Isten egy tomeggyilkos?

"Végre a VALLÁSKRITIKA rovatban szapulják Isten"

Ezt Jézus is megtette Jhvh-val kapcsolatban, de nem az Atyával.

Persze itt, ebben a kultúrkörben kavarodnak a dolgok -mert valakik kavarják. Végül is oda jutottunk, hogy azt a rasszista következetlen zsarnokot gondolja szinte mindenki istennek.

Ez elég sajnálatos, mert sok gonoszság következett belőle a történelmünkben. Sőt ma is ez történik.

"zsarnokot gondolja szinte mindenki istennek."

Gondolod? szerintem nem. Itt sajátosan olyanok írnak sokszor, akik nem vették észre, hogy a Logosz testté lett és közöttünk lakozik - (jelen időben, sőt! csak a jelen időben:) Ezért kellene elolvasni a Legenda Aureát - hogy azokról is halljál, akik megértették és élték Krisztus tanítását. Itt a gyk-n nem divat,de én sokakat ismerek, akik élik, hogy a világ világossága bennük van.

[link]

Az a baj ezzel a kérdéssel, mint minden ilyennel:

Soha senki nem fogalmazta meg világosan, mi is isten fogalma.

számtalan körítés és fantazmagória van róla, de nincs konkrét kép.

On:

amennyiben Isten az emberi tökéletesség utópiája, és az öntudattal keletkezett maximum, akkor pszichológiai reflexióként nem tekinthető "gyilkosnak", mivel létezése és jelenléte az emberi tudathoz köthető, a születés és halál objektív folyamataihoz nincs köze. A psziché birodalmában él.

Mondjuk, ha egy kétdimenziós síkon mozgó lények lennének - megtudnák fogalmazni a háromdimenziós lényt ? Ha áthatná a síkot érzékelnék?

"A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született."

lehet, elvontan n-dimenziós terekben gondolkodni. Ez csak egy hasonlat volt -az elképzelés miatt a dimenziót visszaléptetve - és nem az elvont matematikára, hanem arra az időre gondolva, mikor vetünk, aratunk, amikor ételt készítünk, beszélgetünk vörösbor mellett, vagy szerettünk ravatala előtt állunk. Megérezhetjük magunkban Istent -mint átható hatást.

Weöres

Mint fürdőző combját ha hal

súrolta s tovalibbent –

így néha megérezheted

önnön-magadban Istent:

[link]

Szia!

Ez csak az ókori zsidóság által bemutatott idea.

Bocs, hogy kiigazítom a kérdésed, de az valójában így hangzik helyesen: Miért vált elfogadottá, hogy Isten egy tömeggyilkos?

#37: azért azt te is érzed, hogy ez gyenge terelés :D

Azoknak, akik azzal a harmatgyenge érvvel jönnek, hogy aki ateistaként ezen vitatkozik, az maga is hisz: nem azért vitatkozik az ateista, mert ő is komolyan veszi a Bibliát vagy hisz Istenben, hanem arra reflektál, hogy mennyire idegen és érthetetlen számára az, hogy még ma is mennyien hisznek benne, minden következetlensége, önellentmondásossága és hülyesége ellenére.

Amit én mondjuk nem fogok megtenni, mert szemellenzősökkel tök felesleges vitatkozni, a vallás ügyesen úgy alakult ki, hogy ne is lehessen.

nem terelés, de ha annak érzed, nem érdekel, hidd azt.

Az elég jellemgyengeségre valló, hogy 'valláskritikának' nevezve szidják I.-t a szentiratokat, a vallást, az Egyházat, a papokat, a szenteket, mert nem tetszik, de közben gondosan ügyelnek arra, hogy a hívőknek nagyon fájjon. Röviden arról van szó, hogy egyik ember a másikat alázza, bántalmazza - és 'valláskritikának 'nevezi'. Ha visszaüt, földbe döngöli a hívő, mert már rohadtul elege van, és ő is gyarló ember - akkor meg hörögve kérdezik: hát milyen keresztény vagy? Hát ilyen. :D

És eleresztik a fülük mellett az összes nagy művészeti alkotásra való hivatkozást. Miért? Mert valójában aberrált módon nem az Igazság érdekli őket, hanem hogy sértegethessék, alázzák a felebarátaikat. De hát itt két generáció már ebben szocializálódott, nem lesz ez már jobb. Ennyiben 'nagyobb jövője' van a iszlámnak (hogy mennyire tesz jót a világnak, az embereknek az más kérdés), mert ők 'hősiesen' alájuk durrantanak, ha hergelik őket, nem kötik a 'szeresd ellenségedet is, hisz a haverját a rablógyilkos is szereti, akkor miben különböztök tőlük' - emberfeletti erőt igénylő, elviselhetetlenül nehéz -ám valójában egyedül üdvözítő - parancsa.

Hogy melyik világnézet, megvalósítás, realizáció visz közelebb az Abszolútumhoz, a metafizikai középponthoz (Brahmanhoz, Allahhoz, a Buddha tudathoz, Istenhez),

az szent Titok, azt majd a halála pillanatában mindenki saját élményként megtapasztalja.

Egy biztos, lesz egy nagyszerű pillanat, a halál küszöbén való átlépés, egy saját élmény, megtudja az is, aki szeretetből itt pazarolja az idejét ilyen alapvetően alacsony szintű és szerény intellektusra valló kérdésnél, az is aki nem hiszi, hogy van középpont, és beájul a tudata megsemmisülésébe. És az is, aki nemes lelkű, segítőkész és jó, minden bántalom ellenére.