Miért nem ér semmit az imádkozás? Ebben mi a hiba? Lent folyt.

A kiinduló feltevéssel van a baj. Nem lehet semmit aszerint kategorizálni, hogy jó vagy rossz, mivel ezek szubjektív tényezők. Éppen ezért nem lehet azt mondani, hogy kb. ugyanannyi esemény jó, mint amennyi rossz.

Az imádkozás egészen más okból nem működik.

Hát elsőre egy szót sem értettem abból amit írtál. :)

No de, nem tudom honnan veszed, hogy a jó és a rossz egyensúlyban van? Ez nekem valami buddhista tannak tűnik. De akkor miért kevered bele a kereszténységet?

Vagy egyik vagy másik.

De ha a Bibliát vesszük alapul, akkor:

Isten jó, amit teremtett az jó VOLT, amikor teremtette. De aztán jött az ember, aki szépen elszúrta. Itt jött be a képbe a rossz, mint úgymond a lázadás alternatív kifejezési módja. A Földön a "rossz" az nem más, mint lázadás Isten ellen, Isten gondoskodásának és fennhatóságának megtagadása.

Ez pedig átszövi az egész emberiséget, arányában ez sokkal nagyobb, mint a "nem rossz", azaz a "nem lázadás"-ok száma. Ezt is a Bibliából tudjuk... "keskeny út széles út" példázat.

Tehát az ima az nem egy egy arányon változtat, hanem a lázadók számát csökkentheti.

A gonoszságot nem lehet mérni és arányba se állítani. Mellesleg, ha a feltevésed igaz lenne és arányban lenne a jó és a rossz, akkor a világ nem haladna semerre. De sajnos halad, mégpedig nem a jó irányába.

Az imádkozás működőképességének megitélése viszont nem ezen alapszik. Az ima egy beszélgetés Istennel, egy alázatos cselekedet. Az ima azért van aki imádkozik. Az ima egy kapcsolatteremtés, lelkünk felemelése Istenhez. A belső lázadásunk megszüntetése. Attól, hogy x imádkozik y-ért még y nem feltétlenül áll át a jó csapatba, ahhoz y-nak is imádkoznia kell. Tehát az ima csak akkor lehet hatásos másokra nézve, ha mások is akarják. Persze itt Isten közbeléphet és lágyíthatja a szíveket az eszközeivel. De ez már más kérdés...

Ahogy mondod, minden egyensúlyban van, és ez a kulcs. Az imádság inkább a lélek gyógyszere - legalábbis az lehetne, ha az idióta tömegek nem kívánságműsorral azonosítanák. Gondolj bele, olyan ez, mint amikor a gyerek állandóan nyúzza az apját: apa, kell pénz, apa, kell ez, apa, adj azt. Aztán meg legtöbbször elfelejtik megköszönni, csak élik tovább az életüket, amíg nem lesz megint szükségük valamire. Nem idegesítő? A gyereknek fel kell nőnie, megtanulni átlátni a jó és rossz egyensúlyának tökéletes rendszerét.

Lesznek, akik azt mondják, ebben a világban a Sátán uralkodik, vagy elkezdenek beszélni a szükséges rosszról, de lényegében mindnek egy a lényege: hogy valami módon az emberek el tudjk fogadni a világban történő rossz dolgokat is. A vallások létrehozásakor is ez volt a fő cél, ami máig megfigyelhető.

Az általad említett egyensúly, amiben a jó és rossz is egyforma szerephez jut, alapvetően fontos. Ha körbenézel a világban, mindennek jelen van az ellentettje is, arányos mennyiségben. Ha egy helyen több van belőle, máshol kevesebb, egyszóval minden kiegyenlít mindent. Ha az ember tud hinni az élő Istenben, akkor az imádság szerepe kívánságműsor helyett kapcsolattartás kellene, hogy legyen. Élő hittel az ember megtanulja látni, hogy nincs szüksége a kívánságműsorra, mert Isten megad neki mindent, amire szüksége van, hogy azzá lehessen, akivé válnia kell. Aztán ezt nevezhetjük bárhogy: vonzástörvénynek, sorsnak, véletleneknek, de bárhogy nevezzük ugye a rózsát... Idővel pedig az ember átlátja majd az összefüggéseket, és megérti, hogy mindennek, ami vele történik, oka és célja van.

"Miért nem ér semmit az imádkozás?"

1. Az ateista válasz szerint azért, mert nincs Isten.

2. A keresztény válasz szerint sem működik. Egyszerűen Istennek nem munkaköri kötelessége teljesíteni imában feladott rendeléseket.

"Alapul veszzük, hogy a történések végkimenetele vagy jó vagy rossz és ez nagyjából egyensúlyban van."

Hogy mi a jó és rossz, az szubjektív. Az, hogy ezek egyensúlyban vannak, alaptalan feltevés.

Szerintem te túl komplikálod az imádkozás fogalmával kapcsolatos dolgokat.

Hívőként úgy gondolom, hogy sem az imádságtól sem pedig a jó Istentől nem lehet elvárni azt, hogy egyes emberek élete jobbra forduljon, és ne legyen a Földön szenvedés.

Aki azt gondolja, hogy a rendszeres ima vagy a hit erről szól az inkább ne gyakoroljon semmiféle vallást. Maradjon ateista.

Ha én imádkozom azért teszem azt, hogy "kapcsolatba" kerüljek Istennel. Tisztában vagyok azzal, hogy én is egy gyarló ember vagyok és amíg itt a földi életem tart, többször bűnbe eshetek, nem tudom az imádságaimmal megváltani a világot, Isten iránt sem érzek haragot, keserűséget ha valami nem úgy történik ahogy szeretném mert hiszek abban, hogy rajtam is sok múlik, én magam is sokat tehetek azért hogy akár magamnak, akár másoknak jobb legyen. És abban a reménységben élem a hit és az ima által a mindennapjaimat, hogy ha egyszer be fejezem a földi pályafutásomat akkor méltó lehessek arra, hogy egy jobb helyre kerüljek, ahol már nem lesz szenvedés, nem lesz ennyi gyarlóság.