Ateisták! Egy hívővel való vita során érdemes egyáltalán érvelési hibákról beszélni?

Nem, nincsen.

Pont ezért van az, hogy az ateisták csak elborult pillanatukban mennek bele egy-egy ilyen vitába :D

De áruljátok már el, hogy mi értelme a vitának?

A vallásos és az ateista emberek általában azon szoktak vitatkozni, hogy van-e Isten vagy nincs. De ha egy ateista ember számára világossá válna, hogy van Isten, változtatna-e valamit a világszemléletén? Vajon azonnal alámerítkezne, és a Biblia alapján kezdne el élni?

Kötve hiszem. Pál apostol azt mondja, hogy a testi ember nem tud Isten parancsolatainak engedelmeskedni, mert nem is teheti. Ha pedig az élete semmit sem változik, akkor az ő szemszögéből az Istenről való ismeret teljesen hiábavaló. Jézusnak a Nikodémussal való beszélgetése ezt világossá tette. A Biblia nem azt tanítja, hogy azok az emberek fognak üdvösségre jutni, akik hisznek Istenben, hanem azok, akik követik is azt, amit megismertek.

Éppen ezért azokkal az ateista emberekkel teljesen felesleges vitatkozni, akik akkor sem változtatnák meg az életüket, ha meggyőződnének Krisztus istenségéről. Akkor csak üres filozofálgatás, vitatkozás az egész, amit Pál apostol sem támogatott.

@Kérdező

Ha valaki meggyőződne Isten létezéséről, de nem merítkezne alá, és nem élne a Biblia szerint, akkor az olyan emberrel felesleges vitát folytatni. Az ő szempontjából ugyanis mindegy akkor hogy létezik-e Isten vagy sem. Ha Isten létezésének a tudata nem indít el egy változást az életében, akkor semmiben sem különbözik a Jézus korabeli zsidók többségétől, akkor vallották, hogy van Isten, de lényegében az életmódjukban teljesen ateisták voltak. (Ezt Josephus Flavius írásai is fényesen bizonyítják). A Biblia mérlegén tehát az ilyen vitának semmi értelme - ezt keresztény szemszögből mondtam. (más vallású emberek, vagy látszatkeresztények lehet, hogy nem értenek velem egyet)

Azért a Bibliát hozom, mert keresztény vagyok, nem pedig muzulmán. A Biblia törvényei pedig nem erkölcstelenek. Amit 3500 évvel ezelőtt kaptak a zsidók, az akkori ókori világ mérlegén az egyik legerkölcsösebb törvényrendszere volt az ókori Keleten. (Hammurappi törvényei sem hiába bírtak olyan nagy tekintéllyel, noha mai szemmel nézve "elavult".). A keresztényeknek és a világnak adott törvények pedig - mint a 10 parancsolat, vagy a Római levél 12. fejezetében leírt törvények - szerintem teljesen kifogástalanok. Ha az emberek megtartanánk a "ne lopj", vagy a "gonoszt jóval győzd meg" törvényeket, máris jobb lenne a világ.

Ami a bizonyítékokat illeti: Viola Zoltán - mint erős ateista - azt írja a Nagy Ateista Könyvben, hogy jól jegyezzük meg, egy valódi ateistát semmi nem tud meggyőzni. Nehogy azt gondoljuk, hogy például a csoda elég lenne. Ha történne valami óriási nagy csoda, annak sem lenne jelentősége - és részletezi, hogy miért.

Szerinted akkor ilyen emberekkel érdemes vitázni? Te vitáznál olyan vallásos emberrel, amely a Viola által képviselt filozófiát tette magáévá, csak a vallás köntösében?

"Mi neked a racionális? Mi neked a logika?"

Ja, és még valami: Szerintem amikor a racionalizmusról van szó, akkor az ezzel kérkedő emberek két alapvetően nagy hibát követnek el.

1. Nem ismerik a modernkori racionalizmusnak a gyökereit. Azt gondolják, hogy ez úgy történt, hogy a tudomány fejlődésével az emberek hirtelen rájöttek, hogy "hopp, nincs Isten", a világ megvan nélküle is. Megvan ennek a maga történelmi és lelki háttere. Vagy hogy Darwin a kutatásai során hirtelen vált ateistává, mert felismerte, hogy a világot a természeti törvények irányítják. Noha Darwin ránk maradt leveleiből nyilvánvaló, hogy fokozatosan vált ateistává, de nem a tudományos vizsgálatainak, hanem a (hamis) teológiának köszönhetően írta azt már idős korában hogy "nem hisz abban, hogy létezett valamiféle kinyilatkoztatás".

2. A racionalizmussal kérkedők nem ismerek a teológiai irányzatokat. Azt gondolják, hogy minden vallásos ember úgy értelmezi a Bibliát, ahogyan tették azt a középkorba, mert nem tudják, hogy a kereszténységbe fokozatosan beszivárgott a liberalizmus, aminek következtében megszületett a történetkritikai-bevezetéstudomány, amelynél racionálisabb írásmagyarázatot én még nem láttam. Ha a kezedbe vennél egy racionalista Bibliakommentárt, akkor azt is gondolhatnád, hogy egy ateista ember írta. Hívő és vallásos ember közt tehát különbség van, hozzá nem értő látásmódra vall az, amikor valaki azt gondolja, hogy a teológiai irányzatok közül egyik sem fogékony a racionalizmusra.

Nem érdemes. Az egyik szemléletének alapját a tények, míg a másiknak a hit jelenti.

Az egyik fél a bizonyítékokat, a jelenlegi ismereteket sorakoztatja fel, a másik ezt magyarázza ki valamilyen bizonyíthatatlan, általuk hitt nézettel, amelyet sem ők, sem a másik nem tud se bizonyítani, se cáfolni. Ilyenkor válik a vita meddővé.

A hittel nem lehet mit kezdeni, nem objektív, hanem szubjektív, nem lehet a másiknak átadni, csak elfogadni bizonyítékok nélkül.

Ilyenkor vonom kétségbe a hit értékét.