Keresztények! Mi a véleményetek az alábbi,2006-os imádkozás-kísérletről?

Tegyük fel, hogy Isten azt akarja, hogy rákos legyek, kórházi ágyban feküdjek, s az orvosom közölje velem, hogy már csak 1 hónapom van hátra. Isten ezt azért teszi velem, mert:

- mert meg akar próbálni: kíváncsi arra, hogy a halál árnyékának völgyében is kitartok-e mellette, mikor kegyetlen kínok között fetrengek, s látom, hogy mások, akik korombeliek vagy idősebbek, egészségesek, s élvezik az életet. Lehetőséget ad, hogy a próba révén átgondoljam, mit kéne másképp csinálnom: elég alázatos voltam-e, például, vagy az elmúlásra felkészülve a konfliktusaim rendezésére kényszerít

-azt akarja, hogy a betegségem révén mások változzanak: a gyógyulásomat kívánó, egyébként ateista szeretteim kétségbeesésükben elmondanak egy-egy imát: rájönnek, hogy már csak ez maradt, mikor a legjobb orvos és gyógyszer is csődöt mondott. (Persze az is kérdés, hogy az ilyenfajta hit nem pusztán a "félelemből" táplálkozik-e, amely gyökértelen.)

-Aztán lehet az is az oka, hogy kész vagyok: bár más tovább él, de Istennek nincs terve már velem ebben a földi életben. Az Ő tervét elvégezte velem ezen a Földön...

Kedves Kérdező!

Szabózoli vagy én, vagy bárki más is nem fog tudni neked válaszokat adni. Legalábbis olyanokat nem, mint amilyeneket te szeretnél. Megadtuk a válaszokat, csak te ezeket rossz válaszoknak tekinted. Ennyi.

Egyébként meg eljátszok a gondolattal: tegyük fel, a tudósnak "bejön" a kísérlet, az ima valóban segített. Lepublikálja valami szaklapban, előadásokat tart róla, majd újabb kísérletek következnek, s továbbra is működik. Aztán már nem csak kísérletekként használják, hanem "élesben" is: intézményrendszer, iparág épül ki rá. Végül kitalálják, hogy nem is a keresztyénség itt a fő mozgatórugó, lehet más tanok alapján is imádkozni, sőt nem is imádkozni kell, hanem küldeni kell a pozitív energiát, a jóra kell gondolni. És így tovább... Hát, kedves kérdező, nekem a kísérlet kimenetele éppenhogy bizonyíték a bibliai Jóisten léte mellett

Sok magyarázat lehetséges:

1) A hívők nem voltak elég hívők.

2) Nem jól imádkoztak. Eleve, egy kettős vak kísérletnél tudni kellene, hogy mekkora a dózis, és mit adunk a betegnek. De itt honnan lehet tudni? Sehonnan.

3) Ennél a fajta betegségnél nem működik

4) A betegek hitetlensége miatt nem érdemeltek gyógyulást

5) Csak néha működik, és csak akkor ha jól csinálják

6) LEhet hogy egy szobában kell lenni a beteggel, hogy hasson

7) Lehet, hogy naponta többször, hosszabban kellett volna imádkozni.

stb...

Szóval agnosztikusként elég sok lehetséges buktatót vélek felfedezni, mielőtt kijelenthetnénk, hogy az ima hatástalan. Az biztos, hogy ebben a kísérleti elrendezésben az volt, de mint láttuk ennek sok oka lehet. Az biztos, hogyha működik is az ima, valószínűleg nem túl robosztus, nagyon körültekintően kell megválasztani a körülményeket. :D

Nem látom be, hogy miért ne lehetne egy ilyen irányú kísérlet szükséges?!

Adva van egy cselekedet, egy módszer és próbálják felmérni a hatékonyságát.

Miért, Te nem vagy rá kíváncsi imádkozás közben, hogy hallgatja e Isten a fohászt? Az rendben, hogy esetleg hiba volt a vonalban, a templomban kevés volt az áhítat és a soros porton nem volt visszajelzés, kár, hogy Isten a kommunikációra nem párhuzamos portot használ... Talán túlterhelt volt a vonal.

Egyébként én is úgy gondolom, mint filoszmen, placebo, de az igenis használhat.

Ebben az értelemben minden ima hasznos, amit komolyan mondanak, mert reményt adhat.

A legtöbb gyógyítási eljárás csak segíti az immunrendszert, hogy le tudja küzdeni a kórt és tagadhatatlan, a reményvesztettség károsan befolyásolja a gyógyulást.

A hit az orvosban, a gyógyszerben, a kezelésben, vagy akár Istenben nagyon is sokat jelenthet és talán egy imának is van hatása, ha a beteg bízik a meghallgatásban, de ha nem bízik, akkor nyilván hatástalan.

Wiki: "A második világháborúban egy Henry Beecher nevű amerikai aneszteziológus ápolónője – miután kifogytak a fájdalomcsillapítóból – csak sóoldatot adott az egyik sebesült katonának. Meglepetésre az ál-fájdalomcsillapító csökkentette a fájdalmát, és megakadályozta a sokk kialakulását. A háború után Beecher 1955-ben publikálta nagy visszhangot keltett „The Powerful Placebo” tanulmányát, többek között ennek hatására az amerikai kongresszus 1962-ben törvényt hozott a gyógyszerek kötelező teszteléséről"

Egyébként nem hinném, hogy a kísérlet megfelelő volt, az emberek egészségi állapota, fizikai kondíciója eltérő és teljesen valószínűtlen, hogy egyformán reagáltak volna, nyilván volt aki jobban lett, volt aki kevésbé és azt kideríteni, hogy ez az ima hatására történt e, aligha lehetséges.

"Ebben az értelemben minden ima hasznos, amit komolyan mondanak, mert reményt adhat. "

Dehát itt épp az volt a lényeg, hogy voltak akik nem tudták, hogy imádkoznak értük, azoknál a placebo sem működhet, akik meg tudták, azok kicsit rosszabbul is lettek. Szóval a fenti kijelentésedet kétkedéssel fogadom.

Kedves Mákoscsiga!

Szerintem az ima bármilyen hatását bizonyítani nem lehet.

Akiknek rosszabbodott az állapotuk, az esetleg lehet negatív placebo, teljesítménykényszer, vagy mit is írtatok, de az is lehet, hogy huzatos volt a kórterem, vagy csak kacsa az egész.