Nem fölösleges az egész?

Szia!

A vallásosoknak valóban fölösleges, a hívőknek azonban nem. A kettő közt a különbség pontosan az amit leírtál:

van szabad akarat, választhatod a szeretet értékrendjét, vagy maradhatsz önző. Isten mindenkit meg akar menteni és mindenkiért küzd, mindent megtesz azért, hogy megismerd Őt, és megtapasztald mit jelent a szeretet értékrendje szerint élni. Aki tudatosan elfordul tőle, és önző módon éli az életét, azt sem ítéli el most.

Üdv. Péter

Lehet, hogy előre meg van írva a sorsunk. De ez nem hit vagy ateizmus kérdése. A Determinizmus pl. ugyanezt állítja, csak tudományos alapon.

Nem isten miatt kell a törvényeket betartanunk, hanem magunk miatt.

Egyes keresztény felekezetek évtizedek óta vitatkoznak azon, hogy van-e szabad akarat, vagy eleve elrendelés van. Ezen vita közben, egészen odáig elmennek, hogy kétségbe vonják a másik fél hitét, vallásosságát, sokszor ép elméjét is. Ez az, amikor vallás van és nem hit. Egy keresztény bármit és annak az ellenkezőjét is meg tudja magyarázni a Bibliából. Ezért gondolom én azt: a hit legyen mindenkinek a magánügye, azt ne vitassa, tárgyalja meg másokkal. Egyházakra, vallási csoportokra semmi szükség, az ember vagy tudja az erkölcsi normát (mert valójában az egész vallásnak ez lenne a lényege, nem más), vagy nem tudja, és akkor hiába is álszentkedik.

Hogy Isten mindent tud-e azt mi sosem tudjuk meg, ha előre tudja is, hogy pl. pont veled mi fog történni, azt akkor sem köti az orrodra. Innentől szabad az akaratod, hogy mit teszel, merre indulsz. Innentől a dolog okafogyottá válik, mert ha meg is van írva a sorsod, azt te előre úgysem tudod. kissé paradoxon, de ez van. :)