Ha kiderülne, hogy világegyetemben máshol nincs élet az bizonyítaná a teremtéselméletet azaz az intelligens teremtést?

"Egyedül te beszélsz itt lakhatósági zónákról, meg szélsőséges életkörülményekről aminek semmi köze az élet kialakulásához vagy annak feltételeihez. Eredetileg arról volt szó, hogy a Föld pont olyan beállításokkal rendelkezik ami megfelelővé tette, hogy élet alakuljon ki rajta."

Nem volt ilyen beállítás. lásd: [link]

"- A hiba az ön készülékében van. A túlélés nem egyenlő akialakulás feltételeivel."

A túlélést azért vetettem fel érintőlegesen, mert vannak olyan elméletek, amelyek szerint az élet nem a földön keletkezett, mert nem keletkezhetett itt. Pontosan azért amit belinkeltem. A kialakulás feltételei egyes állítások szerint sosem voltak meg a földön, csak a tudomány nem tud és nem akarja ezt tudomásul venni. Kisérleteznek lombikokban -tudatos, célzott reakciókat generálnak- és mégsem tudják reprodukálni az élet állítólagos kialakulását.

Tehát nem a Föld pályaadata +- 2-5 % a probléma, hanem ennél sokkal nagyobb, egészen más jellegű. Persze nem írok le most sem minden -általam elemi szintűnek vélt- dolgot, mert feltételezem, hogy aki hozzászól a témához, az rendelkezik ezeknek a problémáknak az ismeretével. Lehet, hogy naiv vagyok, de hát ennek az irodalma eléggé terjedelmes -napokig körmölhetnék, akkor is ha csak vázolni akarnám. Pontosan arra utaltam, hogy nem az ilyen néhány százaléknyi eltérés okoz gondot, hiszen a föld amúgy sem biztosít mindenhol állandó, homogén környezeti feltételeket. Ez különben nem is szükséges. Elég ha viszonylag kis területen,lokálisan adottak a feltételek. Ezek a feltételek meg akkor is adottak lehetnek ha a föld 30 millió km-el közelebb vagy távolabb kering a naptól.

"Úgy gondolom, hogy a rendezettnek tűnő világ valamikor a káoszból alakult ki, a káosz pedig a tökéletes rendből, ami valaminek, vagy valakinek a hatására kicsit megbomlott. Én is belátom, hogy nyakatekert a logikám, ..."

Nekem is nyakatekertnek tűnik. D

Nem tudom, hogy honnan tekinted a világ kialakulását. Melyik pontot tekinted nullának?

A tudomány szerint a világegyetemben működik az entrópia -homogenitás irányába tart. 1 ház felépítéséhez is kell valamiféle tudatosság. Véletlenül még sosem történt meg. Sőt ha a házat nem gondozza vmilyen tudat, az leomlik, szétfagy, -málik, belepi a növényzet, stb, szép lassan a természettől megkülönböztethetetlenné válik. Csak idő kérdése. Ilyen analógia szerint a világegyetemnek is van építője. Hogy gondozza-e vagy csak elindította? Talán ezért volt szükség az emberre. És talán van még rengeteg tudatos lény a földi emberen kívül. Mi mindenesetre vagyunk. Ennek a lehetőségét jelenti az, hogy isten belénk lehelte a lelkét. Valamit magából. Lehet, hogy ezt jelenti ez a szimbólum.

Az óra mindenesetre nem tűnik üresnek, hiszen mi is látunk valamit a világból.

érdekességek vannak, lehet gondolkozni.

[link]

Két hasonlat, remélem érthetőek:

- Egy repülőből sokezer úszni nem tudó embert dobnak ki ejtőernyővel egy óceán felett találomra. Ebből egy ember egy szigeten ér földet, a többi megfullad. A túlélő leül, és azon kezd töprengeni, hogy hogyan lehet ilyen mázlista, biztos van valami oka, hogy pont ő menekült meg.

De hogyan lehetne másképp? Ha senki nem menekül meg, akkor nincs aki gondolkodjon ezen, a kérdés sem merül fel. Ha másvalaki kerül a szigetre, akkor meg ő is ugyanezt fogja gondolni. Ugyanaz a helyzet, semmi nem változott. A szerencsés túlélők mindig kitüntetett helyzetben fogják érezni magukat, ez nem lehet másként, akárki is lesz a túlélő. Ha egy másik embernek sikerülne egy másik szigetre kerülnie, ő is ezt kérdezné: Miért én? Miért pont ide?

- Egy tudós és egy ezoterikus állnak egy hegy lábánál, mert tudják, hogy a hegy csúcsán minden kérdésükre választ kapnak. A tudós körbejárja a hegyet, aztán egy alkalmas helyen elkezd mászni. Az ezós lent nevet rajta, és gúnyolja, amiért ilyen lassan halad. Szemére veti, hogy a kis kiszögellésekre figyel, ahova kapaszkodik, és nem a csúcsra. Közben leül a hegy lábánál, becsukja a szemét, és elképzeli, hogy ha egyszer feljut, milyen jó lesz neki. Milyen fantasztikus érzés lesz tudni a "végső igazságot", és majd mindenki orra alá dörgölheti.

A tudós lenéz, és azt látja, hogy a társa lent ül a földön, és csukott szemmel vigyorog. Aztán a fejét csóválva tovább mászik.

Respect.

:)