Isten miért engedte meg, hogy a bibliai könyvekbe elírások, betoldások kerüljenek az évszázadok során?

@05:39-es válaszoló

Miért lennének bugyuták a kérdéseim? Nem azok. Ez például egy olyan kérdés, amin azoknak az embereknek el kellene gondolkodni, akik a Bibliára alapozzák az életüket. Lehet-e 100%-ban megbízható egy olyan könyv - pontosabban könyvtár, hiszen a Biblia több könyvet is tartalmaz - amibe az évszázadok során rengeteg betoldás/átírás került? Az írnokok között bizony nem minden ember tartotta szentnek a Bibliát, ha nekik úgy tetszett, bizony változtatott a szent szövegen. Akkor Isten ezt miért nem akadályozta meg, hiszen hatalmában állt volna nem? (Lásd a Tóra csodás történeteit, ahol Isten nem egyszer beavatkozik a történelembe közvetlenül).

@11:41

"Egyébiránt meg összesen csak néhány mondat kiegészítés került így bele a Szentírásba, amit a különböző kiadásokban jelölni is szoktak, hogy betoldás. Szóval nem igazán értem a problémádat."

-->1. A kérdés nem arról szólt, hogy hány kiegészítés van a Bibliában - "a néhány mondat kiegészítésénél" jóval több van azért. Kocsis Imrénél azt olvastam a fennmaradt másolatok egyike sem egyezik teljesen. Ha figyelembe vesszük azt, hogy több mint 5000 másolatunk van, akkor ez több ezer/száz variánsot jelenthet.

2. Szándékosan a szőnyeg alá söpröd a fő kérdést, miszerint ha a Biblia annyira szent, akkor mi a magyarázat arra, hogy Isten elnézte azt, hogy az írnokok módosítsanak az Isten beszédén. Ami főképp a középkori embereknek okozott nagy gondot, akik semmit sem tudtak erről.

3. Természetesen össze lehet hasonlítani a Bibliát más könyvekkel, csak a probléma ott van, hogy honfoglalási emlékek nem állítják magukról, hogy Istentől valóak. Egy olyan könyvről azonban, amely az Istent nevezi meg az egyik szerzőnek bizony elvárható, hogy tökéletesen maradjon bent. Egy mai, átlagos író sem nézi jó szemmel, ha belefirkálnak az írásába, akkor Isten vajon miért?

@Talintulli

Ha Isten mindenható, akkor erőszak nélküli eszközökkel is meg tudta volna akadályozni, hogy belefirkáljanak a Bibliába. Ha az inkvizíciót ilyen értelemben hoztad példának, akkor ez a válaszom.

Másrészt, utánanéztem a fenti kommentenben említett Kocsis Imrétől származó infónak, hogy ne mondjak pontatlan. dolgot. Sajnos a könyv, amit olvastam tőle nincs velem, de a neten megtalálható jegyzetben, amikor ír a szövegvariánsokról ezt mondja: "Az egyes szövegtanúk nem egyeznek meg teljesen." Ha itt figyelembe vesszük azt, hogy több szövegtanú maradt, akkor el lehet képzelni mi lehet a helyzet... Mindenesetre a kérdés most az, hogy miért engedte Isten kialakulni ezt az állapotot.

Roland,

Egyetértek abban, hogy a módosítások a Biblia fő mondanivalóját/üdvösséghez vezető utat nem befolyásolják, bár nem ismerem az összes kéziratot, de úgy gondolom így van. Mindenesetre nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egyes szakaszok értelmezését egy szó is be tudja folyásolni, lásd például a (Zsolt 22,17)-et, ahol egyesek fordítások az "átlyukaszt" kifejezést favorizálják, míg a zsidók szerint "oroszlán" a pontos fordítás. Ez azért fontos, mert míg előbbi esetben a szakasz messiási prófécia, amely Jézus Krisztusra vonatkozik, utóbbi esetben ez már erősen megkérdőjeleződik. Tehát a szövegkritikának fel van adva a lecke, hogy az eredeti szöveg rekonstruálásánál. :-)

Mindenesetre, ha még a véletlen módosításokat el is nézzük, azt nem értem, hogy a szándékos módosításokat miért engedte meg Isten. Azt nem hinném, hogy teszt lenne, hiszen ez olyan kifogás, minthogy Isten tette a fosszíliákat a földbe, hogy próbára tegye az ember hitét. Ez nagyon meseszerű.

@22:18

Nem keresek kifogást Isten ellen, mivel hiszek Istenben, csupán elgondolkodtam ezen a tényen, mivel szkeptikus vagyok. Roland is említette fent, hogy jogos a kérdés.

Tudod, én azt gondolom, hogy a Biblia szövegére nem lehet 100%-ban életet alapozni, mivel amint látjuk eléggé problémás. Ehelyett a Biblia szövege mögötti lelki, lényegi tartalmat kellene észrevenni. Ha pedig már a Biblia, akkor Szent Pál írja:

"A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít." (2Kor 3,6)

@23:33-as válaszoló!

1. A bibliai szövegekben való módosításokat alapvetően kétféle csoportba lehet rendezni megítélésem szerint:

- véletlen, tudatlan módosítás, amikor az írnok tudtán kívül ejt hibát, ezt elírásnak nevezném.

- Szándékos, tudatos módosítás, ezt pedig hamisításnak nevezném.

A kritikus pont a második, hogy Isten könyvébe hamisság is bekerült. És ezen még az sem változtat, hogy a "lényegi mondanivaló" nem sérült. Mert ettől függetlenül ott van az, aminek nem kellene ott lennie. Ma már persze a bibliatudomány fejlődésével ki tudjuk ezeket szűrni, de pl a középkori embernek ez nem volt ennyire egyértelmű.

2. Izaiás (Ésaiás) próféta könyvével, és úgy általában a prófétai könyveknek a keletkezésével kapcsolatban: Az valóban egyértelmű, hogy a prófétai könyvek egyes szakaszai a címszereplőtől származnak, az viszont nem biztos, hogy az elsőtől az utolsó szóig a próféta írta le. Ezek a könyvcímek ugyanis inkább az adott könyv tartalmát akarják kifejezni, illetve, hogy kinek a tanítása van az adott könyvben. Mindenesetre az, hogy egy könyvet nem a címszereplő írt le az utolsó szóig szerintem nem befolyásolja a sugalmazottság kérdését. De ez utóbbi témáról majd kicsit lentebb írok mindjárt:

@Roland:

Az Újszövetség minden bizonnyal azért idézi másképpen, mert az LXX verziót használja, bár ez csak egy tipp, mert nem néztem meg a szövegeket. Nem nézlek hülyének, amiért a Bibliára építed a hiteted, a kritikus pont azonban számomra ott van, hogy a hitnek a Bibliára való építését hogyan közelítjük meg?

Számomra a határ ott van, hogy a Biblia betűire vagy a Biblia lényegi mondanivalójára épül-e a hit. Nem értek egyet azzal, hogy 100%-ban a Biblia betűire kellene építeni a hitet, hiszen a szerzők/másolók sem voltak tökéletes emberek, akik tévedhettek. A kérdésben szereplő példa kicsit kibontva: Károli idejében ezt olvasták az emberek:

"Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre:" (Mt 5,22)

Ebben az olvasatban az a tanítás, hogy ok nélkül haragudni bűn. Ez azonban rögtön feltételezi, hogy ha van okom haragudni, az nem bűn? Itt jön be a képbe az a tény, hogy az "ok nélkül" egy későbbi betoldás, ezért a 2011-es revideált Károliban, már így szól ugyanez a szakasz:

"Én pedig azt mondom, hogy ha valaki haragszik atyjafiára, méltó az ítéletre;" (Mt 5,22)

Ez az olvasat a helyes, ami egyértelművé teszi, hogy sem okkal, sem ok nélkül nem lehet haragudni senkire. Maga az, hogy haragot táplálunk valakivel szemben, az bűn! Aki viszont nem ismeri ezt a szövegkritikai problémát, az simán azt gondolhatja, hogy okkal haragudhat.

Éppen ezért én a magam részéről azt gondolom, hogy a hangsúly nem a Biblia betűin van, hiszen azok nem tökéletes állapotban maradtak fent. A mondanivaló a lényeg, egy adott szakasz lelki tartalma. Viszont ha mégis a betűkön akarunk lovagolni egy szakasz exegetikai elemzésénél, akkor a bibliatudományt komolyan kell venni, és nem elégedhetünk meg egy régi fordítással.