Miért gondolkodnak így Jehova Tanúi?

Hasonló kérdés volt az előbb és ugyanazt válaszolnám neked. De nézzük csak mit állítasz-

"Ha van bármilyen Teremtő, Mindenható, akkor az nem foglalkozik szerintem a felszínes dolgokkal, azaz nem haragszik egyáltalán, ha mondjuk valaki megünnepli a születésnapját, vagy épp karácsonyozik."

És erre milyen bizonyítékod van? Lehet, hogy a Jehova tanúinak van bizonyítéka, hogy tévedsz? Ezzel, csak arra akarok utalni, hogy amit te érzel az nem feltétlen jelenti, hogy a valóság is úgy működik.

Azaz valahogy el kéne dönteni, hogy mi is a valóság istennel kapcsolatban. Neked vagy a jehováknak van-e igazuk. Csak ekkor sajnos előjön a vallások egyik fő hibája. Ha esetleg érdekel folytatom, de ez nem tartozik szorosan a kérdésedhez és valláskritika.

Én ugyan nem JT vagyok, de szeretnék reagálni a kérdésre.

Javaslom, hogy kezdd el olvasni a Bibliát, hogy megismerd Istent, milyen Ő valójában. Az Ószövetségben rengeteg ünnepet rendelt el Isten az ő népének, azért, hogy örüljenek, hogy legyen olyan időszak, amikor félreteszik a munkát és élvezik mindazt, amit Isten adott nekik. Ezekhez az ünnepekhez jött olyan is, ami nem Isten által előírt, sőt pogány eredetű az időpontja: a purim ünnepe - Eszter könyvében. Mégis bekerült a Bibliába, Isten hatalmas szabadítását ünneplik egy olyan napon, ami pogány módon lett kisorsolva.

Ha megismered Istent, rájössz, hogy Ő örül annak, amikor a gyermekei örülnek, ünnepelnek. Az újszövetségben ünnepek nincsenek elrendelve, Isten ránk bízta, hogy mikor akarunk ünnepelni. Van, aki minden napot egyformának tart, minden nap hálás az Úr kegyelméért, van, aki kiemel egy-két fontosabb napot (pl. szülinap, karácsony), amikor különleges módon megemlékezik Isten kegyelméről. Mindkettő helyes a Biblia szerint. Mi a családban mindig megünnepeltük a születésnapokat, a karácsonyt is, és számunkra nagy áldás mindig megemlékezni azokról a dolgokról, amiket Isten tett értünk.

Hidd el, nem a templomba járás a lényeg, hanem Isten szeretne egy élő, igazi kapcsolatot kialakítani veled. Kezdd el keresni Őt, és megtalálod. Ő teljes, örömteli életet akar neked adni.

Nehogy elfelejtsék, hogy ezt a győzelmet Jehovának köszönhetik, Márdokeus elrendeli, hogy Adar hónap 14. és 15. napján minden évben megünnepeljék a Purim napját.

„Ölbe vetik a sorsot, de Jehovától van annak minden döntése” – mondja Izrael királya (Példabeszédek 16:33). Az ókori Izraelben Jehova olykor sorsvetés által közölte az akaratát. Kavicsokkal, illetve fa- vagy kőtáblácskákkal vetettek sorsot. Először is Jehovához folyamodtak, hogy döntsön egy ügyben, azután pedig bedobták ezeket egy köntös redőibe, majd kihúzták onnan őket. Az eredményt Istentől valónak fogadták el.

Jehova már nem sorsvetés által közli népével az akaratát, hanem kinyilatkoztatta azt Szavában, a Bibliában. Az abban foglaltak pontos ismerete nélkülözhetetlen az Istentől jövő bölcsesség megszerzéséhez.

Ennyit a "pogány" eredetről! Jehova SOHASEM engedte meg, hogy a népének csak halovány köze is legyen a nemzetek ünnepeihez. Ez ma is így természetesen, hiszen Isten nem változik. Márpedig te kedves válaszoló csupa rossz emlékű, pogányságból átvett, a keresztényi szellemmel ellentétes szokást, hagyományt és ünnepet védelmezel, és istenkáromló módon ezt Jehova szájába adod, mintha ez az Ő véleménye lenne.

"Az ókori Izraelben Jehova olykor sorsvetés által közölte az akaratát."

Nem az ókori Izraelre utaltam egyáltalán, nézd meg, hogy Hámánnak mennyi köze volt Izraelhez és Istenhez, mert a sorsot ő vetette.

"Márpedig te kedves válaszoló csupa rossz emlékű, pogányságból átvett, a keresztényi szellemmel ellentétes szokást, hagyományt és ünnepet védelmezel"

Sorolhatnám még az ünnepeket, egyáltalán nem pogány ünnepekről beszélek, számunkra ezek, amint írtam, megemlékezések arról az útról, amin Isten vezetett. Ha te bűnnek tartod a Krisztus születéséről, haláláról, feltámadásáról való megemlékezést, a családtagok születésének, a házassági évfordulók megünneplését, akkor ne tedd, de tudnod kell, hogy az ünnep-nélküliség nem Istenre jellemző. Jézus születését sem véletlenül ünnepelték angyali seregek. Kívánom, hogy megtapasztald, mit jelent ünnepelve megemlékezni mindazokról a csodálatos dolgokról, amiket Isten tett az életünkben. Az Úr áldjon és töltsön be az ő örömével!

"Emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" 5Mózes 8:2

Olvashatunk a Bibliában az amálekita Hámánról, aki az i. e. V. században azt tervelte ki, hogy kiirtja a Perzsiában élő zsidókat. A beszámoló ezt írja: Hámán „jelenlétében sorsot, azaz púrt vetettek az urnába, hogy melyik napon és melyik hónapban irtsák ki a zsidók nemzetét; és kijött a tizenkettedik hónap . . . , amelyet ádárnak hívnak” (Eszter 3:7, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás).

Az ókorban a sorsvetés a viták rendezésének megengedett formája volt (Példabeszédek 18:18). De amikor Hámán sorsot vettetett magának, jósláshoz folyamodott, és ezt a Biblia elítéli. Az 5Mózes 18:10–12 (NW) kijelenti, hogy Isten nemtetszésével találkozik mindenki, „aki jóslással foglalkozik, mágiát űz, vagy aki előjelek után kutat, varázsló, vagy aki másokat megigéz, aki szellemidézőtől vagy jövendőmondótól tudakozódik . . . Mert mindaz, aki ilyesmiket tesz, utálatos Jehovának.”

Szerinted akkor a győztes zsidók Jehova engedélyével és helyeslésével milyen módon ünnepeltek pogány eredetű eseményt, szokást ezzel a purinnal??? Mit is ünnepeltek és ünnepelnek mind a mai napig?

"számunkra ezek, amint írtam, megemlékezések arról az útról, amin Isten vezetett. Ha te bűnnek tartod a Krisztus születéséről, haláláról, feltámadásáról való megemlékezést, a családtagok születésének, a házassági évfordulók megünneplését, akkor ne tedd, de tudnod kell, hogy az ünnep-nélküliség nem Istenre jellemző."

Nem-nem! Van itt egy-két nagy bökkenő. Jehova az ókorban a népének sohasem engedte meg, hogy pogány eredetű, vagy a törvényével ellentétes ünnepeket tartsanak meg. Ezt mindig szigorúan megkövetelte és halálbüntetéssel sújtotta azokat, akik ezt megszegték. A mai szülinap (karácsony), névnap, valamint a nemzeti ünnepek pedig bőven kimerítik a keresztényi szellemmel ellentétességet.

Valamint az ókori Izrael, mint Isten választott nemzete akkor teokráciában éltek. Ma viszont egyetlen ország, de az egész világ együttvéve sem teokrácia, azaz Istenuralom alatt él. Így az ókori mintát nagy hiba analógiának használni a mai körülményekre, melyben minden ország igaz keresztényei olyan nemzeti és pogány eredetű ünnepek sokaságát kénytelen maguk körül látni, melyekkel krisztusi szellemmel nem tudnak azonosulni. Ezen ünnepek szellemiségben köszönőviszonyban sincsenek a mai világ népszerű ünnepeivel. Isten "örömére" hivatkoztál, de valójában SOHASEM örült annak, mikor a szolgái figyelmen kívül hagyták a törvényeit pl. az ünnepeik megválasztásában!!!

"Jézus születését sem véletlenül ünnepelték angyali seregek."

Akkor miért nem ünnepelték a korai tanítványok a születésnapját? Az angyali seregek NEM Jézus születésnapját ünnepelték, hanem azt, amilyen áldásokat hozott ez az esemény az emberiségnek - volt is miért ujjongani!

"Kívánom, hogy megtapasztald, mit jelent ünnepelve megemlékezni mindazokról a csodálatos dolgokról, amiket Isten tett az életünkben."

Megtapasztaltam, ugyanis így nőttem fel, mint sok más hittársam is. Ma már viszont elvetek minden olyan terméketlen és sok esetben rossz gyümölcsöket termő szokást, hagyományt és ünnepet, melyet Isten a Szava által nem helyesel.

Tehát még egyszer: Én és Jehova tanúi többsége megtapasztalta azt, amiről te beszélsz, de te, ti nem tapasztaltátok még meg, hogy milyen érzés a bibliai igazságokat figyelembe véve, az igaz Isten szellemében gondolkozni és irányítani az életünket.

"Szerinted akkor a győztes zsidók Jehova engedélyével és helyeslésével milyen módon ünnepeltek pogány eredetű eseményt, szokást ezzel a purinnal??? Mit is ünnepeltek és ünnepelnek mind a mai napig?"

Isten hatalmas szabadítását ünnepelték és ünneplik egy olyan időpontban, ami pogány sorsvetéssel lett kisorsolva. A sátán gonoszt tervezett, de Isten azt jóra gondolta fordítani.

"A mai szülinap (karácsony), névnap, valamint a nemzeti ünnepek pedig bőven kimerítik a keresztényi szellemmel ellentétességet."

Itt nem tudom, mire gondolsz. Semmi keresztyéni szellemmel ellentéteset nem látok abban, hogy megünnepeljük azt, amikor valaki megszületett, és megemlékezzünk Isten kegyelméről, ahogyan hordozta őt eddigi életében. Az sem ellentétes a keresztyéni szellemmel, hogy megemlékezzünk Krisztus születéséről, haláláról, feltámadásáról, a Szentlélek kitöltetéséről és ünnepeljük azt. Jézus, mivel Izraelita volt, az ószövetségi ünnepeket ünnepelte, lásd: Páska bárány. Számunkra Izrael Egyiptomból való kivonulása nem bír olyan vonatkozással, hogy ezt ünnepeljük (ettől függetlenül szabad ünnepelni, ha valaki akarja), ennek helyébe lépett az igazi Páska bárány: Jézus Krisztus megöletésének és feltámadásának ünneplése.

Kívánom, hogy tapasztald meg azt a szabadságot, amit Isten az Új Szövetség által kínál nekünk.

"Különben is, ki vagy te, hogy más szolgáját elítéld?! Hiszen csak a saját ura döntheti el, hogy jót, vagy rosszat tett. De az Úr szolgája nem fog kudarcot vallani, mert a saját Ura képes arra, hogy megsegítse! Az egyik ember bizonyos napokat fontosabbnak tart, mint a többit. Mások viszont mindet egyformának gondolják. De mind a kettő legyen meggyőződve a saját felfogásának helyességéről. Aki különbséget tesz a napok között, az Úr tiszteletére teszi. Aki megeszik mindenféle ételt, az is az Úrért teszi, hiszen hálát ad Istennek, amikor eszik. Aki viszont bizonyos ételeket soha nem eszik, az is az Úrért teszi, és ő is hálát ad Istennek. Igen, mi mind az Úrért élünk! Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg a maga akaratából.Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha pedig meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úrhoz tartozunk." Róma 14:4-8

"Isten hatalmas szabadítását ünnepelték és ünneplik egy olyan időpontban, ami pogány sorsvetéssel lett kisorsolva."

Tehát akkor a törvénytelen jóslás napját ünneplik, vagy a győzelmüket, melyet Jehovának köszönhettek? Ne keverjük már össze a dolgokat.

"Semmi keresztyéni szellemmel ellentéteset nem látok abban, hogy megünnepeljük azt, amikor valaki megszületett, és megemlékezzünk Isten kegyelméről, ahogyan hordozta őt eddigi életében."

Hogy ma (legalábbis szóban) milyen báránybőrbe bújtatják ezen, eredendően pogány, és teljesen más céllal kitalált, és a legtöbbször ma is más céllal gyakorolt ünnepet, az más kérdés.

"Az sem ellentétes a keresztyéni szellemmel, hogy megemlékezzünk Krisztus születéséről"

Ef 5:10, 11: „Állandóan bizonyosodjatok meg arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt, és ne vegyetek többé részt velük a sötétséghez tartozó gyümölcstelen cselekedetekben, hanem inkább még feddjétek is őket.”

Én a "gyümölcstelen cselekedetekre" helyezném a hangsúlyt a karácsonnyal kapcsolatban, de nem csak az a baj vele, hogy "gyümölcstelen" ...!

2Mózes 32:4–10. Figyeld meg, hogy az izraeliták átvettek egy egyiptomi vallásos szokást, ám új nevet adtak neki: „Jehova ünnepe.” Jehova azonban szigorúan megbüntette őket ezért. Mi csak azt látjuk, hogy a mi időnkben milyen szokások kapcsolódnak az ünnepnapokhoz. Némelyik talán ártatlannak tűnik. Jehova ellenben közvetlenül megfigyelte azokat a pogány vallásos szokásokat, amelyekből erednek. Számunkra nemde az ő nézetének kellene mérvadónak lennie?

Szemléltetés a karácsonnyal kapcsolatban: Tegyük fel, hogy valakit meglátogat egy sokaság az otthonában, mondván, hogy a születésnapját jöttek megünnepelni. Az illetőnek nem tetszik a születésnap megünneplése. Nem szereti, ha az emberek túlzottan sokat esznek, lerészegednek, és gátlástalanul viselkednek. Ezt mégis megteszik néhányan, miközben megajándékozzák egymást, neki viszont nem hoznak semmit! Mindennek tetejében az ünnepség időpontjául az egyik ellenségének a születésnapját szemelik ki. Hogyan érezné magát ez a férfi? Te szeretnél belefolyni ilyesmibe? Pontosan ez történik karácsonykor.

"Kívánom, hogy tapasztald meg azt a szabadságot, amit Isten az Új Szövetség által kínál nekünk."

Köszi, hogy szóba hoztad a szabadságot. Jehova Tanúi tényleg szabadok ezektől a szokásoktól és mindennemű tehertől, mely ahhoz hasonló, amivel a farizeusok terhelték a híveiket! Gyümölcstelen, sőt gyakran rossz gyümölcsöket termő szokások és ünnepek. Jehova Tanúi ezektől is szabadok.

A Róma 14-ik fejezete pedig a személyes döntések szabadságáról szól, de egyáltalán nem az isteni alapelvek és törvények rovására!

„Ez úgy ítéli meg, hogy az egyik nap felette áll a másiknak, amaz olyannak ítéli az egyik napot, mint az összes többit” (Róma 14:5a). A Mózesi Törvény kimondta, hogy sabbatnapon semmilyen munkát sem szabad végezni, sőt, az utazás is szigorúan korlátozva volt ezen a napon (2Mózes 20:8–10; Máté 24:20; Cselekedetek 1:12). De amikor a Törvény hatálya megszűnt, ezek a tilalmak is elévültek. Egyes zsidó származású keresztények mégis nyugtalankodhattak amiatt, hogy azon a napon, amelyet korábban szentnek tekintettek, bármilyen munkát végezzenek, vagy nagyobb távolságra utazzanak. Lehetséges, hogy kereszténnyé válásuk után is kizárólag szellemi tevékenységeknek szentelték a hetedik napot, pedig Isten szerint már nem volt érvényben a sabbat. Vajon helytelenül jártak el? Nem, hacsak nem állították azt, hogy Isten megköveteli a sabbat megtartását. Pál ezért keresztény testvéreinek a lelkiismeretére való tekintettel ezt írta: „ki-ki a maga értelmében legyen teljesen meggyőződve” (Róma 14:5b).

Ahogy már láttuk, Pál úgy érvel, hogy az eltérő döntések nem feltétlenül veszélyeztetik az egységet, mindaddig, amíg nincs szó a keresztényi alapelvek egyértelmű megsértéséről. Ezért Pál ezt kérdezi azoktól a keresztényektől, akiknek gyengébb a lelkiismeretük: „miért ítéled meg a testvéredet?” Az erősebbeknek pedig — talán azoknak, akiknek megengedi a lelkiismeretük, hogy megegyenek bizonyos ételeket, melyeknek a fogyasztását a Törvény megtiltotta, vagy hogy dolgozzanak sabbaton — a következő kérdést teszi fel: „miért nézed le a testvéredet?” (Róma 14:10). Pál szerint a gyengébb lelkiismeretű keresztényeknek nem szabad elítélniük azokat a testvéreiket, akiknek szélesebb a látókörük. Az erős keresztényeknek viszont nem szabad lenézniük azokat, akiknek a lelkiismeretük még gyenge bizonyos területeken. Mindannyian tartsák tiszteletben mások helyes indítékait, és ’ne gondoljanak többet magukról, mint amennyit szükséges gondolni’ (Róma 12:3, 18).

Pál így világítja meg a kiegyensúlyozott nézőpontot: „Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, mert az Isten őt szívesen fogadta.” Továbbá kijelenti: „Krisztus is szívesen fogadott bennünket, az Isten dicsőségére.” Minthogy Isten és Krisztus mind az erőseket, mind a gyengéket elfogadja, viselkedjünk mi is hasonlóan, és ’fogadjuk szívesen egymást’ (Róma 14:3; 15:7). Ki az, aki ezt jogosan felülbírálhatná?

Tehát ezek a sorok bizony nem a világi, nem keresztény szellemiségű ünnepek megtartásának a szabadságáról beszélnek.