Ha egy mai magyar ember visszamenne a középkori Magyarországra, és vidéken bekopogna egy jobbágy házba nem túl kirívó, de mai mai ruhákban, és mai magyar nyelven egyszerűen köszönne "pl. Adjon Isten! " és ételt, szállást kérne, akkor mit csinálnának?

Már a falu határában köszöntenének, és bár furcsán néznének rád az öltözéked miatt, ennek ellenére befogadnának. Magyarországon bármikor utazók keltek át mindig a híres magyar vendégszeretetről beszéltek.

Ezen kívül a nyelv jelenleg igen komoly kérdés, nem lehet konkrétat mondani.

Isa pour és homou vogymuk ... Így biztos, hogy nem beszéltek, ezt leírták, az írás pedig nem biztos, hogy kiejtés szerint történt, mint ma.

Isa eleve egy kérdőjeles szó itt, ugyanis Isa az ómagyarban Jézus névváltozata is volt.

az meg, hogy pour (por) és homou (hamu) vogymuk (vagyunk) ... hát nem tudom, ha neked ez érthetetlen, akkor nem tudom honnan jöttél, de ennél még egy székely is érthetetlenebbül tud beszélni. Ennek ellenére hallgatom kb. 10 percig a beszédét és nincs gondom a megértéssel.

Szóval lehet, hogy eleinte furcsán néznétek egymás beszédére, de egy idő után megértenétek egymást.

Körülbelül nyelvünk 20%-a az, ami jelentősen megváltozott, illetve amivel bővült. Gondolok itt a régies szavakra, és a modern szavakra. Előbbieket már vagy elhagytuk vagy lecseréltük, utóbbiak meg még nem léteztek akkor, például ilyen a "szellem" szavunk, helyette "szerelem" szót használták, vagy az "állapot" szavunk, ami helyett az "állat" szó volt.

Szóval ilyen apró különbségek lehetnek, amiken megakadsz, de biztos, hogy értenéd őket.

Anonymus

Nem is tudom, általában vitázni szoktam Anonymussal, de most majdnem egyetértenék vele.

A vendégszeretettel mindenképpen, akkoriban szokás volt a vándorokat istápolni és a nyelv szerkezetében sem történt sok változás, de meg kellene gondolnod, hogy milyen szavakat használsz, rengeteget újítottak, sok modern fogalom is létezik, ami akkor nem is volt.

Gyermekkoromban pesti létemre lementem vidékre a nagyszülőkhöz és csupán a tájszólás, ami végeredményben a TV, a rádió hatására tűnt, vagy tűnik el, sokszor alig értettem valamit, de a végére belejöttem.

Ára iginyes a délőn, az annyit tesz, hogy arra egyenesen a dűlőn, de hogy a hitóra az hat, vagy hét órát jelöl, abban most sem vagyok biztos.

Hozzáteszem, hogy németül elég jól beszélek, de egyszer egy filmből semmit nem értettem, olyan régies szavakat és ragozást használtak, amit csak ők tudtak, de szerencsére a házinéni kéznél volt és lefordította nekem németre, mert hát kint történt az eset, náluk. A börtön helyett tömlöc volt és hasonlók, meg volt ami sváb dialektus, vagy bajor, ezt is mondták, de ekkor már némi vita is volt a háziak között, mert maguk sem tudták biztosan. A végén volt egy kis nyelvészeti vita és én meg elkápráztattam őket egy kis bécsi tájszólással, amit még Rejtő írt le egy könyvében, de tapasztaltam, hogy passzol.

Szóval valószínűleg kellene egy kis idő, amíg belejönne az ember és biztosan lennének félreértések, de nem hiszem, hogy nagy baj lehetne belőle, hacsak nem lépnél a küszöbre...

#4-es, pedig igen, úgy beszéltek...

Fehérvaru rea meneh hodu utu rea. Ezeket így mondták ki (max az ékezetek nincsenek rajtuk).

A magyar nyelvnek ugyanis a hangkészlete folyamatosan változott és a középkori magyar nyelv hangkészlete és a mai között azért vannak különbségek. Ezenkívül egy csomó toldalék, igekötő, módosítószó stb. teljesen másképp volt használatos mint ma.

Pl. hodu utu rea = hadiútra. Régen a -ra-re határozórag nem létezett, hanem névutó volt (később ragasztották oda a szótőhöz). Ennek ma pl. olyan maradványa van, hogy a magyarban egyedülálló módon egy raggal is mondhatunk mondatot.

Rámész az útra?

Rá.

Azért tudjuk ezt mondani, mert régen a "rea" alakjában önálló szó volt ez a rag.

Egyébként a "Fehervaru" "hodu" és az "utu" szavakból látszik, hogy régen minden szavunk mély magánhangzóra végződött. Ez a finnugor nyelvekben ma is megvan: minden szó magánhangzóra végződik. A magyarban viszont ez kikopott. Ma már nem "utu", hanem út, nem Fehervaru, hanem Fehérvár, nem "hodu", hanem hadi (itt a mély magánhangzó magassá változott.

Na mindegy, szóval eléggé furcsa lenne a mai fülünknek, ha egy középkori magyarral találkoznánk és elkezdene beszélni. És igenis, nem mindent értenénk meg. Már csak azért sem, mert a hangképzésen és a toldalékoláson kívül egy csomó szónak nem ismerjük ma már a jelentését, egy csomó szót akkor másképp használtak, a mondatalkotás is más volt, illetve több igeidőt is használtak a középkorban mint ma. És ugyanígy ők sem nagyon értenének meg minket. Pl. ha azt mondanád neki, hogy "megyek, dobok egy sárgát" -ezen gondolkozna órákig, akkor sem jönne rá, hogy mit akartál ezzel mondani. És az ilyen dolgok oda-vissza működnek, ő is tudna mondani olyat, hogy te sem értenéd meg.

Jó, hát én a finugrizmus után már vitázni nem szándékozom...

Anonymus

Azt azért kár lenne tagadni, hogy a nyelv szűk egy évezred alatt rengeteget változik. A hangrendszer nagy átalakuláson ment keresztül, némely hangok eltűntek, mások pedig később kerültek a nyelvbe. Nem részletezném, akit érdekel, utána tud olvasni, hogy miben változott nyelvünk hangzókészlete az utóbbi ezer évben.

De ettől még csak-csak megértenénk, ahogy egy Vas megyei is megérti a szabolcsi vagy dél-alföldi dialektust. A nagyobb probléma, hogy a nyelv felépítése és szókészlete is jelentős változásokon ment keresztül. Változott a nyelvtan, és talán ami a legnagyobb akadály: szavak tűntek el, új szavak kerültek a nyelvbe, illetve volt, aminek a jelentése módosult. Kizárt, hogy komolyabb, tartalmas beszélgetést tudnál velük folytatni, de azért alapvető dolgokban meg tudnád érteni magadat, főleg ha a nonverbális kommunikáció eszköztárát is beveted.