A katolikusok bálványai (amiket a templomaikban tartanak, nagy tiszteletben), melyik "rendszerezésben" találhatóak meg?

Ja, még a hagyományokkal kapcsolatban: Azokkal meg az a probléma, hogyha olyan hagyományokat hoznak be a kereszténységbe, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a Bibliával, pusztán emberi elgondolások, akkor beáll a "hiábavaló istentisztelet", amiről Jézus tanított:

"Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai." (Mát 7,7)

"Hogyha elejtesz valamit, akkor mindig kiviszed a képeket a szobából, és csak azután veszed fel azt, amit elejtettél? Takarítás előtt mindig minden képet kiviszel, csak hogy meg ne hajolj a képek előtt, mert az már ima a képen ábrázolt személyhez? Vagy ha kép van a tárcádban, és elejted, akkor nem hajolsz le érte? Ha erre a válaszod az, hogy: dehogynem, akkor bálványt imádsz, mert meghajoltál, vagy letérdeltél ott, ahol a képek vannak."

Nem meghajolok a kép előtt, hanem egyszerűen felveszem mint bármi más tárgyat, köze nincs ennek semmiféle imához.

Nem térdelek le elé, részesítem bármiféle hódolatban, felemelem mert leesett a helyéről.

Ekkora elmebeteg gondolatot!

Szia Ex Kat!!

Hogy ne lenne egyenlő az egyház a kat egyházzal?

Hisz nem az egyetemességről (kata-holos) ír a nemzetek apostola, Pál a leveleiben? Az Egyház egyetemes, idegen szóval katolikus, mindenkire kiterjed, ha valaki olyan helyen él, hogy nem hallott hitelesen Jézusról, és üdvözül (róm2), az is csak azért van, mert Jézus megváltotta, tehát a katolikus=egyetemes egyház része, csak láthatatlanul.

A sola scriptura logikus ésszel fölfogható, hogy nem működik. Ne nekem higgy, nézz körbe, hányféleképpen értelmezik a scriptúrát. Egy ugyanazon dologgal kapcsolatban a Szellem tucatnyiképpen nyilvánul meg? Össze akar veszejteni bennünket? széthúzást akar? Olvasd el az 1 Kor elejét, ahol a széthúzásokról van szó.

A logikádban(?) a szőrszálhasogatóan jelentéktelen dolgokon lovagolsz, csak hogy legyen különbözőség, de az alapvető ellentmondások nem számítanak. Én szoktam hallgatni elmélkedéseket interneten Alexandriától Párizson át LA-ig, és mind a maga különböző habitusában és stílusában, mégis ugyanazzal az apostoli hittel. Ezzel szemben itt Mo-n előfordul, hogy egy viszonylag nagy felekezet szomszédos(!) megyei vezetői nem ülnek le egy asztalhoz, mert valamiben nem egyezik a hitük. Ez a Szent Szellem vezetése? Szerintem nem...

Nem tanítja senki a felebarátját? Téged ki tanított? Pál egyenesen azt mondja: tanítótok lehet tízezer, de atyátok nincs sok, mert én adtam nektek életet a Krisztusban...

Ennyire nehéz megérteni, mit jelent kereszténynek, és Jézus misztikus testének a tagja lenni? Nem zavar az előbbihez hasonló versek tömkelege? Az egyház felépítéséről, s kézrátételes hatalom átadásról, stb szóló tanítások, főleg a Jakab levéltől a Jelenésekig? Ezeket mind kizárólag a katolikus és ortodox egyházak végzik az apostolokig visszavezethetően a mai napig. A kat egyház támadja a bibliát, miközben ő tartott meg mindent belőle a mai napig? Az egyháznak megvan a dohs pincéje, meg lehetnek első látásra fura dolgai, meg vannak akik csak évente egyszer toltnak be a templomba, lehetőleg azért, hogy az istenkéjük gyorsan segítsen nekik mert nagy baj van, ezt én is látom, meg az arcpirítóan erkölcstelen volt főnökeimet, akiknek a terepjárója belső tükréről ott lógott a rózsafűzér, nem vagyok vak ezt én is látom, de mindez a szemét mit mond a katolikus hitről? A családom háromnegyede protestáns, nagy hiba lenne az ő hitüket a néhány rossz példa alapján értékelni.

A hagyomány időben előbb volt, hisz Pál meg a többiek nem írnának róla abban a levélben, ami még sok évvel az újszöv összeszedése előtt íródott. A hagyomány nélkül, ami időben előbb volt, és amiben az újszöv keletkezett nem lehet értelmezni az újszöv-et.

Látom sokat olvasol, ez jó, de érdemes lenne nem egyoldalú forrásokat használni. Fontosabb témával kapcsolatban én meg szoktam nézni a protestáns irodalmat, és a német Luther biblia is itt van az asztalomon.

Üdv

@Anxo

Nem vagyok "ex-kat", így ha szólítasz, akkor megköszönném, ha az üzeneteim elküldési idejét használnád megszólításra, mint mások, itt a fórumon. Te a katolikus kijelentésnek egyetemességet tulajdonítasz, evvel én is egyetéértek, azonban az egyháztörténelem fényénél máshogy látom az egészet, és nem Pál apostolhoz kötöm, hanem ahhoz a politikai állapothoz, amikor Róma lényegében már átjáróház volt, és utolsó mentsvárként államvallássá tették a (katolikus) kereszténységet. Ennek részletes történelmi vizsgálatába nem megyek bele, nézzen utána, aki akar. A Sola Scripturáról annyit, hogy a protestánsok között azért van annyiféle értelmezés, mert a mai protestantizmus - tisztelet a kivételnek - feladta a Sola Scriptura elvet. Ezt mindenki világosan tudja, aki tanulmányozza a protestáns teológiát. Nem azt mondtam, hogy nincs szükség emberi tanítókra, mert szükséges, hogy legyenek az egyházban tanítók akik képviselik az igazságot, időnként magam is kikérem némelyek véleményét, mert szeretem a közös Bibliatanulmányozást. Azonban a Biblia önmagában is érthető, mert megmagyarázza saját magát (lásd pl: Dán 8,3 vö. 21; Zak 5,1-3; stb...). Jézus kijelentései is világosak voltak az Írásokkal kapcsolatban: "aki olvassa, értse meg" (Mát 24,15), "Tudakozzátok az írásokat" (Ján 5,39). Így teljesedik a Jeremiás próféta jövendölése, miszerint "nem tanítja többé senki az ő felebarátját," (Jer 31,34). Ráadásul sokat nyom a latban, hogy ez a jövendölés az újszövetségi korszakra vonatkozik, világosan kiderül a szövegkörnyezetből (Jer 31,31). Azonban, ha valaki úgy véli, hogy a Sola Scriptura elv logikátlan, akkor majd különböző emberi tanítók megmagyarázzák neki, hogy hogyan kell értelmezi a Bibliát. Ezt nem ironikusan mondom, komolyan megértem, ha valaki így vélekedik, tiszteletben tartom. Én azonban maradok a személyes Szentírás-kutatásnál, amelyet vagy egyedül, vagy a hittestvéreimmel végzek el. A hagyománnyal kapcsolatban mondtam hogy egyetértek, abban az esetben, ha nem mondd ellent a Bibliának. Mert amikor a hagyomány olyan elemeket tartalmaz, amelyek ellentmondanak a próféták írásainak, nem áll szándékomban elfogadni. Mert meg van írva: "A törvényre és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak, akkor nincs bennük világosság" (Ésa 8,20)

Szia @34!

Bocs, hogy nem a GYK etikett szerint szólítottalak meg.

A Jeremiási igehelyeket olvasva nekem a Szentszellem jut eszembe, mert az 1Kor 2.16-al összevetve itt nem papírlapokra írt szövegről van szó, hanem a Szentszellem kiáradásáról, amivel Isten gondolatainak birtokába jutottunk. Írja is " törvényemet szívükre írom". Nem papírra. Ne értsd félre, nem kisebbítem a Bibliát ezzel, csak arra utalok, hogy egy kontextuson belül lehet értelmezni a szövegeket, és épp Te adtad erre a legjobb igehelyet Jánosnál:

"Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak,"

az eredeti Luther fordítás:

Suchet in der Schrift; denn ihr meinet, ihr habet das ewige Leben darin; und sie ist's, die von mir zeuget;

Amit kimásoltál, az csak egy része ennek a versnek, és szerintem félrevezető. A kontextusból kitűnik, hogy itt egy nem-megértésről van szó, olyan emberek (farizeusok) részéről, akik valószínűleg kívülről fújták az írások szövegét. Tehát a Sola Scriptura elv szerint nekik, ha "csak az írás, és a biblia magyarázza önmagát" el kellett volna fogadniuk Jézust, hiszen ott állt feketén fehéren milyen jelek követik a Messiást, érdekes, hogy a valszeg kevésbé képzett Keresztelő Sz János megértette ezt, mikor Jézus ószöv-i verseket küld neki arra a kérdésére, kell e még várni, vagy már Jézus vagy a Messiás.

Szóval ez a vers éppen hogy azt bizonyítja, hogy a szöveg önmagában semmi, mégha kívülről fújja is valaki.

Távol álljon tőlem, hogy a Sola S követőit összehasonlítsam a farizeusokkal, itt csak arról van szó, hogy mint már írtam, Jézus a tanait egy közösségre bízta, és még csak meg se parancsolta nekik, hogy írjanak le akármit is abból amit mondott. A világ megváltása hirdetésének ügyét pár egyszerű emberre bízta...

A tanítókról, presbiterekről, stb a levelekben kismillió helyen lehet olvasni. De az az érzésem, minta a "tanító" szó valamiféle negatív színezetű dolog lenne Nálad. A pap, vagy a "tanító" semmi mást nem csinál, minthogy megfogalmazva kimondja, amit én amúgy is hiszek, hiszen "bennünk Krisztus gondolatai vannak". Soxor van úgy hogy hallok egy igehirdetést, ami tök új, de olyan érzésem van, hogy én ezt már tudtam, csak még nem volt időm a napi 10 óra kimerítő munka mellett/után megfogalmazni szavakban is. Erre valók tanítók. Megvan a maguk szerepe a misztikus testben. De merjenek csak olyat tanítani, amit Krisztus misztikus teste nem hisz már 2000 éve. Volt aki megpróbálta, a nép meg szépen kivonult a templomból.

Egyébként miben hozott változást, hogy Róma államvallássá tette a kereszténységet? Mondjuk ha ez keddre esett, akkor szerdán már másképp miséztek, vagy mást hittek az addig üldözöttek? Hogy kerül ebbe bele a politika. És mikor megszűnt államvallás lenni az milyen változásokat hozott a dogmatikában?

Egyébként tisztelem hogy ennyire megválogatod, mit vagy hajlandó hinni, sok katolikusnak is javára válna a buzgalmad.

Tisztelt Anxo!

Igazából nem az etikettről volt szó, csak arról, hogy aki az "ex-katolikus" címet úgy magáévá teszi, hogy azzal fórumozik, az lényegében a katolikus ellenességét hangsúlyozza. Nekem ilyen nem állt szándékomban, pusztán azt akartam igazolni, hogy valaha én is katolikus voltam, tehát ismerem ezt az egyházat. Nem tartom magam a katocilizmus ellenségének, mivel amint elmondtam, hitem szerint ott is vannak Krisztust követő, hívő emberek.

Maximálisan egyetértek avval, hogy az Újtestamentomban a Törvény a szívben van írva, ennél az exegézisnél azonban talán kifelejtik, hogy eredetileg az Ótestamentomban sem volt másképp (Ez 11:19-20). Az ókori keleti ember számára a szív egy szimbólum volt, amely a belső embert, szűkebb értelemben az elmét, értelmet jelképezte. A szívbe írt törvény e kép hátterén tehát azt jelenzi, hogy a hívő megérti, felfogja a törvényt, és nem liturgikusan megszokottságból, hanem tudatosan jár abban, így Pál apostollal együtt elmondhatja, hogy "Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó." (Róm 7:12). A törvényről azonban az Írásból lehet értesülni, mivel oda van feljegyezve.

A Ján 5:39-et a mai ember számára felszólító módba lehetne mondani, de a görög eredetiben kijelentő módban van. Ebben az értelemben az igének az lehetett az értelme, hogy a vallási vezetőknek Jézus azt akarta mondani, hogy ők kutatják az Írásokat, mert azokat az örök élet forrásánek vélik - nagyon helyesen - de azt éppen nem vették észre, (vagy nem akarják észrevenni) hogy éppen azok tesznek bizonyságot Róla. Az Ótestamentumi próféták ugyanis - Ésaiás, Jeremiás, Dániel, stb... világosan írtak Krisztusról a megjelenése előtt több száz évvel. Tegyük hozzá, hogy a vallási vezetők nagyon jól ismerték az Írásokat, és fel is ismerték, hogy Ő a Messiás. Erre találunk utalásokat az Újszövetségben (Máté 2:5; Ján 3:2). Nagyon jól tudták azt is, hogy az a messiási korszak, mivel Dániel próféta időre pontosan megjövendölte a Messiás fellépésének az idejét (Dániel 9:24-27). Jézus erre vonatkozóan kezdhette el prédikálni, hogy "betelt az idő" (Márk 1:15). A zsidóknak inkább az volt a problémájuk, hogy Jézusban nem olyan Messiást ismertek fel, akit ők vártak. Nekik ugyanis olyan szabadító kellett, aki letöri róluk a római igát. János apostol ezért írja Jézus Krisztusról, hogy "Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt." (Ján 1:11). Működött ott is a Sola Scriptura tehát, csak nem fogadták el. Kb úgy, ahogy manapság is némely protestánsok feladták ezt az elvet manapság. Abban is természetesen maximálian egyetértek, hogy Jézus egy közösségre bízta a tanításait, de itt is megoszlik ugy a véleményünk, mert hited szerint ez a Katolikus Egyház 2000 éve, nyilván a (Máté 16:18)-re alapozva. Hitem szerint pedig mindig másvalaki képviselte Krisztus egyházát, amint arról János apostol látomásai bizonyságot tesznek. A "tanító" alapból nem negatív színezetű dolog nálam. A tanítókon az bölcs, Isten Lelkétől vezetett embereket értem, akiknek szívesen vagyok a társaságában, mivel szeretek tanulni. Amikor azonban fellépnek önjelölt tanítók, akik próbálják mondjuk a kereszténységel összhangba hozni az okkultizmust - ami a Biblia tükrében képtelenség, vagy egyéb, a Szentírástól idegen tanításokat hirdetni, akkor ott annak a (hamis) tanítónak a tanításait nem fogadom el. Egyébként ez a templomból való kivonulás érdekes lehetett :o Tehát nem a tanítókkal van a baj, hanem azzal, ha a Biblia megértését kizárólagossá teszik a tanítóktól. Mert hitem szerint a Biblia magyarázza magát, és a Szentlélek segítségével bárki megértheti.

Ami Rómát illeti, nem a kereszténységet, hanem a katolikus kereszténységet tették államvallássá, hogy ez mivel járt, annak javaslom hogy nézz utána magad, ha érdekel. Az államvallás megszűnését, én a 18. század végére teszem, talán a dogmatikában az volt a legnagyobb változás, hogy a katocilizmus elfogadta a protestáns történetkritikai bevezetésttudományt.

Szia @37!

Én is örülök hoyg köztünk emberi, keresztényi hangnem tud kialakulni!

Nem lesz időm utánanézni a közeljövőben, mi lett a hatása annak, hogy államvallás lett a kat. hit a Római Birodalomban, de amit tudok az annyi, hogy miután a vallási vezető réteg közel került a világi hatalomhoz, abból sok visszaélés született. Átvettek olyan szokásokat is, ami azelőtt a pogány istenek-tiszteletén volt szokás, pl körmenetek, Jézus születésének idejét a téli napfordulóra tették, stb. De ha logikusan gondolkodunk, ezek nem érintettek egyetlen dogmatikai tételt sem, a hitünk nem változott, csak a hit külső megnyilvánulásai alakultak ki ilyen módon. Kialakult az Egyháznak egy bizonyos "stílusa". Feszes lett, mint maga a latin nyelv. A történelem és a kialakult szokások úgy rakódtak rá, mint a falra a vakolat, a glett, majd a festékréteg, de a teherhordó szerkezet nem a festék és a glett, hanem a fal! /építőiparos vagyok :)

A szakmámból kifolyólag racionális beállítottságú vagyok, és kizárólag emiatt tudtam prot.-ból kat. lenni, hiszen ha az érzelmeim irányítanának, megrekedtem volna a prot hitben. Lehullott a máz, és rájöttem, hogy az Egyház nem díszes, nem sivár, nem avítt, nem modern, nincsenek ceremóniái, nincs balázsolás, egyházi adó, nincs semmiféle stílusa, nem uniformizál, ráleltem a teherhordó falra a sok réteg alatt, az Újszöv és a levelek csak erről szólnak, mindenben az Egyház tanításait erősítik, az egyház gyakorlatait (eukarisztia, gyónás, szentségek...).

Így járt az anglikán John Henry Newmann anglikán bíboros, matematikai zseni (racionális beállítottság!), aki elkezdte tanulmányozni, miben tér el az anglikán hit és gyakorlat az őskereszténytől, és kimondta ezt a mondatot, amit anno én is: "Félek hogy katolikussá kell lennem". Elvesztette az egzisztenciáját, munkahelyét... Irtózott a "máztól", könyörgött, hogy ne kelljen olasz módon miséznie, de akkor is katolizált. Rátalált a teherhordó falra. Nem akarom magam hozzá mérni, de tényleg óriási erőfeszítés elvonatkoztatni a média, a filmek és a történelem szélsőségesen egyoldalú beállításától, és sajna néha a született katolikusok bugyutaságától is, józan eszük nem szenvedett a prot hit ellentmondásaitól, amit én is átéltem.

Az Egyház együtt tévedhetetlen. Ide értem ám az ortodoxokat is, akikkel teljes hitegységben vagyunk.

Tévedhetetlen, ezért is volt a templomból való kivonulás. Nem az Egyházból, hanem csak arról a miséről. Egyébként Arius volt az a kis manipulátor, aki nem katolikus módon próbált tanítani, le is szerelték gyorsan.

Tehát azt kellene csak komolyan mondani

Elgondolkodtam a Sola Scriptúrán, és ha tényleg komolyan veszed a Sola S elvet, akkor pl hogyan nem hiszed Jézus jelenlétét a kenyérben és borban? Az Újszöv, és az Ószöv előképei alapján annyira nyilvánvaló. Arra jutottam, hogy a S.S még nem elég ahhoz, hogy valaki nem katolikusan értelmezze az Igét. Véleményem szerint ehhez a kat E. -zal és a történelmével szembeni komplexusokra van szükség - persze ez csak az én véleményem, magamból indulok ki.

Gyakorlati módon közelítem meg: pl itt van ez a kérdéskiírás a bálványokról... Ebbe bele lehet kötni, mert igen, az E, mivel az Isten Jézusban megszűnt "pusztán" transzcendens Istenként megnyilvánulni, testté lett, ezért lehet ábrázolni, de az igében ez tényleg nincs benne, ezért lehet mondani:

Gyakorlatiasan: az utóbbi 7 évben mikor ima- vagy házicsoportokba jártam katolikusokhoz, többször kellett volna ilyesmivel találkoznom:

"sziasztok! tegnap leborultam a Szűz Mária szobra elé, és képzeljétek, imádkoztam a szoborhoz, és egy olyan próféciát kaptam Tőle, hogy ...."

de egyszerűen ilyenekről ott nincs szó. Ezért értelmezhetetlen számomra pl ez a kérdés, mert gyakorlatban és ilyesmivel nem találkozom, lehet hogy vannak ilyenek, csak még én nem találkoztam vele.

"Hitem szerint pedig mindig másvalaki képviselte Krisztus egyházát"

Látod emiatt nem értem a prot. megközelítéseket, hiteket.

Hogy lehet az, hogy egy időegység alatt egy konkrét témára vonatkozólag pl az evangélikusoknak legyen igazuk, majd 20 év múlva az adventistáknak, stb stb? Jézus a bibliában szóba állt szamaritánusokkal, csodát is tett nekik, egy római katona hitét megdicsérte, ellenben a saját népe és vallása főpapjaival nem egyezett, de soha elő nem fordult, hogy relativizált volna, pl hogy "hát végül is a szamaritánusoknak is igazuk van, meg mindenki a maga módján legyen vallásos, mindenki ugyanahhoz az

Istenhez imádkozik, meg ezt így is meg úgy is lehet értelmezni....bla bla" Csak a zsidó hitnek volt igaza, még a rokon szamaritánusoknak se, kizárólagosan a zsidók tudták fölismerni, ki is Ő, a római századossal soha le nem ült volna mint Nikodémussal, csak összezavarta volna. Majd a feltámadás után!

Ne érts félre: aki Jézus nevét segítségül hívja üdvözül, és a 2 főparancs a legfontosabb: imádd és szeresd az Istent, és szeresd felebarátodat mint magad. Jézus nem mondta, hogy legyetek katolikusok vagy protestánsok, a kat E a legliberálisabb a tekintetben, hogy ki üdvözülhet. Nem vagyunk jobbak, mint ahogy a zsidók se voltak különbek. A kat könyvesboltok tele vannak amerikai protestáns irodalommal is. Nem kirekesztésről van szó, de csak az apostoli egyházak dogmatikája az igaz, a többi csak többé-kevésbé, bár mindez nem zárja ki, hogy bizonyos protestánsok szentebbül éljenek, mint egyes vallásoskodó katolikusok.

Tisztelt Anxo!

Abban igazad van, hogy amikor a katolikus hitet államvallássá tették a Római Birodalomban, több visszaélés is született. Abban azonban nem tudok egyetérteni veled, hogy a hit nem változott, ugyanis alapjaiban rengette meg a kereszténységet. Bár természetesen hamis tanítók addig is megjelenek (pl nikolaiták, gnosztikusok), de a konstantini fordulat alapjaiban rengette meg a kereszténységet, hiszen a hellenisztikus-pogány elemeket az egyház magába olvasztotta, és egyfajta szinkretista vallás keletkezett. De Róma ezt is akarta, hiszen önmagában a keresztény vallást nem tudta volna elfogadtatni a birodalomban a pogányokkal, így azonban a pogányok jól tudtak alkalmazkodni az új hithez, hiszen a vallásos elemeiket továbbra is megőrizték, és immár a kereszténység nevében gyakorolták. A Jelenések könyvében Jézus Krisztus súlyosan elmarasztalja ezt a korszakot, és kilátásba helyezi a csapásokat. Nem volt tehát véletlen, hogy a népvándorlási törzsek pont abban az időben sanyargatták Rómát és a vele szövetkezett egyházat, hiszen Isten figyelmeztető ítéleteit vitték. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden katolikus bűnös volt Isten előtt, csak azt, hogy azt, hogy a felelős egyházi személyek, akik szövetségben voltak a római hatalommal oly dolgkat cselekedtek, amelyet nem lett volna szabad. Isten szerette volna felhívni a figyelmüket ezekre a tévedésekre, ezért megengedte, hogy a Római Birodalomra csapások hulljanak.

Azt természetesen elhiszem, hogy vannak olyanok, akiknek vonzó a katolikus hit. A példád anglikán vonatkozásán nem lepődöm meg, hiszen ahhoz az egyházhoz köthető már olyan dolog, amely meglepő volt számomra. (Pl a Charles Darwintól való bocsánatkérés). Megértem én persze, hogy egyesek katolikusból lesznek protestánsok, míg egyesek fordítva, mint például én, mert nem tudtam összeegyeztetni a Bibliát a katolikus hittel. Mindenesetre a vallásszabadság értelmében mindenkinek joga van olyan vallást gyakorolni, amilyet szeretne. Nem hiszem Jézus jelenlétét a pohárban és a kenyérben, mert az egy jelkép volt, úgy, mint ahogy a páskabárány. A(Mát 28,20 vö Ján 14,26; Jel 1,16) szakasz nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézus a Szentlélek által van jelen, és ott, ahol megszólaltatják az Ő beszédét. Az Úrvacsora egy emlékünnep, amely Krisztus értünk hozott áldozatára, és a közelgő második adventre emlékeztet (Lk 22,29; 1Kor 11,26). Továbbá a lábmosás - amely az Úrvacsora szervesrésze - alázatosságra tanít (Ján 13,7-10). A szobrokkal kapcsolatban: Mint mondtam, a parancsolat nem a művészetek ellen szól. Azonban én mivel katolikus családban nőttem fel, az ereklyék tisztelete a szemeim előtt zajlott, és szinte zajlik ma is, amikor a családtagjaim például rózsafűzért hordanak a pénztárcájukban, mondván, hogy az megvédi őket. Ez nem más, mint babona. Hiszen az a tárgy senkit sem tud megvédeni. Nem mondom, hogy minden katolikus ezt csinálja, de akik csinálják, nem hallotam azt még sosem, hogy a Katolikus Egyházban felléptek volna ezellen, és a Megváltóra irányították volna a figyelmet. Lehet, hogy megtörént, de én nem tudok róla. Arról viszont sajnos igen, hogy ez előfordul, és ezek az emberek nem tudnak róla, hogy nem jól imádják Istent.

Arra a válaszomra, hogy hitem szerint mindig másvalaki képviselte Krisztus egyházát a következőt válaszoltad:

"Látod emiatt nem értem a prot. megközelítéseket, hiteket."

Ez a fajta protestáns megközelítés nem önkényes értelmezés, hogy "szerintem így gondolom", mint azok az emberek, akik mindenféle bibliai alap nélkül állítják, hogy "szerintem Isten ezt megengedi". Az, hogy Krisztus egyházát mindig másvalaki képviselte, komolyan bibliai alapokon nyugszik. Aki végigolassa az Ószövetséget, az tudja, hogy Isten a zsidó nép történetével kapcsolatban mindig előre kijelentette, hogy mi fog történni. A zsidó nép 1500 éves történelme alatt számtalan prófécia született, amely - részben - a zsidó nép további sorsával foglalkozott. Nincs ez másképp az Újszövetségben sem. A Jelenések könyve pontosan feltárja az egyháztörténelem mélységeit cenzúrázatlanul. Jézus ebben a kinyilatkoztatásban vígasztalja, bátorítja népét, és az adott egyháztörténelmi korszakhoz mindig intéz pontosan azt az üzenetet intézi, amelyre az akkor élt keresztényeknek szükségük volt. Természetesen azonban azok az üzenetek a mai embernek is szólnak (mint Pál levelei), de van egyfajta profetikus vonatkozásuk is.

További kérdésed:

"Hogy lehet az, hogy egy időegység alatt egy konkrét témára vonatkozólag pl az evangélikusoknak legyen igazuk, majd 20 év múlva az adventistáknak, stb stb?"

Az evangélikusok nevében nem szeretnék nyilatkozni, de hetednapi adventistaként a következőt tudom mondani: Amikor Isten elhívott egy népet, azt mindig misszionáriusi népként hívta el, hogy hirdessék a világnak az evangéliumot. Isten választott népének mindig az volt a feladata, hogy az aktuális kornak szóló üzenetet hirdessék. Amikor azonban egy választott

nép hűtlen lett a küldetéséhez, és megkeményítették a szívüket, akkor Isten mindig támasztott egy másik népet, akikre rábízta a küldetést. A legjobb példa erre Izrael. A zsidók megvetették a világosságot, ezért Isten nem tudta már őket eszközként használni az evangélium hirdetésében. I.sz. 34-ben a rájuk kiszabott 490 esztendő, amiről Dániel próféta jövendölt lejárt, ezért Isten elhívta a kereszténységet. Mai szóval Őskereszténységnek nevezzük azt a mozgalmat, ami a 30-as években alakult. Azonban a kereszténység története során is voltak hitehagyások, ezért nem minden keresztény volt elfogadható Isten előtt. Voltak például olyanok, akik a császárimádatot elfogadták. Szükséges volt tehát mindig, hogy Isten támaszon egy olyan népet, akik makulátlanul őrzik az Ő parancsait, és teljesítik a rájuk bízott küldetést. Jézus Krisztus a Jelenések könyve próféciáiban tehát rámutat arra, hogy kik képviselték az elmúlt 2000 év során az Ő egyházát. Hogy kinél van az aktuális kornak szóló üzenete Istennek, amelyre oda kell figyelni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azok a látható egyház tagjai mind tökéletesek voltak. Ők is követtek el hibákat, esendő emberek voltak, akiknek Istenre volt szükségük. De ahogyan Izraelnél ott volt 1500 éven át Istennek a föld népihez szóló üzenete, úgy ott volt náluk is, ami az aktuális kornak szól.

Természetesen egyetértek avval a két főparancssal, amit Krisztus mondott. Az én hitem szerint azonban ebben Jézus összefoglalta a Tízparancsolatot. Sajnos azonban a Megváltónak ezt a kijelentését többen arra használták fel, hogy felülírják vele Isten törvényét.