Zeusz, Anúbisz és Quetzalcoatl dühöngenek a túlvilágon, amiért már senki sem hisz bennük? Ahura Mazda vajon mit szól hozzá, hogy márcsak párezer ember hisz benne, nempedig egy egész nép?

Egyrészt ma is ezrek hisznek Zeuzban és a többi pogány istenben, másrészt ha hívőik alacsony száma zavarná őket, nyilvánvalóan lenne rá néhány utalás a világunkban.

Arra még nem gondoltál, hogy az Istenség (Istenek) ugyanaz, csupán más és más néven, más kultúrkörrel. A mindenhatóság azt jelenti, hogy valaki egyszerre képes az egyik népnél Jehovaként, a másiknál pedig Aphroditéként megjelenni...

Akkor mondj valamit te, ami nem demagóg. Bővebben kifejtenéd miből is állna ez a demagógia? Mitől rosszabb a te filozófiádnál? Mi benne a helytelen vagy a helyes? S miért több a te véleményed?

Ezeket vezesd le kérlek filozófiai, vallástörténeti és teológiai aspektusokban - és utána fikázhatod a skolasztikát.

Már ne haragudj, de az az elmélet, miszerint a vallások emberi útkeresések, amelyek különféleképpen írják le ugyanazt az Istenséget nem egyenlő a skolasztikával.

Ugyanis nem megpróbálja egymásba paszírozni a vallásokat, nem a közös dolgokat keresi, csupán elfogadj,a hogy az emberek eltérő módokon tapasztalták meg az isteni jelenlétet... elvégre, ha megnézed, valamilyen isten MINDEN kultúrkörben megjelenik és alapvetően MINDENHOL ugyanazt jelenti, csak más háttérrel, történettel, elméletekkel.

Senki sem állítja, hogy a vallásokban nincsenek ember által kitalált dolgok, hozzácsapott regék és meg nem értett elvek, de tudod, erre használják a hegy példáját: az is mindig ugyanaz marad, de minden oldalról másnak látszik.

A maniechizmus tulajdonképpen nem különálló vallás, hanem a kereszténység egyik ága, mint a katolicizmus vagy protestantizmus. Ha annak is veszed, akkor sincs semmi különös benne, csak olyan, mint a perzsa dualizmus.

Ami a görög-római vallásokat illeti: erre utaltam különféle kultúrkör alatt. Az istenek mindenhol nagy hatalmú lények, akik az embereket és a világot teremtették és irányítják, mint a világban megnyilvánuló legfelsőbb hatalmak.... annyi, hogy különböző helyeken eltérő módon jelenítik meg őket. Ez eredhet tapasztalatból, elképzelésből - ki tudja, melyikből?

A kamik pedig nem istenszerű lények, hanem istenek, vagy ahogy manapság tartják, az Istenség megjelenései.

Ekkora butaságot nem is hallottam.

A skolasztikus szerzetesek nem foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, amilyenekkel ma, vagy pár száz évvel a filozófia foglalkozott - sok mindenben nem jutottak előre, csak egymást fikázták.

A skolasztikus egyetlen görög filozófuson, Arisztotelész metafizikáján alapul, mely teljesen objektív tézisekkel (actus - potentia; exsistentia - essentia; okság, ill. a szubsztancia-elmélet; igazság, bizonyítás, hülemorfizmus) operál, a pre- vagy posztszokratiánus filozófusokkal csak az okkultisták, és a teozofák ill. néhány öreg korára eretnekké vált Egyházatya foglalkoztak, s foglalkoznak most is.

De világosan tudták, hogy vannak Arisztotelésznek hamis tanai is (pl. a világ nem keletkezhetett a semmiből, és Istene is egy pogány gnosztikus valaki volt).

Szent Tamás ezekkel a fentebb írt tételeket ötvözte egybe a józan paraszti ésszel. Tehát nem sűrűn mélyül el felesleges metafizikai traktátusokba. A teológia ezért érthető meg széles körökben is.