Tudtok-e olyanról, aki Jehova Tanúi vallása szerint lett felnevelve és később már nem tudott ezzel azonosulni, kilépett onnan? Illetve mi zavar titeket legjobban ebben a vallásban?

Sajnos mindenkinek igazat adok. Viszont a szülők iránti tisztelet elvezethet odáig, hogy belekényszerülünk valamibe, amit nem hiszünk csak azért, hogy a szeretetünket irántuk így mutassuk i. Ám ez nem jó.

Valóban zavaró, hogy az ünnepeket sem tartják. Továbbá az is, hogy szinte nincs a másik embernek saját gondolata, mivel ahogy te is írod a vallás által agymosás történik. Kiiktatni minden dolgot, ami világi nem teljesen jó. De tetszik a nem dohányzás, a mások kiemelése a sárból, az erkölcsösség. Ugyanakkor már az előzőkben kifejtett alázatosság túlzásnak tűnik.

Schopenhauer írja valahol, hogy szerinte a vallási nevelést nem szabad megkezdeni 6 éves korban, mivel nincs az én észlélelése, a világról alkotott felfogásunk sem alakult ki. A fogalmakhoz nem tudunk társítani semmit, így nem is tudjuk különválasztani a jót a rossztól csak belénk lett plántálva. Innentől kezdve a saját személyiségünk sem tud kifejlődni.

További zavaró tényező, bár ez akár jó is lehet a szexuális interakció házasság előtti tiltása. Azt gondolom válogassuk meg nagyon a partnereinket nehogy valami problémánk legyen, de ha szeretünk valakit akkor ez magával viszi a testi érintkezést is.

A véradást, nem adást is ide sorolnám, hiszen mennyi embert lehet ily módon megmenteni.

A gyerek engedelmességgel tartozik szüleinek amennyiben nem, akkor verni kell. De az sem letisztázott meddig számít valaki gyereknek. Amíg a szüleinél lakik vagy ameddig fel nem nő, azaz jogilag. Szerintem valamilyen szinten kellene szabadságot adni egymásnak.

Az, hogy menekülünk a világtól teljesen rendben van. Ki ne tenné, hiszen borzalom, ami körülöttünk van. A nappalok során sok konfliktus, konfrontáció alakulhat ki, amelyeket amennyiben nem tudjuk levezetni átalakulhat bennünk gyűlölködéssé, erőszakot generálhat.

Sajnos nem könnyű az életünk és minden nap egy harc a másikért, a túlélésért. Ilyenkor sok mindenbe kapaszkodhatsz, ami nem csak az ige olvasása. Más kiemelő, megemelő, felemelő, átemelő dolgok is vannak azaz én a könyveket, prózát, lírát sem zárnám ki az életemből még akkor sem ha negatív dolgokról írnak. Kezeljük úgy mint a társadalom egy szegmensét ha például gyilkosság, drogfogyasztás vagy underground világ, agresszió a témája a műveknek, hiszen ezek létező dolgok.

Végezetül média. Ezt én sem nézem. Ez egy másfajta lebutítása a társadalomnak. Ily módon sem alakulhat ki az én mind individuum. Ma belekerülnek sokan ebbe a kelepcébe és ennek a szolgái lesznek, amit én degradálok. "Szolgabíránk az agyunk nem parancsol más nekünk". De agy nélkül hogyan is tudnánk mi különbözni másoktól? A világról való ismereteink hogyan alakulnának ki? Határozottan ne legyünk nyitottak mindenre csak sok mindenre.