Vajon mi lennénk Isten?

Kedves Salx Narval.

Előre jeleztem, hogy a linkelt kérdések alatti válaszok csak mérsékelten fejtik ki a dolgot, nyilván az ott kiírt kérdésre koncentrálva.

Másrészről elnézésed kérem, hogy ott nem volt egyértelmű az illúzió fogalma, bár, ahogyan a #19. válaszoló is említi, a szövetkörnyezetből kivehető.

Ha figyelmesen olvastad a linkelt kérdésekben a leírt kommenteket, akkor azt kikövetkeztethetted, hogy az Eredeti Létező ez az Egyetemes Elme, ami gyakorlatilag a magában hordozott információt manifesztálja egy bizonyos módon, ami szóba is lett hozva. Mégpedig úgy, hogy részletesen kidolgozva, koncentrálva Gondolja azt, amit mi anyagnak nevezünk, s ez a cselekmény során az általa megjelenített mentális "képsorozatban" előforduló objektumok mögött Önmaga szerepel, mint tapasztaló, látszólag felosztódva. Úgy, ahogyan te is amikor elgondolsz magadban egy történetet, vagy felidézel egy emléket, akkor anyagot, teret és időt jelenítesz meg. Az általad elképzelt történetben, emlékben te testesíted meg a szereplőket, biztosítva nekik fizikumot, és megtapasztaltatva azt az anyagi megjelenést, ami elgondolsz, méghozzá azokon a fizikai testeken keresztül, amit biztosítasz nekik. No, nagyjából ugyanezt csinálja ez az Egyetemes Elme is, de nyilván sokkal kidolgozottabban...talán itt megértjük, mit is jelent Isten képmásának lenni.

Itt láthatod, hogy ha egy egyén természetesen fizikai és az azokkal együtt járó pszichológiai tapasztalatot a test közreműködésével szerez, és ha megpiszkáljuk a testet, akkor ez a megélés egyszerűen megvariálódik, vagyis érzéki csalódás léphet fel, de ettől függetlenül mindig az egyén (elme) éli meg a történteket, de persze a test segítségével.

A példádra reagálva egy dolgot fontos megjegyezni. Az ember esetében, amit már a linkelt kérdések alatt is olvashattunk, van egy mondhatni téves önazonosulása, ugyanis amikor az Egyetemes Elme Gondolatában manifesztálja azt, amit mi anyagi világnak nevezünk, és látszólag felosztódva teret biztosít az individuális elméknek, akkor ezen elmék a fizikai tapasztalatban jelen lévő kontraszthatás, és a fizikai testhez való látszólagos kötődés miatt megtévesztik magukat, és létrehoznak egy hamis "én" érzetet (nevezzük személyi tudatnak, vagy egonak), amivel aztán tévesen azonosulnak, de ez a személyi tudat a felvezetésből kiderítve korlátolt léttel bír csak, sőt egy mondhatni érzéki csalódás eredménye, vagyis ténylegesen illúzió.

Ez a személyi tudat viszont a korlátoltságából kiindulva, nem képes a folyamatos létre, ezért naponta (aminek persze ellen lehet állni), megszűnik, vagyis visszavonul a normális fizikai tapasztalat elől, és álomba, illetve mély alvás állapotába zuhan. Gyakorlatilag az ember esetében 3 állapotról beszélhetünk, napira lebontva, de az, amit individuális elmének neveztem, az ez a 3 állapotot meghaladva folyamatosan jelen van, csak a téves azonosulás miatt nem ébred öntudatra (még). Szóval a példádra rávetítve, már ha az álomba való szénmonoxid mérgezésbe való elhalálozást úgy érted, hogy alvás közben, azt kell mondjuk egyrészről, hogy alapvetően a fizikai test funkcionálásának abbamaradásával az aktuális talmi "én" érzet is megszűnik, másrészről pedig ebben az esetben ez szintúgy bekövetkezik, hiába van az "ál-énérzet" egy öntudatlan állapotban, hiába nincsen a virtuális jelenetsor éppen.

A babás példát szintúgy ekképpen lehet taglalni, ugyanis a baba esetében is van "én" érzet, személy tudat, hiába nem olyan még a fizikai tapasztalata egy babának az érzékszervek fejletlensége miatt, vagyis megkreálódik a hamis "én" érzet, hiába nem ismeri azt még, és amikor koppan a szekrényben a buksija, akkor azt fizikai tapasztalatként megéli a baba, de persze a #19. válaszoló által leírt illúzió definíció szerint kell kezeljük, a baba testére ez szintúgy vonatkozik, mármint az illuzórikusság, ahogyan a baba személyi tudatára is. Egyetlen dolog nem illúzió ebben az esetben, mégpedig az, ami a fizikai megjelenés (beleértve a testet is), és a személyi tudat mögött elhelyezkedő (persze nem térben) individuális elme.

megj.: Arra a kérdésre, hogy miért van szükség illúzióra is a valósághoz párosulva pedig a következő. Ez egyébként némi nemileg ki lett fejtve a linkelt kérdések alatt. A válasz tehát a viszonyítottság, mivel az individualitáshoz szükség arra, hogy viszonyítani tudjuk az én-t, ahhoz ami látszólag nem az, hiába esünk bele ennek folytán egy tévképzetbe, miszerint elkülönültnek éljük meg magunkat másnak vélt dolgoktól, illetve a viszonyítottság hiányában egyéb dologról sem tudnánk, hogy az, sőt fizikai tapasztalatról sem beszélhetünk, ha nincsen meg a kontraszthatás. Erre példa, hogy valaki eredendően vaknak születik, és mondjuk csak a kék színt képes látni, nemhogy a többi színről nem lenne fogalma, de még a kékről sem tudná, hogy az, hiába látja, ugyanis nem tudja mihez viszonyítani. Tehát az illúzióra azért van szükség, hogy a Valóság felismerhető legyen.

Illetve még a #21-es válaszodva reagálnék, ha nem haragszol meg, bár tudom, hogy nem nekem címezted.

Az a kijelentésed, hogy fogalmunk sincs róla az tuti, pontosan a téves azonosulás eredménye, ami teljesen érthető, hiszen egy korlátolt "én" érzet mégis mit akarna? Egy illúzió mégis hogyan akarná megérteni a Valóságot? Javaslom terjeszd ki az "én" érzeted határait a maximumig, gyakorolj, és akkor szépen lassan feloldódik/megszűnik a hamis "én" érzet, és meglesznek azok a fogalmaid, amikre most még azt hiszed, hogy hozzáférhetetlenek.

üdv és sok sikert

Kedves Salx Narval.

Elnézést, hogy megkésve válaszolok.

Teljesen helyén van, hogy újabb kérdések jelentek meg benned a témával kapcsolatban. Lássuk a válaszokat. :)

Képzeld magad ez az Egyetemes Elme helyébe (mondjuk ez lenne a gyakorlás egyik verziója). Csak Te vagy. Minden tudsz, tudsz Önmagadról is. Nincsen szükséged arra, hogy látszólag részekre bontódj. De mi jut eszedbe? Mondjuk az, hogy meg akarod osztani végtelen hatalmad, bölcsességed, tudásod, boldogságod. De hát kivel? Nyilván senkivel és semmivel rajtad kívül, mivel csak Te vagy. Ezért megfogod, és "elképzelsz" egy világot, vagyis ahogy írtam, a gondolataidat materializálod (fizikai, biológiai és kémiai törvények uralják a materializált világot), az objektumok mögé magadat teszed be, mint tapasztalót, és látszólagosan széjjel bontod magadat, így létrehozva egyedeket. Ezen egyedeket egy bizonyos törvény fenntartásával (ok-okozati törvény, keleten karmának nevezik) gyakorlatilag fejleszted, tereled egy adott irányba, és szépen sorjában megtapasztaltatod velük mindazt, amit Te magad már alapban tudsz. Tehát az egyének a kvarkok mögött is ott vannak, mint tapasztalók, ahogyan az atomok, molekulák, stb, stb, ásványok, növények, állatok mögött is, a szellemi/mentális evolúció eltérő szintjein, de az útjuk mind egy irányba vezet, és az ember esetében van az egyén olyan szinten, hogy ezeket a dolgokat képes megérteni, és tudatosan "kitűzni maga elé a (vég)célt".

Illetve az már korábban is lett említve, hogy a részekre bomlás, a matéria lényegében illuzórikus, látszólagos, ezt fontos mindig szóba hozni, ne felejtsük el, tehát annak ellenére, hogy mi jelenleg ezt az illúziót tapasztaljuk, ettől még az Egyetemes Elme osztatlan marad mindig.

A gyakorlás másik módja pedig a következő, amit persze ki lehet következtetni az elmondottakból.

Ugye arról van szó, hogy az embert leköti az Egyetemes Elme által indukált világ illúziója, vagyis a gyakorlás abban merül ki, hogy ezt a lekötöttséget szépen lassan feloldjuk. Ha elfogadjuk az elméletet, amiről szó van, akkor belátjuk, hogy a világ gyakorlatilag gondolati termék, vagyis feladatunk az, hogy megállítsuk a gondolkodásunkat, hogy a Valóságot tapasztaljuk meg. Ez elég nehéz feladat, mert eléggé hozzászoktunk a gondolkodáshoz, ezért azt tehetjük, hogy leülünk, magunkba figyelünk/nézünk, "keressük" az Egyetemes Elmét, önmagunk valóságát, törekszünk arra, hogy elkapjuk a "csendet", "ürességet", a két gondolat közti állapotot. Természetesen jönni fognak izomból a gondolatok, de hagyjuk őket figyelmen kívül, ahogy jöttek, eresszük őket tovább. Minél többet csináljuk, annál könnyebben fogunk tudni az eredendő állapotba kerülni. Először nyilván nagyon nehéz. Illetve eleinte csinálhatjuk azt is, hogy egyetlen dologra koncentrálunk, ami lehet akármilyen tárgy pl, de csak figyeljük, nem ítéljük meg, csak figyeljük. Például leteszünk egy Rubik kockát magunk elé és figyeljük, nem ítéljük meg ,hogy milyen színekből van, nem ítéljük meg, hogy ez kocka alakú, hogy mire való, stb stb, csak figyeljük..."Rubik kocka". Semmi több.

Ezt a gyakorlást egyébként meditációnak hívják.

Köszönöm, hogy írtál és nem gond, hogy nem azonnal, legalább volt időm alaposan átgondolni dolgot. Ha elfogadom az általam megismert világot a teremtő elme gondolatának és annak materializálódott megnyilvánulásának akkor megszűnök ember lenni. Ha magamra, valamint másokra is így tekintek, akkor értelmét veszti minden amiben hittem, az emberi erkölcs, becsület és szeretet. Értelmetlenné válik a bűn fogalma is, hiszen bárki bármit csinálhat nincs kit felelősségre vonni, minden az egyetemes elme önnön kiszolgálására, "szórakoztatására" történik. Akár népirtást, vagy a legdurvább kínzásokat elkövetőkkel szemben sincs okunk fellépni, hiszen a "való világban" meg sem történt, csupán egy "unatkozó" egyetemes elme kitalációja az egész. Értelmetlen maga az élet is ebben a formális világban, hiszen a valós énem ezek szerint nem ide kötődik.

Más: Hát, kedves Angelo nem igazán sikerült a próbálkozásom, mármint a gondolatok "elnémítása", nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz nem gondolni semmire.:D Sokszori próbálkozás után a legtöbb amit elértem az, hogy elaludtam, viszont teljesen kipihenten ébredtem.:D Próbáltam tárgyakat nézni úgy ahogy írtad, nem nagyon segített. Az akváriumom előtt ülve sikerült legtovább méláznom, miután kitakarítottam és vizet cseréltem, mert első nekifutásra az elmaradt munkák jutottak eszembe.:D Minden esetre a halak élvezték a próbálkozásaimat, nem mintha eddig el lettek volna hanyagolva. A legnagyobb gond még mindig az, hogy viszonylag hamar elálmosodom és elmegy a kedvem a bambulástól.:D Azért ha időm engedi próbálkozok még vele.

BUÉK mindenkinek.

Kedves Salx Narval.

Az első bekezdésedre reagálva annyit írnék, hogy amikor ténylegesen elfogadod azt, amiről szó van, akkor teljes körűen át fogod látni az Elme részéről fenntartott rendszert, s nem embernek szűnsz meg lenni, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy az az éned szűnik meg, ami saját érdekét automatikusan előtérbe helyezi, ami átivódik érzelmi hullámokkal, ami elfogultan dönt az adott szituációkban. S ha egy gondolatkísérlettel eljátszva azt tesszük fel, hogy minden egyes emberben megszűnik ez az "én", akkor az általad említett népirtások is például azonnal megszűnnek, hiszen ugyan miért is bántanánk mást, mert tudni fogjuk, hogy egyáltalán nem sértik a mivoltunkat, az összes negatív jellemvonás is "kipusztulna", amik egy pszichológiai analízis végkifejleteként végső soron az önzésre vezethetők vissza, vagyis nem lenne egymásnak feszülés, és a tényleges becsületesség, szeretet és egy magasabb szintű erkölcsiség venné át a helyet az emberek gondolkodásában. Gyakorlatilag béke lenne a bolygón, vagy mondhatjuk úgy is, hogy Paradicsom.

Ha most ezt a gondolatkísérletet nem tekintjük, és felvesszük ez az Elme nézőpontját, illetve figyelembe vesszük az általam korábban leírt szellemi törvényt, akkor azt látjuk, hogy a felelősségre vonás megtörténik így is úgy is, ha a társadalom részéről nem is, de az Elme részéről mindenképpen, hiszen fenntartja az ok-okozati törvényt, ami ugye hatásra visszahatás, akcióra reakció. De ez a rendszer elég kifinomult, szóval, amikor valaki önkényesen lép fel megtorlás gyanánt valaki más ellen, akkor a fellépő hiába vétkezik, és hiába fog visszahatást kapni eme vétkére, a vétke másik felől a megérdemelt büntetés az utóbbinak/másiknak.

Egyetlen dolog történik, hogy ha megértjük és elfogadjuk teljes tudatunkból a felvázolt dolgokat, mégpedig az, hogy felcserélődik a helyzet, és eztán az egyént tekintve az elme lesz az úr, vagyis kilép a matéria fogságából, a matériának való alárendeltségből, amit nem mellesleg maga kreált meg korábban. Felfogjuk, hogy a matéria lényegében eszköz, s nehogy már az eszköz használja a felhasználót (ugyanis most ez történik). Gondolom ezt azért megérted. :)

A második bekezdéshez annyit írnék, hogy egy dolgot nem említettem a gyakorlattal kapcsolatban. Célszerű ülő pozícióban végezni, s törekedni arra, hogy az hát egyenes legyen, ezzel elősegítve az alvásba merülés lehetőségének csökkenését.

Üdv és sok sikert. S bocsánat a késői válaszért ismételten.

Isten képmására lettünk teremtve, de nem vagyunk Istenek. Bár sokan Istennek képzelik magukat, ami nagyon helytelen dolog.

Volt kezdeted? - Igen.

Lesz véged? - Igen.

Látod, akkor nem vagy Isten.