Ha a bibliát is egyszerű emberek írták, akkor miért hiszik a keresztények hogy az egy szent írás?

Nezd meg a legtobb konyv elejen beazonositja magat az iro,hol, mikor,kinek az eletidejeben,uralkodasaban,de legfokeppen kinek a szavara irja le az iro amit eppen mondtak neki.

olyanokat irnak hogy;az angyal jelekben megmutatta[Janosnak,Jelenesek konyve].

Mikeas latomast latott.

Jehova szava igy szolt Jonashoz.

Abdias latomasa.

Amos,szinten latomast latott.

Ezekielnek meggnyiltak az egek ,es latomasokat kezdett latni.

Tehat az emberek akik lertak nem a maguk gondoltat irtak le.

Ezert a Biblia egyetlen mu,amelyet szoktunk oszovetsegnek[heber iratok],es ujszovetsegnek[gorog iratok]-nak nevezni.

Amiket az irokkal Isten leiratott,egyresze teljesedett a zsidokon,mint nepen,de a legjava csak most az utolso napokban teljesednek.

Mi emberek nem tudunk beleirni olyan dolgokat amiket nem mi iranyitunk,hanem Isten.

Mi azt se tudjuk mi lessz holnap,csak remenykedunk,hogy holnap is talan elunk.

Szent Satya nem azért lett gazdag,mert Isten ezzel jutalmazza őt és családját.Hanem mert a sok birka elhisz neki mindent és le is gombolják róluk szépen a pénzüket.

Ha Isten adná szájába a szavakat,legalább megtanult volna hibátlanul beszélni és nem makogni,mint amit sokszor csinál.

Sziasztok!

Itt nagyon súlyos félreértések vannak! A Bibliából senki nem vett ki apokrif könyveket, mivel azok soha nem is voltak a Biblia részei!

Azt kellene felfogni, hogy azok a könyvek amelyek ma a Szentírásban megtalálhatók homologoumena könyvek, magyarul azok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak fogadott el. Az elnevezés a "homologeo" igéből származik, amelynek jelentése: egyetérteni.

Az apokrif iratok csoportjába azok az iratok tartoznak, amelyeket általánosan nem fogadtak el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen. Az "apokripha" görög kifejezés jelentése: elrejtett. Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagóga, illetve a keresztény gyülekezet istentiszteletein.

A Biblia tanítása szerint Isten kiválasztott "szent embereit", a prófétákat használta fel arra, hogy az emberiségnek szóló üzenetét tolmácsolják. A szent iratok kanonikus voltát a belőlük áradó igazságtartalom és lelki hatalom bizonyítja. Ezt alátámasztja, hogy a mégannyira gyarló egyház sem véthette el a kanonikus jegyzék megállapítását, ugyanis nem tudták nem elfogadni az Istentől ihletett prófétai beszédet, noha az gyakran és súlyosan megítélte mind az ó-, mind pedig az újszövetségi gyülekezeteket. A szent iratok dicsőségesen bizonyították isteni eredetüket, és kárhoztattak minden "polyvát". A kánon sérthetetlenségét tehát mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki szintje és ereje, valamint az egymással való egysége biztosította.

Azt a meggyőződést tehát, hogy a Biblia 66 irata az írott, minden korra és emberre érvényes isteni kinyilatkoztatást teljességében és kizárólagosan tartalmazza, senki sem építheti pusztán az ó- és újszövetségi egyház állásfoglalására. A kanonizáció - a szent iratok és az egész gyűjtemény hitelességének felismerése - végső fokon minden hívő ember személyes feladata. Ellenőriznünk és hitelesítenünk kell a magunk számára az egyház bizonyságtételét. Csak egy minden oldalról megalapozott, a Szentlélektől nyert személyes meggyőződés alapján fogadhatjuk el a Bibliát az isteni kinyilatkoztatás mértékének.

A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. Amint egy új prófétai irat elkészült és általánosan ismertté lett, kanonizációja azonnal megtörtént az egyházban. A szó legtágabb bibliai értelmében az Újszövetség minden iratának is próféta a szerzője, illetve prófétai iratnak nevezhetjük valamennyit. Néhány irat kivételt képez, amelyek iránt egyesek részéről kétely támadt, és így bizonyos időt vett igénybe kanonikusságuk megvizsgálása, illetve csak egy idő múlva történt meg annak az ellentmondás nélküli elismerése.

Az Újszövetség esetében az egyes iratok általános elterjedése, illetve ismertté válása is szükséges volt a kánon lezárulásához. Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása. Nem azért történt ez, mert sokáig tartott a vita az egyes iratokról, hanem mivel a keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt - Keleten és Nyugaton egyaránt - általánosan ismertté lett. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt. (lásd pl. Jelenések könyve 1:3: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit".)

A kanonizáció folyamatát lezáró dátum vagy dokumentum sohasem azt jelzi tehát, hogy addig a szent iratok nem voltak elismertek mint kanonikus iratok, hanem azt, hogy ez az elérhető biztos történelmi dátum, illetve bizonyító irodalmi emlék arról, hogy a kanonizáció folyamata ekkorra már lezárult, a kanonikus gyűjtemény együtt volt, és együttesen volt elismert mint Isten Igéje.

Üdv. Péter

A lényeget még seni nem írta le :D

A Biblia több ezer évig íródott és a könyvek szerzői nem nagyon ismerték egymást, mivel több száz év is van életük között, így nem dughatták össze a fejüket. Ajánlatos ha azt hiszed, hogy azonos érdeklődésű emberek, akik soha nem ismerték egymást képesek lennének csak úgy poénból alkotni egy teljesen egységes könyvet.

De nem olvastad még, igaz?

"és ezt még is kik mondták?a próféták?mert aki ma ilyet mondd magáról azt diliházba küldik"

Az lehet, mert ma a dilis betegagyuak irányítják a világot.

Az ószövetségi bibliát 1 kis, elnyomott nép nem egyszerű gondolkodású emberei írták. Mint ilyen népnek szüksége volt valami önigazolásra, identitásra az életben maradáshoz. Ez a cél bőven túlteljesült napjainkra. Elnyomottakból elnyomók, üldözöttből agresszorok lettek.

Bár ők sosem fogadták el Jézus tanait, de a kanonizációval azt legalább elérték, hogy Jézus igazságát összemosták saját önérdektől vezérelt hazug, gonosz tanaikkal. Kihozták a legtöbbet a dologból amit kihozhattak. Megtartották a kiválasztottságukat, de ezt úgy tették, ahogy 2000 éve folyamatosan teszik - beszivárognak, becsempészik magukat a gojok világába, és saját céljaik szerint tematizálják a világot, mint rák a gazdaszervezetet.

A megoldás? talán ez: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Nem a rákos sejtek elpusztítására kell törekedni (ezzel átvennénk az ő szisztémáját, az erőszak erőszakot szül), hanem saját tudati szintünket kell helyes pályára állítani. Meg kell értenünk -nekünk emberiségnek- hogy a pusztító kialakulásának oka bennünk van. Jézus azért jött, hogy erre felhívja a figyelmet.

A katolikus szó egyetemeset jelent. Nem rómait, nem görög keletit, és főleg semmi köze a zsidó belterjes rákos magatartáshoz.

Szia!

Két dolog garantálja a Szentírás változatlanságát:

1. Régi kéziratok ellenőrzése: "Szemben a több mint 5000 ma ismert újszövetségi kézirattal, és az ezret szintén meghaladó ószövetségi kézirattal és kézirattöredékkel, Homérosz Iliászának csak 643 kézirata létezik, Thulydides Peloponnesosi háborújának csak 8, Tacitus műveinek csak két kézirata van meg. A bibliai szöveg hitelességét illetően a bizonyítékoknak olyan bősége áll rendelkezésre, hogy egyértelműen kimondhatjuk: A keresztény ember kezébe veheti a teljes Bibliát és mindennemű kétely vagy habozás nélkül vallhatja, hogy az Isten beszéde, amely a lényeget érintő változás vagy károsodás nélkül adatott tovább nemzedékről nemzedékre az évszázadokon át."

(F. G. Kenyon: Our Bible and the Ancient Manuscripts, 55. l.) Érdekes, hogy éppen akkor, amikor az elfogult racionalista bibliakritika a csúcspontján volt, e kéziratleletek tanúskodtak a bibliai iratok szöveghűségéről. A szövegkritika a legbehatóbb vizsgálatokat végezte el, mintegy mikroszkóp alá helyezett mindent, de az eredmény így is a szöveg azonossága és megbízhatósága lett, teljes egyértelműség a tartalmat illetően.

2. A könyvek elterjedtsége. A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. Amint egy új prófétai irat elkészült és általánosan ismertté lett, kanonizációja azonnal megtörtént az egyházban. Néhány irat kivételt képez, amelyek iránt egyesek részéről kétely támadt, és így bizonyos időt vett igénybe kanonikusságuk megvizsgálása, illetve csak egy idő múlva történt meg annak az ellentmondás nélküli elismerése. Az egyes iratok általános elterjedése, illetve ismertté válása is szükséges volt a kánon lezárulásához. Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása. Nem azért történt ez, mert sokáig tartott a vita az egyes iratokról, hanem mivel a keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt - Keleten és Nyugaton egyaránt - általánosan ismertté lett. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt.

Üdv. Péter