ). A páli és péteri levelek eredete nem bizonyítható sem pro, sem kontra, de nincs okunk feltételezni, hogy az íróik hazudtak volna a kilétüket tekintve.
Énokh könyvét szintén vitatom. Lehet, hogy létezett egy Énokh könyve, de, hogy az nem azonos azzal, amit most ismerünk az szinte bizonyos.
A kétségbe vont könyvek listája ennél sokkal bővebb: A Zsidókhoz írt levelet csak a IV. században fogadták el véglegesen a nyugati egyházban, mivel anonim irat, az apostoli szerzőséget pedig a kanonicitás egyik legfontosabb ismérvének tekintették. A keleti egyházban viszont Pál levelének tekintették kezdettől fogva, és könnyen elfogadták.
Jakab levelét Pál megigazulástanával való látszólagos ellentéte miatt kérdőjelezték meg egyesek, tehát a tartalmi hitelesség oldaláról vált kétségessé. Origenész, Euszebiosz, Hieronymus, Augustinus és mások rámutattak azonban kiegészítő jellegére Pál leveleinek tanításaihoz képest, és támogatták kanonikusságának elismerését.
Péter II. levelének péteri szerzőségét is vitatták azon az alapon, hogy stílusában eltér Péter I. levelétől. A különbözőségek mellett azonban - amit a téma mássága indokol - nagyon sok belső hasonlóság is van a két levél között nyelvileg és tartalmilag egyaránt. Ez esetben is az előző pontban felsorolt tekintélyes ókori egyházi tanítók támogatták a levél kanonizálását
János apostol II. és III. levele személyes jellegük miatt nem terjedtek el széles körben a korai időkben. Egyrészt ezért késett kanonizálásuk. Másrészt a szerző nem apostolnak, hanem presbiternek, vénnek nevezi magát. Az alábbi érvek támogatták viszont kanonizálásukat: a stílus és a gondolatok hasonlósága az apostol első levelével, valamint Péter apostol hasonló szóhasználata, aki szintén presbiternek nevezi magát (I. Pt. 5:1).
Júdás levele a hitelesség szempontjából vált megkérdőjelezetté, ugyanis az Énokh könyve c. pszeudoepigráf iratból idéz (14-15. vers). Nyilvánvaló lett azonban, hogy csak a maga céljainak megfelelő részletet ragadja ki, olyan jelleggel, ahogy Pál is idéz pogány, görög szerzőktől (Ap. csel. 17:28; I. Kor. 15:32; Tit. 1:12). Egyáltalán nem hitelesíti a művet mint egészet, nem a szent írások idézésénél használt formulával idézi. Egyesek bizonytalannak tartják Énokh könyve ie. I. századra datálását is, és azt vallják, hogy a könyv későbbi, és Énokh könyve idéz Júdás leveléből, és nem fordítva.
Jelenések könyve a korai egyházatyák írásainak tanúsága szerint a homologoumena, vagyis a mindenki által egyetemesen elfogadott könyvekhez tartozott a III. század közepéig. Akkor Dionysius alexandriai püspök megkérdőjelezte hitelességét, mert a montanisták eretnek irányzata ennek a könyvnek téves interpretációjára alapozta millenista nézeteit. Nyilvánvalóvá lett azonban, hogy egy ilyen visszaélés miatt nem rekeszthető ki a kánonból Jelenések könyve, amely egyébként a kanonikusság minden kívánalmának megfelel.
A deuterokanonikus könyvek kanonikusságának támogatására felhozott első érv valóban az, hogy a Septuaginta ma ismert legkorábbi, kb. az isz. IV. századból való kézirataiban benne vannak. A palesztinai héber kánonhoz képest 14-15 könyvvel több található ezekben a kéziratokban, ezenkívül nem külön csoportban vannak, hanem be vannak építve a kanonikus könyvek közé. Egyesek azt feltételezték, hogy két kánon létezett: egy palesztinai, valamint egy szélesebb körű, az alexandriai (ami a IV. századi Septuaginta-kéziratokban is tükröződik).
Az ősegyházban néhányan, mint például Augustinus elfogadtak egyeseket az apokrifok közül, míg a többség, köztük például Hieronymus - a Vulgata fordítója - hevesen tiltakoztak a héber kánonhoz kapcsolásuk ellen. Hieronymus "apokripha" és "fabulae" (= mesék) névvel illette az apokrif iratokat. A Vulgatába, az Ószövetség latin fordításába csak Jeromos halála után, szinte szó szerint csak a holttestén át lehetett belevenni őket.
Én azt gondolom, hogy bizonyára vannak olyan protestánsok, akik egyszerűnek állítják be ezeket a dolgokat, én nem tartom annak, szívesen kutatom, és szívesen megvitatom veled...
Üdv. Péter
Tisztelt Péter!
Köszönöm, hogy írtál. Bár a topik témája eredetileg a szövegkritika, de nem bánom, ha elmegyünk egy kicsit a kanonizáció irányába.
Idő híján sajnos most nem tudok reagálni, de még a mai napon pótolni fogom.
válasza:"I-ten miért engedte meg ...?" ; "hamisítások" ; "Holt-tengeri tekercsek" ; "kritikus pont az Újszövetség. "
Az "Újszövetséghez" nem tudok, nem is akarok hozzászólni, ami a Tanchot illeti:
1) Mindenképp meg kell különböztetni az eretdeti héber szöveget a fordításoktól. Utóbbiak esetében természetesen semmi garancia, max reménység a jóhiszmûségben és rátermettségeben. Mindenesetre a fordítók nem próféták.
2) Valóban, a "Nagy Jesája"
3) Amennyire tudom, a jemeni zsidók kb a banilóni hódításkor menekültek oda, azóta vannak ott és másolgatják a Biliájukat. Akii hallotta már a maiakat, hogy ha mondják a Bibliát ( nem olvassák, fejbõl mondjá ) és ahil az egyik abba hagyja, a másik tudja folytatni és hibátlanul ( ha van a kezdeben példány, tudod ellenõrizni ), tehát aki hallott iylet, nem igazán kételkedhet, hogy bizony, azt 2500 éve valószínûleg hibátlanul másolgatják.
4) A szövegkritikai elméletrõl:
1910-ben egy liberális zsidó bibliakritikus ezt írta: "Ha valaki kételkedik a kritikai analízis igazságaiban, épúgy kételkedhetik Newton gravitációs elméletének igazságaiban is!"
Ugye eléggé közismert, hogy mindössze 6 évvel késõbb Einstein publikálta az általános relativitáselméletet ( alcíme: a gravitáció új elmélete ), ami alaposan korrigálta Newton gravitációs elméletét.
Ennyit a szövegkritikai elméletrõl. És még annyit, hogy azóta mind elméeti fejtegetések, mind leletek kerültek elõ, melyek legalábbis nem támasztják alá a szövegkritikai elméletet.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy olvastam már olyan dolgozatokat, melyeket kb ugyanakkora tekintélyû régészprófesszorok írtak ugyanarról a leletegyütesrõl és a keletkezésüket az egyik kb egy évszázaddal késõbbre tette, mint a másik.
Ugyanakkor a Tanach utolsó néhány könyve kivételével a többinek a keletkezését még a legkritikusab régészprófesszor sem teszi ie 7.századnál késõbbre ( azokról van szó, melyekben a babiloni hódítás és Salamon Templomának pusztulása még nem szerepel. )
@nneddudgi
Ha jól tudom, te zsidó vallású vagy (vagy Júdaista, elnézést, nem tudom, hogy nevezzem). Szóval téged első sorban a Tanakh érint. Néhány megjegyzés.
1. Ez az i.e. 7. századi keletkezés csak részben értendő a Tanach könyveire. Mármint, arra gondolok, hogy az egyes könyvek legkorábbi verziói/szóbeli hagyományai valóban tehetőek erre az időszakra. Nem kétséges, hogy Jesajá próféta könyvének első részei a maga korában keletkeztek, de ezeket később kiegészítették. Ugyanígy abban is biztos vagyok, hogy a Pentateuchos esetében is mindössze az okányok (J-E-P-D) egy korai vagy végleges verziója volt kész, melynek legkorábbi feljegyzéseit Mózes készíthette, illetve adhatta át szóbeli hagyományban. Mindezek alapján a Tanach, vagyis a héber kánon lezárást a következőképpen képzelem el kutatásaimra és gondolataimra alapozva:
Tóra: i.e. 445 környékén
Próféták: i.e. 3. század
Írások: i.sz. 1. század, 90-100 környékén.
Minden bizonnyal ez utóbbi lehet a Tanach végleges lezárásának dátuma is. Elnézést kérek a konzervatív zsidó vallású illetve keresztény vallású emberekről, de én ezt így látom. Még valami: ha a másolatok több szövegvariánst tartalmaznak, akkor ott bizony nagy szükség van a szövegkritikára. Azt azonban elismerem, hogy a zsidók nagyon pontosan másolták a maguk szent iratait, talán pontosabban, mint a keresztények. Függetlenül attól, hogy nincs meg a Jesajá könyv autografája, döbbenetes, hogy a holt-tengeri Jesajá másolat és a 10. századból származó példány kb 96%-ban megegyezett.
@Péternek
Egyszerre több témát is érintettél,(Dániel könyve keletkezése, deuterokanonikus könyvek jogosultsága, stb...) hosszú lenne, ha mindenre részletesen kitérnék, ezért most csak egy összefoglaló jellegű választ adnék érinte aprólákosan a témákat.
1. Dániel könyve
Az Ószövetség legvitatottabb könyvéről beszélünk. Az 1-6. fejezeteknek korai eredetük lehet, ez megmagyarázza, miért beszélhetett olyan pontosan Babilon elestéről a szerző, viszont erős a gyanú, hogy a 7-12. fejezetek későbbi eredetűek az apokaliptikus stílus miatt, mert az a Kr.e. 2. illetve a Kr.u. 1. század kedvelt műfaja volt. Korai eletkezése ellen szól az is, hogy Sírák fia (Kr.e. 190 környékén) nem említi Izrael prófétái között, viszont a Makkabeusok 1. könyvének szerzője már ismeri (Kr.e 100 körül). Továbbá Dániel-töredékünk a Kr.e. 2. század előttről nincs, viszont ebből az időszakból van. Kr.e. 125-ból (Holt tengeri tekercsek). Van egy másik elmélet is, ami arról szól, hogy Dániel könyvét több évszázadon át szerkesztették, ezt a hagyományból tudjuk levezetni, de minden bizonnyal a makkabeus korban akkor is kiegészítették. Így is, úgy is, a jelenlegi kánoni formája Kr.e 167-164 környékére tehető. Azonban érdemes megjegyezni, hogy kumráni tekercsekkel való összehasonlításkor az arám és a héber nyelv nem mutatott hasonlóságot, így akár keletkezhetett korábban is, de nem ebben a formájában, ahogy most olvassuk. Nem valószínű, hogy az egészet Dániel próféta írta volna le. Sajnos erről most csak ennyit tudok írni, mert tovább kell haladnom a témákat érintve, de ha gondolod, részletesebben is bele mehetünk a Dániel könyvének a keletkezésébe.
2. A péteri levelek
Ezeknek a leveleknek a szerzőse nagyon érdekes. Korábban úgy gondoltam, hogy mindegyiket Szent Péter írta, ma már úgy vélem azonban, hogy ez kétséges. Ő maga a misszió kezdetén írástudatlan ember volt (Ap.Csel. 4,13). Kérdés, hogy miben volt azonban az. A héberben? Az arámban? A görögben? Vagy mindegyikben? Mindenesetre, mivel pogány területen járt, megtanulhatott görögül. Az első levelet azonban nem ő írta, hanem Szilvánusz (1Pt 5,12). Szent Péter minden bizonnyal vagy diktálta neki a levél szövegét, vagy pedig ráhagyta a gondolatai megfogalmazását. Viszont az biztosnak látszik, hogy a levelet Rómából küldte, hiszen Babilon Róma fedőneve volt az ókorban (1Pt 5,13). Ugyanakkor van olyan vélemény is, miszerint ez pont a késői keletkezés bizonyítéka, mert Róma csak i.sz. 70 után kapta a Babilon nevet, Szent Péter pedig a 60-as években meghalt. Mindenesetre, ha a zsidóknál így is volt, a pogányok hamarabb használhatták ezt a szimbólumot Róma fedőneveként, így küldhette akár Szent Péter is ezt a levelet. A péteri levéllel azonban már súlyosabb problémák vannak. A Muratori Kánon (Kr.u. 2. sz.) nem tartalmazza. Euzébiosz pedig arról ír, hogy Szent Péternek egy levelét ismerik el eredetinek.
3. Az apokalipszisek.
Mivel mind Hénok könyve, mind a Jelenések könyve (eredeti nevén "János apokalipszise") műfajilag egy csoportba tartozik, ezért egy pontban írok a két könyvről. Kezdjük talán Hénok könyvével. Úgy gondolom, ez a könyv olvasott volt a Kr.e. 1. illetve a Kr.u. 1. századi zsidóságon, de még a korai kereszténységen belül is. Amint fentebb említetted, Júdás apostol levelével kapcsolatba hozható ez a könyv. A kommentedben azt olvasom, hogy Júdás apostol csak a maga céljainak megfelelő részletet ragadja ki, ahogy Pál is teszi. Én nem gondolom, hogy így lenne. Ha figyelmesen megnézed a júdási szöveget, akkor láthatod, hogy maga az apostol nem valami "pszeudoapigráfnak" tartotta a könyvet, hanem úgy mutatja be, mint Hénok szavait. A levélben semmi jele nincs annak, hogy csak bizonyos részeit vette komolyan a könyvnek. Ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy amikor Szent Pál Izaiásra hivatkozik, hogy csak azokat a szakaszokat veszi komolyan, amiket idéz. Egyébként meg teljesen biztos, hogy Júdás idéz Hénoktól, mivel utóbbi könyvének töredékeit megtalálták a Holt-tengeri tekercsek között, amik köztudottan a Kr.e. 3. illetve a Kr.u. 1. században keletkeztek. A Jelenésekről csak annyit, hogy a kommenteddel ellentétben maga Dioníziosz állítása szerint ezt a könyvet egyesek, akik előtte éltek, elvetették, tehát nem volt egyetemesen elfogadott. Maga az egyházatya egyébként azt mondja, hogy ő nem merné elvetni, és ihletettségét nem vonja kétségbe csupán a szerzőségét, szerinte ez nem lehet Szent János apostol műve.
4. A deuterokanonikus könyveket több egyházatya is elfogadta. De most a kánonokra térve: A 2. században Szerdeszi Meliton kánonlistájában és a Muraturi kánonban a Bölcsesség könyvére találunk utalást. A római zsinat kánonlistájában (Kr.u. 382) már jóval több deuterokanonikus könyvet találunk (Pl Judit, Tóbiás). Ilyen értelemben tehát Luther Márton el a Szentírásból évszázadokkal később, és nem az Egyház tett hozzá. Bár ha jól tudom, Luther ezeket a könyveket függelékként közölte.
Elnézést a helyesírási hibákért, túl gyorsan írtam, így volt, amikor kihagytam egy olyan szót, amit oda akartam írni. A péteri levelek tárgyalásánál a végénél így szól helyesen a szöveg, ezt akartam írni:
"A >>második<< péteri levéllel azonban már súlyosabb problémák vannak."
válasza:Sziasztok!
Szerintem haladjunk sorba, mert ez így egyszerre tényleg sok. Maradjunk egyenlőre Dániel könyvénél. Nekem van egy megdönthetetlen érvem a 7-12. fejezetek, azon belül is különösen a 9. és 12. fejezet dánieli szerzőségére: "Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg)." (Mt. 24:15)
Ezt nem más mint Jézus Krisztus mondja, és hivatkozik Dániel könyve 9:26-27 és 12:11. verseire.
Érdemes tudni, hogy például Sir Isaac Newton, angol természettudós - aki nem mellesleg kiváló prófécia-magyarázó is volt - szerint Dániel könyvének 7-12. fejezeteit biztos, hogy Dániel írta. Igazából a XVIII. század végén a modern racionalizmus következményeként alakult ki a teológusok körében a történetkritikai szemlélet. Ennek lényege az volt, hogy a Bibliát ugyanolyan történeti és irodalmi kritikának kell alávetni, mint a többi ókori iratot. Ekkor történt meg a Biblia „mítosztalanítása”, mindent elvetettek, ami racionálisan nem megmagyarázható dolog. Ekkor került sor Dániel próféta szerzőségének megvitatására is, és az a nézet erősödött meg az ószövetségi tudományban, hogy a könyv írója nem lehet Dániel, hanem egy ismeretlen szerző, aki valószínűleg a makkabeusi szabadságharc alatt élt. Sajnos ez a szemlélet azért alakult ki, mert a kritikusok elképzelhetetlennek tartották - és tartják ma is - hogy bizonyos eseményeket ilyen tévedhetetlen pontossággal meg lehet jövendölni, és ebből arra következtettek, hogy a könyvet bizonyára ezen események beteljesedése utáni időben írták.
A könyv irodalmi egysége azonban olyan szembetűnő, hogy azt legtöbb bibliamagyarázó is egyértelműen elismeri. A szerkesztés, a szerkezet és a könyv gondolatmenete olyan világos és olyan harmonikusan összefüggő, hogy szinte megszégyeníti a kritikusok más irányú feltevéseit.
Ha megvizsgáljuk az újszövetségi visszahivatkozásokat, azt láthatjuk, hogy Krisztus és az apostolok több mint száz alkalommal idézik Dániel könyvét, egyértelműen egy szerzőnek tulajdonítva az egész könyvet.
Üdv. Péter
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!