Hogyan vagyunk képesek pl. szeretetet érezni?

Pedig sajnos muszáj felülírni az érzéseinket, számtalan esetben.

Nemcsak a gyáva ember fél, hanem a bátor is, de ő sikeresen túlteszi magát a félelmen. A hétköznapi életben gyakran találkozik az ember olyan eseménnyel, ami nincs ínyére, de legtöbbször felesleges ennek hangot adni, mert csak ellenségeskedést provokál, ami nem megfelelő alap a problémák megoldására.

Még a családban is mindennapos eset, hogy túl kell tenni magát az embernek az első gondolatán. Aki a szeretteit is szeretné egy kicsit irányítani, az nem hallgathat pusztán az ösztöneire, kell egy kis manipulatív képesség, hogy esszel, szeretettel terelje az ember a csemetéit a megfelelő irányba. A házastárssal szemben sem ajánlatos a nyers őszinteség, gyakran szükség van a visszafogott, finom célzásokra. Dicsérni legtöbbször hasznosabb, mint szidni, mert több legyet foghatsz egy kanál mézzel, mint egy hordó ecettel. A dörgedelmes atyai prédikációknak sincs sok értelme, de okosan és sok empátiával bárkit lehet motiválni, csak a fáradtságot kell venni hozzá, meg azért gondolkodni sem árt.

A munkahelyi kapcsolatokban is oda kell figyelni szinte mindenre, nehogy az ember elefánt legyen a porcelánboltban, a szomszédnak pedig mindig igaza van, ez aranyszabály és ha betartod, soha semmi bajod nem lesz vele, ami nagy szó, mert a rossz szomszédság török átok. A túlságos barátkozás sem célszerű vele, akárcsak a munkahelyi alapszabály, házinyúlra nem lövünk, bármilyen dögös a kollegina, tabu.

Amint látod, eleve vannak alapelvek, de ha szükséges, akár idevehetjük a vallásosak hozzáállását is a dolgokhoz, ahol szintén vannak olyan alapokat meghatározó szempontok, amik az ember ösztönös érzéseit felülírják.

Az kétségtelen, hogy vannak ösztöneink, de eszünk is van és a gondolkodás tesz minket emberré.

(Mondjuk én ezért vagyok ateista)

Kedves Utolsó! A hozzá(m)szólásoddal kapcsolatban a következők az észrevételeim:

1. Az állatok is éreznek félelmet, amin sokszor túl kell tenniük magukat (pl. ha veszélyeztetve érzik a kicsinyeiket és meg kell védeniük őket, vagy ha krokodiloktól hemzsegő folyóból kell inniuk stb.).

2. A „hétköznapi életben” nekik sincs ínyükre sok minden, és az emberhez hasonlóan gyakran ők sem „adnak hangot” (a béke érdekében) nemtetszésüknek, ha igazságtalanságot tapasztalnak (pl. alá-fölérendeltségi viszony, zsákmány elosztás stb.).

3. A csemetéiket úgy próbálják a megfelelő irányba terelni, hogy megtanítják nekik az életben maradáshoz feltétlenül szükséges szabályokat, tudnivalókat (pl. élelemszerzés, rejtőzködés stb.)

4. A párkapcsolat náluk is alapulhat „tolerancián”, ez nem feltétlenül emberi sajátosság.

5. Az ösztönös érzések az állatoknál is „felülíród(hat)nak”, például ha egy fogságban tartott, veszélyes ragadozó nem támadja meg a gondozóját, mert nem áll érdekében „újat húzni” az ellátójával. Vagy ha egy harapós kutya nem harapja meg a gazdáját, mert az érdekeit (és talán a lelki békéjét) az nem igazán szolgálja.

6. Az állatok is gondolkodnak (eszük is van), mégsem mondják magukról fennhéjázva, hogy ez teszi őket azzá, amik...

******

„Az emberek között viselkedned, alakoskodnod kell. Az állatok olyannak fogadnak el amilyen vagy. Ezért érzem magam jobban az állatok között.”

Michelle Durell